A MONOPÓLIUM KIALAKULÁSA; HATÁRBEVÉTELE; PROFIT MAXIMALIZÁLÁSA.

15. tétel

A MONOPÓLIUM KIALAKULÁSA; HATÁRBEVÉTELE;
PROFIT MAXIMALIZÁLÁSA.
Piaci formák:
- tökéletesen versenyző;
- oligobol (kevés versenyző, de 2-nél több);
- monopol (csak az egyik oldalon van 1 szereplő, ha ez a szereplő a termelői oldalon van, akkor monopólium, ha a fogyasztói oldalon, akkor monopszónium).

MONOPÓLIUM KIALAKULÁSA

A piacra való belépésnek valamilyen korlátjai vannak. Ezek a természetes monopóliumok lehetnek:

1. Jogi korlát: azaz jogi eszközökkel generált monopólium. Ekkor az állam csak egy szereplőnek ad engedélyt valamilyen tevékenység végzésére (pld. posta, tömegközlekedés). Ezek a tevékenységek hatósági engedélyhez kötöttek.
2. Szabadalmi korlát: csak 1 vállalkozó kezében van az adott szabadalom (pld. korábban a POLAROID cég).
3. Kevesek kezében koncentrálódnak az input tényezők, pld. olyan termékek előállításánál, ahol egy kézben van az input (pld. az uránium esetében a Paksi Atomerőmű).
4. Az adott konkrét termék szűk piacot igényel (pld. kis településen nem érdemes 2 pékséget, vagy 2 ugyanazon profilú boltot fenntartani).
5. Egy olyan vállalkozás van, amely a legkisebb költséggel el tudja látni a szolgáltatást, vagy előállítani a terméket.

MONOPÓLIUM HATÁRBEVÉTELE, KERESLETI ÁRA

A termék homogén, 1 szereplős. Ebből következik, hogy a monopólium testesíti meg az ágazatot. Ebből adódik, hogy a monopólium árképző, ő határozza meg az árat, de ezt nem teheti meg korlátlanul, mert alkalmazkodnia kell a kereslethez.

Ha a monopólium többet akar eladni, árat kell csökkentenie, vagyis a termelésnövekedés árcsökkentést eredményez. Ezért kisebb lesz a határbevétele, mint az ahhoz tartozó piaci ár.


MONOPÓLIUM HATÁRBEVÉTELI FÜGGFÉNY

A függvény csökkenő, ebből követ-
kezik az, hogy ha csökken a mono-
pólium határbevétele, akkor keve-
sebb lesz az összbevétele.

Akkor csökken az összbevétel, ha
az árcsökkentés miatti bevétel csök-
kenés felülmúlja az árcsökkenés mi-
att eladható többlet terméken szer-
zett bevétel növekedést.

A monopólium határbevétele lehet pozitív és negatív, vagyis a terméket a monopóliumnak a Q0 kibocsátásig érdemes fokozni.

MONOPÓLIUM PROFIT MAXIMALIZÁLÓ DÖNTÉSE

Hasonló a tökéletesen versenyző profit maximalizálásához. A monopólium profit maximalizáló döntésénél ott van a maximum, ahol a határbevétel megegyezik a határköltséggel. ez a Q* kibocsátás, ahol MC = MR.

Ott van a maximum, hol a határköltség függvény emelkedő szakasza van! A függvény megmutatja, hogy a monopóliumnak mennyit érdemes termelnie és a kibocsátást milyen áron tegye meg.

A profit maximum metszéspontot felvetítjük a keresleti ár függvényre és megkapjuk a kibocsátás árát (A-pont).

A költségvetési politika hatása az árupiaci egyensúlyra

20. A költségvetési politika hatása az árupiaci egyensúlyra

A költségvetés egyenlege

Az álam bevételeit és kiadásait egymással összehasonlító mérleg az álam költségvetési mérlege.

A költségvetés mérlege egyensúlyban van, ha a kormányzati kiadások és az állami megtakarítások összege egyenlő az adókkal:

G + Tr + S_Á = T

A három tényező körül a megtakarítások összege függ a másik kettőtől.

Ha G + Tr <> akkor a költségvetés szufficites. Bevételi többlet alakul ki, tehát a bevételek nagyobbak, mint a kiadások. Ebben az esetben S_A > 0 Az állam nettó hitelezőként jelenik meg a piacon.

Ha G + Tr > T, akkor a költségvetés deficites. Kiadási többlet, tehát a kiadások összege meghaladja a bevételek összegét és költségvetési hiány alakul ki. Ilyenkor az állam tartozik a gazdasági szférának. Ebben az esetben S_A <>

Ha G + Tr = T, akkor a költségvetés egyensúlyban van. Ebben az esetben S_A = 0

Költségvetési politikán azon gazdaságirányító és befolyásoló intézkedéseket értjük, amelyeket az állam a költségvetés bevételei illetve kiadásai révén valósít meg.

A kormány háromféleképpen folytathat költségvetési politikát:

- a bevételek szabályozása

- a kiadások szabályozása

- a bevételek és kiadások együttes szabályozása révén

Az adóztatás

Az adó a közkiadások nélkülözhetetlen pénzügyi forrása, amelyet az állam általában törvényekben meghatározott módon egyoldalúan, kényszer útján von el a gazdasági szereplőktől.

Az adó fajtái:

Ø Az adóalanyhoz való viszony szerint:

- Közvetlen adó: Az adókötelezettség közvetlenül az adóalany jövedelmét terheli: Pl. SZJA, Társasági Adó

- Közvetett adó: A termékek és szolgáltatások forgalmára kivetett adó. Az adókötelezettség nem az adóalany, hanem a termék vagy szolgáltatás végső fogyasztójának jövedelmét terheli: Pl. fogyasztási adó, importvám, ÁFA

Ø Az adóalaphoz való viszony szerint:

- Autonóm adó: Az adókötelezettség mértéke független az adóalany jövedelmétől: Pl. földadó, gépjárműadó, vagyonadó, súlyadó

- Jövedelemadó: Az adókötelezettség mértéke az adóalany jövedelmétől függ: Pl. SZJA, Társasági Adó, ÁFA

A jövedelemadó fajtái:

Ø Lineáris adó: 1 kulcsos adó (Társasági Adó)

Ø Progresszív jövedelemadó: A magasabb jövedelemsávba eső jövedelemrész után magasabb kulcs szerint kell adózni. (SZJA)

Ø Degresszív: A magasabb jövedelemsávba eső jövedelemrész után alacsonyabb kulcs szerint kell adózni.

Az adóztatás hatása a makrogazdasági folyamatokra

Az adóztatás hatása a makrogazdasági keresletre:

A makrogazdasági fogyasztás a jövedelem függvénye. Ha azt megadóztatják, akkor a háztartási szféra nem rendelkezik az egész jövedelemmel, a felhasználható jövedelem ennél kisebb. Ezért kisebb a fizetőképes kereslet is, ami csökkenti a makrokeresletet. A fogyasztási függvény lefelé tolódik. Ha valamely ország kormánya adócsökkentésről dönt, akkor a háztartások a korább időszaknál több felhasználható jövedelemmel rendelkeznek. A fogyasztási kereslet növekedni kezd, a fogyasztási függvény felfelé tolódik.

Az adóztatás hatása az egyensúlyi jövedelemre:

Adó multiplikátor: Mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel csökken az egyensúlyi jövedelem, ha egységnyivel megemelkedik az adóösszeg.

Az adóztatás természetesen nem csupán a háztartási szférát érinti. Hatása a termelési szférában is érezhető. Okai:

Ha a háztartások rendelkezésére álló jövedelem adóemelés miatt csökken, akkor – figyelembe véve, hogy a lakosság a fogyasztási szint megtartására törekszik – a jövedelem a fogyasztásnál nagyobb mértékben csökken, a korábban félretett pénz egy részét most fogyasztási célokra fordítja. Ebből kifolyólag a tőkepiacra kevesebb jövedelem áramlik, ami szűkíti a beruházási hitelek forrását. Az adóztatás ugyanakkor a vállalati szférát közvetlenül is befolyásolja. Minthogy a vállalatok nyereségük egy részét kötelesek a költségvetésbe befizetni, csökken a beruházási célokra felhasználható, rendelkezésükre álló saját tőke. A vállalati szférában így szintén kisebb megtakarítások képződnek, ami a beruházási hitelkeresletet tovább szűkíti. A vállalati szféra tisztában van azzal, hogy az adóemelés hatására a lakosság fogyasztási kereslete csökkeni fog. Ezért ez várhatóan értékesítési gondokat okoz. Nem érdemes termelését tovább bővíteni, s így saját maga csökkenti a beruházási keresletet. A beruházások csökkenet, ez pedig a makrokereslet további csökkenéséhez vezet.

Az adó és a kínálat alakulása:

Ha az adóterhek nőnek, akkor a termelő semmiképpen sem bővítheti a termelést, mert keresletkiesésre számít, sőt valószínűleg a termelést visszafogja. Ez csak az egyik hatás. Az adóemelés azonban költségnövekedést is jelent. Ha a vállalkozónak több adót kell fizetnie, az csökkenti a nyereségét, esetleg annyira, hogy a termelés folytatása már nem gazdaságos. Elkerülhetnék a termékgyártás beszüntetését, ha az adót az árba építik. Ez a lépés azonban kevés sikerrel kecsegtet, hiszen a fogyasztási kereslet már eleve csökkent. A magasabb árak most még inkább a csökkenő kereslet irányába hatnak majd. Amennyiben a termelő nem olyan közszükségleti terméket gyárt, amelyet a lakosság kénytelen magasabb áron is megvenni, feltehetően rákényszerül, hogy a termelését csökkentse, sőt végső esetben teljesen megszüntesse.

Ha az adóterhek csökkentik a háztartások jövedelmét, akkor a munkát kínáló gazdasági szféra szinte azonnal magasabb béreket követel. Megkezdődnek a tárgyalások a szakszervezetek és a munkáltatók között, amelyeken a szakszervezetek tárgyalási pozíciója igen kedvező: a nominálbér növekedésének komoly esélyei vannak. Ez a következő reakciót váltja ki:

BérnövekedésàNő a reálbéràCsökken a munkakeresletàCsökken a foglalkoztatottságà csökken a kibocsátás

A költségvetési kiadások hatása az árupiaci keresletre:

Az állami költségvetési mérleg kiadási oldalán álló kormányzati tételek két nagy csoportra oszthatók:

Ø Kormányzati vásárlások: Olyan kiadások, amelyekkel a kormány árukat vásárol és szolgáltatásokat vesz igénybe. (szociális és kulturális kiadások, hadi kiadások, infrastruktúra fejlesztés)

Ø Transzferkiadások: Közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelmek áramlaka az állami költségvetésből a gazdasági szféra felé. (segélyek, támogatások, családi pótlék, adókedvezmények stb.)

A transzferek és az adók összehasonlításánál a következő hasonlóságot vehetjük észre: mind a kettő közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelmet képvisel. Az adókat az állam kényszer útján hajtja be, anélkül, hogy közvetlenül valamilyen ellenszolgáltatást nyújtana. A transzferek estében ez fordított: itt az állam nem követel ellenértéket a kifizetett költségvetési eszközökért. Ily módon mondhatjuk, hogy a transzferkifizetések a jövedelemáramlás szempontjából negatív adónak tekinthetők.

A kormányzati kiadások hatása az egyensúlyi jövedelemre és a fogyasztási keresletre:

A kormányzati vásárlás még egyensúlyban lévő költségvetés esetében is ösztönzőleg hat a termelésre.

A transzferek hatása az egyensúlyi jövedelemre és a fogyasztási keresletre:

A Haavelmo-tétel lényege: Egy adóból finanszírozott kormányzati vásárlás is megnöveli a makrogazdasági összkeresletet és az egyensúlyi jövedelmet. Az adóból finanszírozott kormányzati vásárlás a kormányzati vásárlás összegével növeli meg az egyensúlyi jövedelmet.

EGYÉB KÖLTSÉGFÜGGVÉNYEK; A FIX ÉS A VÁLTOZÓ KÖLTSÉGFÜGGVÉNYEK (EREDETI KÖLTSÉGFÜGGVÉNYEK)

9. tétel
EGYÉB KÖLTSÉGFÜGGVÉNYEK;
A FIX ÉS A VÁLTOZÓ KÖLTSÉGFÜGGVÉNYEK
(EREDETI KÖLTSÉGFÜGGVÉNYEK)

Költségfüggvények csoportosítása:
- fix költségek, (FC)
- változó költségek, (VC)
- teljes költségek. (TC)

Fix költségek (FC)
A költségek azon részei, amelyek a vállalati kibocsátástól függetlenek, változatlanok.
Ilyenek a:
- tőkeállomány megtartására vonatkozó költségek,
- értékcsökkenés,
- járadékok.
Fix költség = reálkamatláb * rögzített tőkeállomány + amortizációs kulcs
* állótőke állománya

FC = r * K0 + a * Ká

Változó költségek (VC)
A kibocsátástól függően változik. Ahogy a termék kibocsátás emelkedik, nő a változó költségek nagysága is. Ha a termelő nem termel, változó költsége nulla, azonban a fix költség akkor is meg van.
Ilyenek a:
- folyó anyagi inputok költsége (segédanyag, nyersanyag költsége, összmennyisége M, ami az egységnyi termékhez szükséges input * termék mennyisége),
- munka költségei (azt mutatja meg, hogy mennyibe kerül a szükséges munkalétszám: munkabér * szükséges munka mennyiség = pL * L)
Változó költség = munkaköltség + folyó anyagi input költségei.

VC = pL * L + M

Teljes költség (TC)
A tőkére és a munkára, valamint a folyó inputra vonatkozó költségek összeadódnak.

TC = FC + VC

Költségfüggvény:

Értelmezési tartománya a 0 és a
fizikai kapacitás maximuma
között van.

A VC függvény monoton növek-
vő, több terméknek több a válto-
zó költsége.

Az FC függvény állandó, 0
kibocsátásnál is van!





Mi határozza meg a függvény menetét?
Egyrészt: az adott tőkeállomány és a technológia. Ezek meghatározzák a szükséges munkamennyiséget is. Hosszú táv vizsgálata esetén a technológiai színvonal emelkedésével csökken a munkaerő állomány.
A függvény menetére hatást gyakorol a technikai fejlődés, mely növeli a termelékenységet.
Másrészt: az inputok árai. Rövid távon is megváltoztathatják a függvény menetét.
- Ha megnövekszik a reál kamatláb (r), akkor nő a fix költség (FC). Ha növekszik a fix költség (FC), azzal növekszik a teljes költség (TC) is. A változó költségek (VC) azonban változatlanok maradnak.
- Ha nő az anyagár, illetve az energia ára, a változó költségek (VC) emelkednek meg, mely növeli a teljes költséget (TC).