A legegyszerűbb makrogazdasági körforgásból tudjuk, hogy a háztartási szféra a munka kínálója, a vállalati szféra pedig a munka felhasználója. A munka adásvétele tehát e két szféra között zajlik.
Munkakínálatnak nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a háztartási szektor különböző reálbérek mellett felajánl a vállalati szektornak.
Munkakeresletnek nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a vállalati szektor különböző lehetséges reálbérek mellett fel kíván használni a termelési folyamatban.
A munkakínálat
Bármelyik makrogazdaságban létezik a munkakínálat felső határa, a lakosság száma. Természetesen még elméletileg sem közelíti meg a munkakínálat a határt, hiszen a lakosság egy része koránál fogva nem képes munkát végezni. A gyerekek, és a nyugdíjkorhatárt elért emberek nem vesznek részt a munkában. Valamint vannak olyan emberek, akik életkoruk alapján munkát vállalhatnának, de egészségi állapotuk vagy egyéb problémáik miatt nem végezhetnek munkát.
A munkaképes lakosság megoszlik
- az aktív népességre, mely mint munkavállaló a munkapiacon megjelenik.
- inaktív népességre, mely nem szándékozik munkát vállalni (pl háztartásokban dolgozik vagy örökölt vagyona van)
A munkaképes korú lakosság felbontása az aktív és az inaktív részre mindig csak egy adott időpontra értelmezhető. Az aktív népesség a lakosság azon része, amely egy adott időpontban munkát vállal, vagyis az adott időpont munkaerő-állománya.
A valóság azt mutatja, hogy nem minden munkára jelentkező embert foglalkoztatna, így az aktív népesség felbontható:
- foglalkoztatottakra, vagyis olyan emberekre, akik munkát keresnek és találnak is
- munkanélküliekre, akik hiába keresnek munkát, nem találnak munkahelyet ahol foglalkoztatnák őket. A munkanélkülieken belül megkülönböztetünk kényszerű és önkéntes munkanélkülieket.
Nominálbér és reálbér
Nominálbérnek vagy pénzbérnek nevezzük azt a pénzösszeget, amelyet a munkavállaló az őt foglalkoztató gazdálkodó egységtől kap. Egy makrogazdaság nominálbére a pénzbérek átlaga, vagyis a vállalati szféra által egy munkahóért kifizetett pénzösszeg. A nominálbér jele: W
A reálbér a nominálbér és az árszínvonal hányadosa: A reálbér a munkáért kapott nominálbéren vásárolható termékek és szolgáltatások halmaza.
Várható, hogy növekvő reálbér fokozza a munkakínálatot, hiszen azonos munkával most több termék vásárlása válik lehetővé. Ellenkező esetben csökken a háztartások munkavállalói kedve, mert a munkavégzéssel járó áldozat meghaladja az ellenértékként kapott hasznot. Azt tételezzük fel, hogy a munkakínálat javul a növekvő reálbér hatására. Ezt az összefüggést fejezi ki a munkakínálati függvény. A munkakínálati függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér mindenszintjéhez a háztartások munkakínálatát rendeli hozzá.
A munkakereslet a vállalati szféra munkaerőigénye. Ezért a nominálbér ill. a reálbér egyfelől a háztartási szféra bevétele, de másfelől a vállalati szféra költségtényezője. Minél nagyobb a reálbér, annál drágább lesz a munkaerő, annál nagyobbak a vállalati szféra költségei, ami csökkenti a munkakeresletet. A csökkenő reálbér ezzel szemben a munkakereslet növekedését eredményezi. Ezt a munkakeresleti függvénnyel írhatjuk le. Munkakeresleti függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér minden szintjéhez a vállalati szektor munkakeresletét rendeli hozzá.
A munkapiaci egyensúly
A munkapiac egyensúlyát a munkakeresleti és kínálati összefüggések alapján jellemezhetjük. Egyensúly akkor jön létre, ha a munkakereslet egyenlő a munkakínálattal. A helyzetet a makroökonómiából ismert Marshall-kereszttel ábrázoljuk.
Látjuk, hogy L* munkamennyiség mellet fennáll a kereslet és a kínálat egyenlősége. Ehhez a (W/P)* reálbér tartozik, amelyet egyensúlyi reálbérnek is nevezhetünk. A munkapiac egyensúlyi helyzetet teát két, egymással szorosan összefüggő tényezőtől függ: a munkamennyiségtől és a reálbérszinttől.
A potenciális kibocsátás klasszikus értelemben: A makrogazdasági kínálat rövid távú maximuma, amely csak munkapiaci egyensúly mellett érhető el.
A munkanélküliség
A kényszerű munkanélküliség okai
A kényszerű munkanélküliség általános oka az elégtelen kereslet.
A kényszerű munkanélküliség okai:
- A keresletcsökkenésnek lehet konjukturális oka, vagyis arról van szó, hogy az adott országban, illetve környezetében valamely ágazat termékeit pillanatnyilag nem lehet eladni.
- Strukturális munkanélküliség: a munkakínálat és a munkakereslet szerkezetében eltér egymástól.
- Technológiai munkanélküliség: technológiai munkanélküliségnek nevezzük a technikai haladás hatására kialakult állástalanságot.
- A munkatermelékenységnél nagyobb ütemű reálbér-növekedés: a bérnövekedés a munkatermelékenység növekedését haladja meg
A munkakínálatot meghatározó tényezők:
A munkakínálatot rövid távon befolyásoló tényező a reálbér.
A munkakínálatot hosszú távon befolyásoló tényezők
- a lakosság számát és megoszlását befolyásoló tényezők
o demográfiai folyamatok
o migrációs folyamatok (kivándorlás)
- az aktivitási rátát befolyásoló tényezők
o a lakosság egészségi állapota
o az általános kulturális színvonal (munkához való hagyományos viszony, életszínvonal, igények)
o technikai fejlődés
o jövedelemtermelés üteme
Önkéntes munkanélküliségről beszélünk, ha az emberek adott reálbér mellett minden kényszerű ok nélkül nem hajlandók munkát vállalni, kényszerű munkanélküliségről pedig akkor, amikor adott reálbér mellett hajlandók lennének dolgozni, keresnek is munkát, de valamilyen okból kifolyólag nem találnak munkáltatót.
A munkanélküliség és a jövedelem
Okun törvénye: Ahhoz, hogy 1%-kal csökkenthető legyen a munkanélküliség egy adott makrogazdaságban, 2,2 %-kal kell növelni a GDP-t (a makrojövedelmet) a potenciális kibocsátáshoz viszonyítva.
A munkanélküliségi ráta=
A potenciális kibocsátás Keynes értelmezésében: A kibocsátásnak az a rövidtávú maximuma, amely a munkanélküliség természetes rátája mellett érhető el.
A munkanélküliség természetes rátája Keynes értelmezésében: A munkanélküliségnek az a minimális szintje, amely anélkül fenntartható, hogy felgyorsulna az infláció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése