Keresletrugalmasság

4. Keresletrugalmasság

A kereslet rugalmassága kifejezi, hogy hány százalékkal változik meg adott termék keresletének mennyisége, ha valamely keresletet befolyásoló tényező 1%-kal megváltozik.

A keresletrugalmassági számítások fajtái:

Ø Kereslet árrugalmassága

Ø Kereslet keresztrugalmassága

Ø Kereslet jövedelemrugalmassága

A kereslet árrugalmassága kifejezi, hogy hány százalékkal változik meg adott termék keresletének mennyisége, ha a termék ára 1%-kal megváltozik

A kereslet árrugalmassága általában negatív szám. Növekvő ár esetén a kereslet csökken, csökkenő ár esetén a kereslet nő. Az ár és a kereslet tehát általában ellentétes irányba mozog.

A kereslet árrugalmasságát befolyásoló tényezők:

Ø A jószág természeti, használati tulajdonságai.

Ø Helyettesítő termékek: annál rugalmasabb egy jószág kereslete, minél több termék elégíti ki ugyanazt a keresletet.

Ø A helyettesítő termékek árának közelsége: annál nagyobb a kereslet árrugalmassága, minél közelebb van a helyettesítő termékek ára a vizsgált termékek árához.

Ø A termékek ára a fogyasztó jövedelméhez viszonyítva.

Egyes jószágokat mindezen hatások alapján kifejezetten árrugalmas áruknak nevezzük. Ezen cikkel 1%-os árváltozása esetén keresletük több mint 1%-kal változik.

A kereslet kereszt-árrugalmassága kifejezi, hogy hány százalékkal változik meg egy adott x termék keresletének mennyisége, ha egy másik y termék ára 1%-al megváltozik.

E_xpy > 0 helyettesítő termékek

E_xpy <>

E_xpy = 0 független termékek

A kereslet jövedelemrugalmassága kifejezi, hogy hány százalékkal változik meg adott termék keresletének mennyisége, ha a fogyasztók jövedelme 1%-kal megváltozik.

Giffen javak körébe tartoznak azok az inferior termékek, amelyeknél paradox árhatás tapasztalható.

Paradox árhatás esetén növekvő árhoz növekvő kereslet, csökkenő árhoz csökkenő kereslet tartozik. (Luxujavaknál is előfordulhat ezek Weblen javak vagy sznob javak)

pénzpiac

18. A pénzpiac

Nominális pénzkínálatnak nevezzük azt a pénzmennyiséget, amelyet a bankrendszer a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsát.

Pénzkeresletnek nevezzük azt a pénzmennyiséget, amelyet a gazdasági szereplők tranzakciós, óvatossági és spekulációs megfontolásokból szándékoznak tartani.

Tranzakciós pénzkeresletnek nevezzük azt a pénzmennyiséget, amelyet a gazdasági szereplők termékek és szolgáltatások megvásárlására, valamint fizetési kötelezettségeik teljesítése céljából szándékoznak tartani. A tranzakciós pénzkereslet a makrogazdasági jövedelem növekvő függvénye.

Az óvatossági pénzkereslet az a pénzmennyiség, amelyet a gazdasági szereplők előre nem tervezhető kiadások finanszírozására szándékoznak tartani. Az óvatossági pénzkereslet a makrojövedelem növekvő és a kamatláb csökkenő függvénye.

Spekulációs pénzkeresletnek nevezzük azt a pénzmennyiséget, amelyet a gazdasági szereplők értékpapírok vásárlására szándékoznak tartani. A spekulációs pénzkereslet a kamatláb csökkenő függvénye.

1. A pénzkereslet alakulását két tényező határozza meg, az egyik a jövedelem, amelynek módosulása egyenes arányban, a másik pedig a kamatláb, amelynek megváltozása fordított arányban hat a pénzkeresletre. Ezt a kapcsolatot fejezi ki a pénzkeresleti függvény. Pénzkeresleti függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a makrojövedelem adott szintje mellett a kamatláb minden lehetséges értékéhez a gazdasági szereplők pénzkeresletét rendeli hozzá.

2. Ha a pénzkereslet két tényezője egymástól független, akkor a hatást külön- külön jellemezhetjük a következő ábra segítségével. Tegyük fel, hogy a gazdaság jelenlegi állapotát M^D pénzkeresleti függvény írja le. Látható, hogy ha a kamatláb növekszik, akkor a pénzkereslet – az óvatossági pénzkereslet csökkenése miatt – csökken. Ha nő a jövedelem, akkkor a pénzkereslet is nő, mégpedig változatlan kamatláb mellett. A gazdaság új állapotát az M^D’ pénzkeresleti függvény jellemzi. Mivel a jövedelemnek ez az elmozdulása bármilyen kamatláb esetén érvényes, azt is mondhatjuk, hogy a pénzkereslet görbéje a jövedelem növekedésével jobbra tolódik, míg a csökkenő jövedelem nyilván balra tolja a függvényt:

A pénzpiac egyensúlya – a kamatláb alakulása:

Nominális pénzkínálatnak nevezzük azt a pénzmennyiséget, amelyet a bankrendszer a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsát. M^S= nominális pénzkínálat

A reálpénzkínálat a nominális pénzkínálat és az árszínvonal hányadosa :

1. Adott nominális pénzkínálat mellett a reálpénzkínálat és a kamatláb összefüggését egy függőleges egyenes adja meg. A kamatláb és a pénzkereslet kapcsolat a már ismert negatív meredekségű egyenes. Az ábrán az M^S/P reálpénzkínálat és az M₀^D pénzkeresleti függvény metszéspontja határozza meg a pénzkeresleti egyensúlyt biztosító kamatlábat, az i₀-t.

2. Most tegyük fel, hogy a nominális jövedelem nő. Ennek két különböző oka lehet: vagy nőtt a reáljövedelem, vagy az árszínvonal emelkedett. Az első esetben a megnövekedett jövedelem hatására nő a pénzkereslet, a pénzkeresleti függvény jobbra tolódik. A pénzpiacon régi i₀ kamatláb mellett túlkereslet lép fel. Ha a központi bank nem bocsát ki több bankjegyet, akkor a hitellehetőségek relatíve szűkülnek, azaz i₀ kamatláb mellett többen kívánnak hitelt felvenni, mint amennyi a jelenlegi hitelkínálat. Ez a helyzet végül a kamatláb emelkedését eredményezi. Ez pedig csökkenti a pénzkeresletet és így helyreáll a pénzpiaci egyensúly. A jövedelem növekedése tehát az egyensúlyi kamatláb növekedését eredményezi:

A pénzkereslet – reálmennyiség lévén – nem

változik. A régi i₀ kamatláb mellett pénztúl- kereslet jelentkezik. A kamatláb növekedni

kezd. A függvények új metszéspontja azt

mutatja, hogy az árszínvonal emelkedése mi-

att az egyensúlyi kamatláb i₀-ról i₁-re nőtt.

Hasonlóképpen mutatható ki az ellenkező e-

setben, hogy csökkenő árszínvonal mellett a-

lacsonyabb kamatláb alakul ki.

Az árszínvonal hatása az egyensúlyi kamatlábra:

Láthatjuk, hogy alacsony árszínvonal (P0) a-

lacsony kamtlábbal (i0) jár együtt.

Magasabb árszínvonal (P1) pedig magasabb

kamatlábat (i1) eredményez.

infláció

19. Az infláció

Az infláció az árszínvonal tartós emelkedése.

A defláció az árszínvonal tartós csökkenése.

Az inflációs ráta kifejezi, hogy az előző időszakhoz képest hány százalékkal emelkedett az árszínvonal.

P1-P0/P0

Infláció fajtái:

- kúszó infláció: az árszínvonal évente csak néhány százalékkal nő.

- Vágtató infláció: az árszínvonal változása évente már csak két-háromjegyű számokkal fejezhető ki, az árak hirtelen nőnek. Vágtató infláció idején a pénz gyors ütemű elértéktelenedése miatt az emberek egyre inkább szabadulni akarnak tőle. Ahelyett, hogy pénzben tartanák vagyonukat, befektetéseket választanak.

- Hiperinfláció az árszínvonal drasztikus emelkedése, nem biztosítja a gazdasági tisztánlátást. A pénz rohamosan elértéktelenedik. Az inflációs ráta eléri a havi 100%-ot.

Az infláció okai:

Ha a makrokereslet nagyobb, mint a makrokínálat, akkor az árak nem csak az egyes termékek esetében nőnek, hanem összefüggésükben is. Miért haladhatja meg a makrokereslet a kínálatot?:

- a kereslet nő a kínálathoz képest

- kínálat csökken a kereslethez képest

Keresleti infláció azért alakul ki, mert a makrokereslet elemei változatlan kínálat mellett nőnek.

Költséginflációról akkor beszélünk, ha a kínálat változatlan kereslet mellett csökken.

A keresleti infláció okai:

¨ autonóm keresleti tényezők növekedése:

- az autonóm fogyasztás növekedése

- az autonóm beruházás növekedése

¨ a forgalomban levő pénzmennyiség növekedése

Az autonóm fogyasztás növekedésének hatása az árszínvonalra, a kamatlábra vmint a makrogazdasági jövedelemre:

- autonóm fogyasztási kereslet növekedésének okai: A beruházás a piaci kamatláb függvénye, ha jók a profitkilátások akkor nagyobb kamatláb mellett is kockáztat beruházást, ha az értékesítési rendszert nem tartja stabilnak akkor hiába olcsó a beruházási hitel, az előállított terméket nem tudja eladni, nem vág bele komolyabb tőkebővítésbe. Ha a fogyasztó tudja, hogy áremelkedés várható, ha teheti még az alacsonyabb áron megpróbálja megvásárolni a kívánt termékeket.

- autonóm fogyasztási kereslet hatásmechanizmusa: AZ autonóm fogyasztás nő, nő a fogyasztási kereslet(a függvény felfele tolódik), nő az összkereslet, nő a pénzkereslet. A túlkereslet lesz az árupiacon, melynek hatására az árszínvonal nő. A pénzpiacon istúlkereslet lesz, aminek hatására a kamatláb emelkedik. Az új egyensúlyi jövedelem a megemelkedett árszínvonal és kamatláb mellett jön létre.

Az autonóm beruházás növekedésének hatása az árszínvonalra:

- autonóm beruházás növekedésének okai: A beruházási keresletet jelentős mértékben befolyásolja a profitvárakozások és a kamatláb. Ha szép profitra számíthatnak, akkor adott kamatláb és adott jövedelemszint mellett fokozzák beruházási keresletüket.

- autonóm beruházás növekedésének hatásmechanizmusa: ha javulnak a profitkilátások nő a beruházási kereslet. Változatlan fogyasztói kereslet mellett ennek hatására az összkereslet is nő, nő az árszínvonal, az árupiacon túlkereslet. Ha nő az összkereslet, megnő a tranzakciós pénzigény,(a beruházási hitelek iránti igény) így a pénzpiacon is túlkereslet lesz, ami kamatláb emelkedéshez vezet. Az új egyensúly a korábbinál magasabb árszínvonal és kamatláb mellett jön létre.

A pénzmennyiség növekedésének hatása az árszínvonalra:

A forgalomban levő pénzmennyiséget az állam és a jegybank szabályozza. A pénzmennyiség növekedése:

-Kötelező tartalékráta csökkenése

-Jegybanki kamatláb csökkenése (olcsóbban tudnak hiteleket felvenni, a kereskedelmi bankok hiteleket kiváltani)

- Értékpapír, deviza, arany vásárlása(a bankokhoz jegybankpénz áramlik megnövekszik a jegybanki tartalékuk.)

A pénzmennyiség növekedésének hatásmechanizmusa: nő a pénzmennyiség nő a reálpénzkínálat, túlkínálat a pénzpiacon, ami csökkenő kamatlábhoz vezet. Emiatt nő a beruházási kereslet, nő az árupiaci összkereslet, túlkereslet az árupiacon,(ez enyhíti a pénzpiaci túlkínálatot) nő az árszínvonal és az egyensúlyi jövedelem, nő a makrokereslet, de kamatszint emelkedés nem következik be.

A költséginfláció azt jelenti, hogy a vállalati szféra költségei megnövekszenek, ezért változatlan árszínvonal mellett a korábbinál kevesebb terméket hajlandó piacra vinni. Így a makrokínálati függvény balra tolódik és az árszínvonal változatlan kereslet mellett megemelkedik. Nem tartoznak a vállalati szféra költségei közé azok a tőkejavak, amelyek a vállalati szférán belül cserélnek gazdát. Ilyenek azok a tőkejavak, amelyek a folyó termelőfelhasználásba tartoznak: alapanyagok, félkész termékek. A vállalati szféra költségei: a munka költsége, a folyó termelőfelhasználásba tartozó importált tőkejavak.

Költséginfláció okai:

- folyótermelő felhasználásra kerülő import tőkejavak drágulása

- nominálbérek emelkedése

A folyótermelő felhasználásra kerülő import tőkejavak drágulásának hatása az árszínvonalra:

Nominálbérek emelkedése:

Ha a nominálbér nő, nő a reálbérszint. Ez a vállalati szféra számára költségnövekedést jelent, a munka iránt csökken a kereslet, vagyis kevesebb embert foglalkoztatnak. A kibocsátás is csökkeni fog az adott árszínvonal mellett. Az árupiacon túlkereslet alakul ki, ami árszínvonal emelkedést von maga után. Ez a lecsökkent kibocsátás nem az eredeti kínálati függvényen helyezkedik el, hanem az P irányába tolódik. Az új egyensúly egy korábbinál magasabb árszínvonal és alacsonyabb kibocsátási szint mellett valósul meg.

Ha növekszik az árszínvonal de a megállapított pénzbér nem változik, akkor ugyanannyi pénzért a fogyasztók most kevesebb árut tudnak vásárolni. A szakszervezetek tárgyalást kezdeményeznek a bér növelésével kapcsolatban, a munkaadók kénytelenek tudomásul venni, elismerni a tényt, de törekedni fognak a bérkövetelések mérséklésére.

Körforgás alakul majd ki:

Nő az árszínvonal - nőnek a pénzbérek - csökken a munkakereslet – csökken a foglalkoztatottság – csökken a kibocsátás – túlkereslet alakul ki az árupiacon – az árszínvonal újra nőni kezd.

Ár-bér spirálnak nevezzük a pénzbér és az árszínvonal emelkedésének egymást erősítő folyamatát.

munkapiac

16. A munkapiac

A legegyszerűbb makrogazdasági körforgásból tudjuk, hogy a háztartási szféra a munka kínálója, a vállalati szféra pedig a munka felhasználója. A munka adásvétele tehát e két szféra között zajlik.

Munkakínálatnak nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a háztartási szektor különböző reálbérek mellett felajánl a vállalati szektornak.

Munkakeresletnek nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a vállalati szektor különböző lehetséges reálbérek mellett fel kíván használni a termelési folyamatban.

A munkakínálat

Bármelyik makrogazdaságban létezik a munkakínálat felső határa, a lakosság száma. Természetesen még elméletileg sem közelíti meg a munkakínálat a határt, hiszen a lakosság egy része koránál fogva nem képes munkát végezni. A gyerekek, és a nyugdíjkorhatárt elért emberek nem vesznek részt a munkában. Valamint vannak olyan emberek, akik életkoruk alapján munkát vállalhatnának, de egészségi állapotuk vagy egyéb problémáik miatt nem végezhetnek munkát.

A munkaképes lakosság megoszlik

- az aktív népességre, mely mint munkavállaló a munkapiacon megjelenik.

- inaktív népességre, mely nem szándékozik munkát vállalni (pl háztartásokban dolgozik vagy örökölt vagyona van)

A munkaképes korú lakosság felbontása az aktív és az inaktív részre mindig csak egy adott időpontra értelmezhető. Az aktív népesség a lakosság azon része, amely egy adott időpontban munkát vállal, vagyis az adott időpont munkaerő-állománya.

A valóság azt mutatja, hogy nem minden munkára jelentkező embert foglalkoztatna, így az aktív népesség felbontható:

- foglalkoztatottakra, vagyis olyan emberekre, akik munkát keresnek és találnak is

- munkanélküliekre, akik hiába keresnek munkát, nem találnak munkahelyet ahol foglalkoztatnák őket. A munkanélkülieken belül megkülönböztetünk kényszerű és önkéntes munkanélkülieket.

Nominálbér és reálbér

Nominálbérnek vagy pénzbérnek nevezzük azt a pénzösszeget, amelyet a munkavállaló az őt foglalkoztató gazdálkodó egységtől kap. Egy makrogazdaság nominálbére a pénzbérek átlaga, vagyis a vállalati szféra által egy munkahóért kifizetett pénzösszeg. A nominálbér jele: W

A reálbér a nominálbér és az árszínvonal hányadosa: A reálbér a munkáért kapott nominálbéren vásárolható termékek és szolgáltatások halmaza.

Várható, hogy növekvő reálbér fokozza a munkakínálatot, hiszen azonos munkával most több termék vásárlása válik lehetővé. Ellenkező esetben csökken a háztartások munkavállalói kedve, mert a munkavégzéssel járó áldozat meghaladja az ellenértékként kapott hasznot. Azt tételezzük fel, hogy a munkakínálat javul a növekvő reálbér hatására. Ezt az összefüggést fejezi ki a munkakínálati függvény. A munkakínálati függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér mindenszintjéhez a háztartások munkakínálatát rendeli hozzá.

A munkakereslet a vállalati szféra munkaerőigénye. Ezért a nominálbér ill. a reálbér egyfelől a háztartási szféra bevétele, de másfelől a vállalati szféra költségtényezője. Minél nagyobb a reálbér, annál drágább lesz a munkaerő, annál nagyobbak a vállalati szféra költségei, ami csökkenti a munkakeresletet. A csökkenő reálbér ezzel szemben a munkakereslet növekedését eredményezi. Ezt a munkakeresleti függvénnyel írhatjuk le. Munkakeresleti függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér minden szintjéhez a vállalati szektor munkakeresletét rendeli hozzá.

A munkapiaci egyensúly

A munkapiac egyensúlyát a munkakeresleti és kínálati összefüggések alapján jellemezhetjük. Egyensúly akkor jön létre, ha a munkakereslet egyenlő a munkakínálattal. A helyzetet a makroökonómiából ismert Marshall-kereszttel ábrázoljuk.

Látjuk, hogy L* munkamennyiség mellet fennáll a kereslet és a kínálat egyenlősége. Ehhez a (W/P)* reálbér tartozik, amelyet egyensúlyi reálbérnek is nevezhetünk. A munkapiac egyensúlyi helyzetet teát két, egymással szorosan összefüggő tényezőtől függ: a munkamennyiségtől és a reálbérszinttől.

A potenciális kibocsátás klasszikus értelemben: A makrogazdasági kínálat rövid távú maximuma, amely csak munkapiaci egyensúly mellett érhető el.

A munkanélküliség

A kényszerű munkanélküliség okai

A kényszerű munkanélküliség általános oka az elégtelen kereslet.

A kényszerű munkanélküliség okai:

- A keresletcsökkenésnek lehet konjukturális oka, vagyis arról van szó, hogy az adott országban, illetve környezetében valamely ágazat termékeit pillanatnyilag nem lehet eladni.

- Strukturális munkanélküliség: a munkakínálat és a munkakereslet szerkezetében eltér egymástól.

- Technológiai munkanélküliség: technológiai munkanélküliségnek nevezzük a technikai haladás hatására kialakult állástalanságot.

- A munkatermelékenységnél nagyobb ütemű reálbér-növekedés: a bérnövekedés a munkatermelékenység növekedését haladja meg

A munkakínálatot meghatározó tényezők:

A munkakínálatot rövid távon befolyásoló tényező a reálbér.

A munkakínálatot hosszú távon befolyásoló tényezők

- a lakosság számát és megoszlását befolyásoló tényezők

o demográfiai folyamatok

o migrációs folyamatok (kivándorlás)

- az aktivitási rátát befolyásoló tényezők

o a lakosság egészségi állapota

o az általános kulturális színvonal (munkához való hagyományos viszony, életszínvonal, igények)

o technikai fejlődés

o jövedelemtermelés üteme

Önkéntes munkanélküliségről beszélünk, ha az emberek adott reálbér mellett minden kényszerű ok nélkül nem hajlandók munkát vállalni, kényszerű munkanélküliségről pedig akkor, amikor adott reálbér mellett hajlandók lennének dolgozni, keresnek is munkát, de valamilyen okból kifolyólag nem találnak munkáltatót.

A munkanélküliség és a jövedelem

Okun törvénye: Ahhoz, hogy 1%-kal csökkenthető legyen a munkanélküliség egy adott makrogazdaságban, 2,2 %-kal kell növelni a GDP-t (a makrojövedelmet) a potenciális kibocsátáshoz viszonyítva.

A munkanélküliségi ráta=

A potenciális kibocsátás Keynes értelmezésében: A kibocsátásnak az a rövidtávú maximuma, amely a munkanélküliség természetes rátája mellett érhető el.

A munkanélküliség természetes rátája Keynes értelmezésében: A munkanélküliségnek az a minimális szintje, amely anélkül fenntartható, hogy felgyorsulna az infláció.

Monopolpiac

9. A monopolpiac

A monopolizált piac kifejezést használjuk akkor, amikor általánosabban akarjuk kifejezni, hogy a tiszta verseny feltételei hiányoznak. Ez azt jelenti, hogy csak néhány nagy vállalat van a piacon. A monopolpiac különleges esete a tiszta monopólium, amikor egyetlen termelőre szűkül egy termék piaca. Ha egy vállalat egyedüli eladója valamely terméknek vagy szolgáltatásnak, sem hazai versenytársai sem importált termékek nem befolyásolják érdemben a hazai piacát, akkor monopol szerepet játszik.

Tiszta monopólium az a piaci forma, amikor egyetlen eladója van a terméknek az adott piacon.

A monopolvállalat közvetlenül érzékeli a piacot, s egyszerre képes meghatározni, milyen áron és mennyit érdemes gyártani. A monopólium nem árelfogadó, hanem önmaga is képes befolyásolni a piaci árat. A monopólium kialakulásának több oka is lehet:

Ø Az optimális üzemméret nagysága a piachoz. Ha az üzemméret viszonylag kicsi a piachoz képest, akkor az iparág közelít a tökéletes versenyhez. A gazdaságos üzemméret alapján kialakuló monopóliumot természetes monopóliumnak nevezzük. (A kormányzatok által pénzügyileg is támogatott óriási kutatási programok (űrhajózás, hadiipar stb.) monopolhelyzetbe hoznak nagyvállalatokat. Számos olyan fogyasztási cikk is van, amelyeknek a termelése úgy a leghatékonyabb, ha egyetlen vállalat van a piacon)

Ø A beinduláshoz szükséges beruházások és pénzbefektetések nagysága. Néhány modern iparág nagyméretű komplex gyárakat, elszereléseket, nagyobb pénzbefektetést kíván. Minél nagyobb pénzbefektetés kell adott piacra való sikeres belépéshez, annál inkább korlátozott a belépők köre.

Ø Szabadalmak, licencek, know-how-k. A technikai fejlődés legújabb eredményeit általában szabadalmak védik. A termék pontos leírását és termelésének engedélyét valamint gyártási eljárását meg kell vásárolni. Monopolhelyzetbe jut egy cég, ha megszerez egy értékes szabadalma és a licencet nem adja tovább.

Ø Ellenőrzési monopólium fontos nyersanyagforrások felett. Az iparágban hosszabb ideig működő cégek fokozatosan megszerezhetik az ellenőrzést a termelési folyamathoz szükséges nyersanyagok területén. Az ilyen engedélyek (koncessziók) megvásárlásával monopolhelyzetbe kerülhet a vállalat, ami egyoldalú előnyöket biztosít piaci partnereivel szemben.

Ø Az állami piacszabályozás is korlátozhatja a piacra lépést. A vámok hatásosan védik a belső piacot, korlátozzák a külföldiek belépését, mert megdrágítják termékeiket. A behozatali tilalom még keményebb korlát. Egy vállalat monopolistává válhat azzal, hogy az államtól sikerül megszereznie egy adott szolgáltatás nyújtásának vagy termék termelésének kizárólagos jogát adott földrajzi régióban.

Tiszta monopóliumról beszélünk, ha egy terméknek egyetlen gyártója, eladója van egy országban. Ez azt jelenti, hogy képes a teljes piaci keresletet kielégíteni. A monopólium egymaga áll szemben a piaci kereslettel, a monopólium kínálata maga a piaci kínálat egésze. A terméknek a monopólium által megszabott ára maga a piaci ár.

A monopólium piaci alkalmazkodásának lényege, hogy egyszerre határozza meg saját kínálatának mennyiségét és a piaci árat.

A monopólium számára is nagyon kemény adottság a piaci keresleti függvény, amihez alkalmazkodnia kell. Annak tudatában emelheti az árát, hogy kisebb lesz a keresett mennyiség, az eladott darabszám. Ha többet akar eladni, akkor csökkentenie kell az árat.

A monopólium fő eltérései a tökéletesen versenyző vállalattól:

Ø A monopólium összbevétele (TR) nem nő együtt az eladás növelésével, hanem egyre lassabban nő a bevétel, s nagyon nagy kínálat esetén az összbevétel csökkenhet is.

Ø A monopólium egyre kisebb áron képes eladni nagyobb és nagyobb mennyiségeket.

Ø Az előbbiekből következik, hogy a monopólium határbevétele (MR) nem fix, és nem egyezik meg egyetlen piaci árral sem, (mint tökéletes verseny esetén) mert újabb és újabb mennyiségeket csak egyre kisebb áron tud eladni.

A monopólium nem különbözik lényegesen a tökéletes verseny vállalatától, a profitmaximalizálás szempontjából. Rá is érvényes az optimális profit fő szabálya:

A monopólium akkor ér el legtöbb profitot, ha olyan termelési mennyiséget választ, hogy határköltsége és határbevétele éppen egyenlő legyen. Maximális a profit, ha MC = MR

Lényeges különbség a monopólium és a tökéletes verseny vállalatai között, hogy a monopólium határbevétele csökkenő, mert a monopólium egyetlen eladóként csökkenő ár mellett növelheti eladott mennyiségét.

Makro piac

15. A makrogazdaság piacai

A gazdasági folyamatok színtere a piac. Ott adják illetve veszik a különböző termékeket. A makroökonómia a különböző piacokat különbözteti meg egymástól:

• Fogyasztási javak piacát
• Tőkejavak piacát
• Pénzpiacot
• Munkapiacot

A négy piac közül az első kettő igen szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen itt a vállalati szféra kibocsátása cserél gazdát. A fogyasztási cikkek piacát és a tőkejavak piacát ezért együttesen árupiacnak nevezzük. A gazdaság működését ezen piacok közötti kölcsönhatásokhoz kapcsolhatjuk. A működésképtelen gazdaság esetén e szerint valamelyik piac nem működik, illetve az ott keletkezett zavarok tovagyűrűznek, más piacok működésének gátat szabva.

Az árupiac

A piac elemzéséhez bizonyos kitüntett helyzetből, az egyensúlyi helyzetből kell kiindulni. Árupiaci egyensúlyon a makroökonómiában is a kereslet és a kínálat egyenlőségét értjük. A makroökonómiai kereslet az árupiacon a javak azon mennyisége, amelyet a gazdaság szereplői adott árszínvonalon vásárolni képesek és hajlandók. A makrogazdaság árukínálata pedig az a termékmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott technológiai kapacitások mellett ugyancsak adott árszínvonalon hajlandók termelni. A makroökonómiában nem foglakozunk az egyes termékek áraival, hanem az egész gazdaságra jellemző átlagárral. Csupán annyit tudunk, hogy a termékek átlagosan mennyivel drágultak, illetve mennyivel lettek olcsóbbak, de az árak szerkezetét nem ismerjük. A mikroökonómiában a keresletet és a kínálatot mindig termékek vonatkozásában értelmeztük. Ezért nem vihetjük át a mikroökonómiai kereslet- és kínálatelemzést a makrogazdaságba.

A makrogazdasági keresletet befolyásoló tényezők:

· A tervezett makrogazdasági jövedelem

· A forgalomban lévő pénz mennyisége

· Az előző két tényezőt befolyásoló egyéb tényezők

Az árukereslet

Egyszerűsítő feltevések az árupiaci kereslet elemzésével kapcsolatban:

· Kétszektoros makrogazdasági modell

· A forgalomban lévő pénz mennyisége állandó

· Az árszínvonal változatlan

Így egy olyan makrogazdasághoz térünk vissza, amelyben csak a vállalati és a háztartási szféra működik. Mindkét szféra képes megtakarításokra.

Makrogazdasági fogyasztási kereslet

Makrogazdasági fogyasztás a makrogazdasági jövedelemnek az a része, amelyet a szükségletek kielégítésére szolgáló termékekre és szolgáltatásokra költenek el. Makrogazdasági fogyasztási függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a tervezett makrogazdasági jövedelem minden szintjéhez a fogyasztási keresletet rendeli hozzá. A fogyasztási kereslet összetevői:

· Autonóm fogyasztás: a jövedelemszinttől független fogyasztási kereslet. C_o

· A jövedelemtől függő fogyasztás: Fogyasztási határhajlandóság mérőszám, mely kifejezi, hogy hány egységgel változik a fogyasztási kereslet, ha egységnyivel változik a tervezett makrogazdasági jövedelem értéke. C*Y

A megtakarítás

A megtakarítás az a jövedelemrész, amelyet nem költenek el fogyasztási javakra. Fogyasztási függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a tervezett makrogazdasági jövedelem mindenszintjéhez a megtakarítások értékét rendeli hozzá.

A megtakarítási határhajlandóság mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik a megtakarítás értéke, ha egységnyivel megváltozik a tervezett makrogazdasági jövedelem.(ez a megtakarítási függvény meredeksége)

Az autonóm megtakarítás a megtakarításnak az a része, amelynek nagysága nem függ a tervezett makrogazdasági jövedelem alakulástól. Azt is mondhatjuk, hogy az autonóm fogyasztás levonás a megtakarításból. Így nyilvánvaló a megállapítás: Nincs autonóm fogyasztás autonóm megtakarítás nélkül.

A beruházás

A beruházás az állótőke pótlása és bővítése, másrészt pedig készletfelhalmozás. A beruházás autonóm keresleti tényező, nagysága független a makrogazdasági jövedelem alakulásától. Ennek magyarázata:

· A beruházási tevékenységben lényegesen nagyobb szerepet játszik az időtényező és a kockázatvállalás, mint a fogyasztásban.

· A megtakarítás nem válik automatikusan beruházássá

· A beruházási szándékokat nem várható makrogazdasági jövedelem motiválja, hanem annak egyik összetevője, a profitvárakozás. A makrogazdasági jövedelem többi összetevője a beruházó számára költségtényező.

A beruházási tevékenység függ:

- a profitvárakozásoktól :a beruházási kereslet a profitvárakozások növekvő függvénye

- a kamatlábtól: a beruházási kereslet a kamatláb csökkenő függvénye

Az egyensúlyi jövedelem

Az egyensúlyi jövedelem lényege: A tervezett makrogazdasági jövedelem értéke megegyezik a szándékolt fogyasztás és beruházás összegével. Azaz egyensúlyi jövedelemnél a megtermelni szándékolt jövedelem érétke megegyezik az elkölteni szándékolt jövedelem értékével.

A kiadási multiplikátor mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik meg az egyensúlyi jövedelem, ha egységnyivel megváltozik valamely autonóm keresleti tényező.

Makro jövedelem

14. A makrogazdasági jövedelem számbavétele

A világgazdaság makroszintű egységeinek az egyes országok gazdaságát, a nemzetgazdaságokat tekintjük. A nemzetgazdasági mértékben lezajló gazdasági folyamatok magukban foglalják:

- a javak kibocsátásával megvalósuló jövedelemképződést

- a keletkezett jövedelmek elsődleges elosztását

- a jövedelmek újraelosztását, és ennek alapján a végső felhasználásra rendelkezésre álló jövedelemösszegek kialakulását.

- A jövedelmek felhasználásának az alapvető célok közötti megosztását.

Hazánkban és más országokban is általában az ENSZ nemzeti számlarendszerének, az SNA-nak 1993-ra kidolgozott, korszerűsített változatát alkalmazzák a makrofolyamatok adatainak rendszerbe foglalt összesítéséhez. Nemzeti számlarendszerek csak századunkban alakultak kis, és az SNA-n kívül csak az MPS állt fenn hosszú ideig. Ez utóbbi kezdeti formájában az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején alakult ki a Szovjetunióban. Fogalomrendszerében Marx elméletének közgazdasági fogalmait vette alapul, és felépítésében a szovjet gazdaság működéséhez igazodott. Csak az anyagi termelésre terjedt ki és figyelmen kívül hagyta a nem anyagi szolgáltatásokat. A volt KGST-országok is az MPS-t alakították ki. Az ENSZ megfelelő intézményei a kialakuló SNA mellett az MPS-t is alkalmazták. A története során több átalakuláson átment MPS azzal szűnt meg, hogy a volt KGST-országok a piacgazdaságra törekedve az ehhez igazodó SNA-ra tértek át. Az SNA Keynes által meghatározott fogalmakra építette fogalomrendszerét, és a piacgazdaság viszonyai között fejlődött ki az USA-ban és Nyugat-Európában. Bevezetése az ötvenes évekre tehető a fejlett országokban. 1968-ban és 1993-ban korszerűsítették. Ez utóbbi formájában lett az ENSZ egyedüli nemzeti számlarendszere. Hazánkban a negyvenes-ötvenes évek fordulóján, összhangban az uralkodó gazdasági rendszerrel, az MPS rendszer épült ki. A hatvanas évek elejétől hazánk statisztikusai támogatták azokat az ENSZ-ajánlásokat, amelyek az MPS- és SNA-rendszert úgy kívánták fejleszteni, hogy közeledjenek egymáshoz. 1968-ban az MPS jellegű számlarendszert több SNA-ban alkalmazott elemmel bővítették.

Egy-egy makrogazdaság éves eredményeit átfogóan az SNA-alapmutatói tükrözik, amelyek megmondják:

- mennyi jövedelmet termeltek meg egy gazdaságban

- mennyi jövedelemhez jutottak az elsődleges elosztás során az adott makrogazdasághoz tartozó gazdasági szereplők

- mennyi jövedelem állt rendelkezésre összesen végső felhasználásra az újraelosztás után, az adott makrogazdasághoz tartozó gazdasági szereplőknél.

Az SNA törekvése, hogy a javak összegében minden létrehozott terméket és szolgáltatást számításba vegyen. Az összesítés során sokféle termék és szolgáltatás különböző mennyiségeit kell összeadni, azaz heterogén javak halmazait kell összegezni.

Bruttó kibocsátás

Régi érték Nettó jövedelem (új érték)

Amortizáció Folyótermelő felhasználás

A folyótermelő felhasználás azoknak a javaknak az értéke, amelyek a számbavétel időszakában, az adott makrogazdaságban tovább feldolgozásra kerülnek.

Végterméknek nevezzük azokat a javakat, amelyek a számbavétel időszakában az adott makrogazdaságban nem kerülnek tovább feldolgozásra, hanem a végső fogyasztást vagy a felhalmozást szolgálják. Végtermékek csoportjai:

- Beruházási javak (állótőkejavak)

- Fogyasztási javak

- Készletfelhalmozásra kerülő javak

- Exportjavak

A hozzáadott érték kifejezi, hogy az adott vállalat vagy termelési fázis mennyivel növelte az előző termelési fázisból felhasznált javak értékét. Azt is kifejezi, hogy az adott termelési fázis mennyivel járult hozzá a végtermék értékéhez. Kiszámítása: Új érték + Amortizáció

Árbevétel – Folyótermelő felhasználás

Egy nemzetgazdaságban az 1 év alatt kibocsátott javak árösszegéből a folyó termelőfelhasználás levonásával kapjuk meg az abban az évben termelt bruttó jövedelmet.

A megtermelt javakat a nemzteti számlarendszerben kibocsátásuk idején érvényes piaci árukon összesítik. Az összesítés eredményét a termelés folyó áron számított nagyságának, a termelés nominális mutatójának nevezzük. Ha össze akarjuk hasonlítani egymással az egymást követő években a jövedelem nagyságát, akkora nominális mutatók gyakran félrevezető képet adnak. Ilyenkor a termelés reálmutatóját használjuk, úgy számíthatjuk ki, hogy a kibocsátás folyó áron számított összegét elosztjuk az árszínvonalnak a kiinduló évhez mért viszonyszámával, a kiinduló évhez viszonyított árindexszel.

GDP: Bruttó hazai termék, 1 év alatt az ország területén előállított végtermékek összértéke

Kiszámítása: GDP=GO – Folyótermelő felhasználás

GDP=C + G + I_B + X – IM

A GDP az SNA egyik alapmutatója.

NDP: Nettó hazai termék: 1 év alatt az ország területén előállított nettó végtermékek összege.

Kiszámítása: NDP=GDP – Amortizáció

NDP=GO – régi érték

NDP=C + G + I_N + X – IM

GNI: Bruttó nemzeti jövedelem: 1 év alatt az ország állampolgárai által az elsődleges elosztás

keretében akár külföldről akár belföldről realizált bruttó jövedelmek összege.

Kiszámítása: GNI=GDP + Hazai gazdasági alanyok külföldi tényezőjövedelmei –

külföldi gazdasági alanyok hazai tényezőjövedelmei.

NNI: Nettó nemzeti jövedelem: 1 év alatt az ország állampolgárai által az elsődleges elosztás

keretében akár külföldről, akár belföldről realizált nettó jövedelmek összege.

Kiszámítása: NNI=GNI – Amortizáció

NNI=NDP + Hazai gazdasági alanyok külföldi tényezőjövedelmei –

külföldi gazdasági alanyok hazai tényezőjövedelmei

GNDI: Bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem: 1 év alatt az ország állampolgárai által

végső felhasználásra, fogyasztásra és felhalmozásra fordítható bruttó nemzeti jövedelem

Kiszámítása: GNDI=GNI + beáramló transzferek – külföldre utalt transzferek

NNDI: Nettó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem: 1 év alatt az ország állampolgárai által

végső felhasználásra, fogyasztása és felhalmozásra fordítható nettó nemzeti jövedelem.

Kiszámítása: NNDI=GNDI – Amortizáció

NNDI=NNI + beáramló transzferek – külföldre utalt transzferek

Az Y (Jövedelem) azonosítható a GDP-vel és az NDP-vel egyaránt. Ha Y=GDP, akkor az I a bruttó beruházásokat jelzi és az amortizáció része a vállalat megtakarításának, az S_V-nek

Ha viszont Y=NDP, akkor az I a nettó beruházásokat jelzi, és az amortizáció nem szerepelhet az S_V-ben.