A fogyasztó és a háztartás funkciói:
Ø Végső fogyasztói a termékeknek és a szolgáltatásoknak
Ø A fogyasztás finanszírozásához szükséges jövedelmet a tulajdonukban lévő termelési tényezők eladásából illetve bérbeadásából biztosítják
Ø A háztatások gazdasági célja a szükségletek lehető legteljesebb kielégítése az adott jövedelemkorlátok mellett
Ø Megtakarításokat képeznek
A fogyasztói döntés tényezői:
A fogyasztói magatartás alapvető mozgatója a szükségletek kielégítése. Egy-egy szükséglet kielégítése során azonban az egyén számtalan lehetőség közül is választhat. A fogyasztó a hasznos tulajdonságok alapján választja kis és vásárolja meg a terméket. A fogyasztó döntésének egyik kiindulópontja a terméknek tulajdonított hasznosság. A terméket, kémiai, fizikai, biológiai tulajdonságai teszik hasznosság, de számos szokás is befolyásolja a hasznosság megítélését. A hasznosság a termék tulajdonságaihoz kapcsolódik. Az egyes fogyasztók különböző hasznosságot tulajdonítanak ugyanazon termékeknek, sőt ugyanazon fogyasztó ízlése is megváltozhat.
A fogyasztói döntés tényezői
Szükséglet A termelési tényezők szűkössége
Fogyasztói preferencia-rendszer Ár Nominális jövedelem
Hasznosság Reáljövedelem
Kereslet: Fizetőképes kereslet, azon javak halmaza, amelyeket a fogyasztó képes és hajlandó megvásárolni.
A szükséglet az emberekben felmerülő hiányérzet, a termékek és a szolgáltatások iránti igény, amely egyben ezen igény kielégítésére serkenti a fogyasztót.
A preferencia-rendszer a szükségletek rangsora. A fogyasztó a hasznosságuk szerint értékeli és hasonlítja össze a különböző termékeket. A mikroökonómiában feltételezzük, hogy a fogyasztók a termékek és szolgáltatások hasznosságából kiindulva képes rangsorolni a különböző fogyasztási lehetőségeket. Ezt a hasznossági rangsort, amely az egyes fogyasztók egyéni ízlését (preferenciáit) fejezi ki, a fogyasztó preferencia-rendszerének nevezzük.
A fogyasztók rendelkezésére álló jövedelme behatárolja, korlátozza a vásárlásaikat. A nominális jövedelem a rendelkezésünkre álló, adott pénznemben kifejezett pénzeszközök számszerű értéke. A nominális jövedelem és a termékek, szolgáltatások ára együttesen határozzák meg a megvásárolható javak halmazát, ami a mikroökonómiában reáljövedelemnek nevezünk.
A fogyasztói racionalitás: A mikroökonómiában racionálisnak tekintjük azt a fogyasztót, aki döntéseiben az adott feltételek (reáljövedelem) mellett a lehető legjobb eredményre – maximális hasznosságra – törekszik, valamint választásaiban következetes.
Hasznosságon értjük valamely termék vagy szolgáltatás hasznos tulajdonságainak összességét, illetve azt a kielégülést, amelyet a fogyasztó az adott jószág vagy szolgáltatás elfogyasztásával nyer.
Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.
A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél a fogyasztó összhaszna maximális, a határhaszon pedig nulla. A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél többet fogyasztva az összhaszon már nem nő tovább.
A teljes hasznon (TU) kifejezi, hogy a fogyasztó valamely termék összesen elfogyasztott mennyisége révén milyen mértékű szükséglet-kielégítést nyer.
A határhaszon (MU) kifejezi, hogy hány egységgel változik a fogyasztó által realizált teljes haszon, ha egységnyivel megváltoztatja a fogyasztási mennyiséget az adott termékből.
Gossen I. törvénye: A csökkenő határhaszon elve szerint az egymást követő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő, a határhaszon pedig csökken. (David Ricardo: „Miért drága az önmagában haszontalan gyémánt és az elefántcsont, míg a levegő az élet elsőrendű feltétele ingyenes?”) A csökkenő határhaszon elve megmutatja, hogy minél több van valamiből, annál kevésbé értékeljük. Ebből következik, hogy egy-egy további termékmennyiség megszerzése érdekében egyre kevesebb áldozatot vagyunk hajlandók meghozni. Ha a jószág pénzbe kerül, akkor mindez egyszerűen azt jelenti, hogy egyre kevesebbet vagyunk hajlandók fizetni érte. Vagy akkor fogunk többet vásárolni, ha azt alacsonyabb áron kapjuk meg. A csökkenő élvezetek értelmében minél többet fogyasztunk valamiből, annál kisebb élvezetet nyújt számunkra egy újabb falat elfogyasztása az adott dologból. Ezért nem lesz értéke annak a jószágnak, amelyik korlátlanul áll rendelkezésre, és bárki tetszése szerint fogyaszthat belőle annyi, amennyit a saját hasznosságérzete alapján maximálisan igényel.
Az előnykiegyenlítődés elve szerint a fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát fogyasztási szerkezetének átrendezésével, ameddig a nyert haszna meghaladja a feláldozott haszna mértékét. Optimális helyzetben a nyert és a feláldozott hasznok kiegyenlítődnek.
Gossen II. törvénye: A fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó elköltött pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos.
MUt = MUü
Pt Pü
Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.
A közömbösségi térkép a közömbösségi görbék rendszere. A fogyasztó preferencia-rendszerét tükrözi két termék különböző lehetséges kombinációival kapcsolatban.
A közömbösségi görbe azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó számára azonos hasznosságot képviselnek.
A közömbösségi térkép jellemzői:
Ø A közömbösségi térkép minden pontja x és y jószág valamely mennyiségét jelöli, az ilyen jószágkombinációkat szoktuk fogyasztói kosárnak nevezni.
Ø Egy görbe, azaz „szintvonal” adott U hasznosságot képvisel. Az x és y jószág olyan mennyiségi kombinációi, amelyek azonos görbén helyezkednek el, egyben azonos hasznosságot jelentenek. Ezek a fogyasztó számára közömbös lehetőségek, azaz számára az összes ilyen fogyasztási lehetőség a hasznosság szempontjából egyenértékű.
Ø Minél magasabban fekszik egy U görbe, annál nagyobb hasznosságot jelöl.
A helyettesítési ráta az az arány, amely kifejez, hogy a fogyasztó milyen mértékben hajlandó helyettesíteni egyik terméket a másikkal adott szükséglet-kielégítési szint mellett. Jele: RS
A helyettesítési ráta csökkenő tendenciájú. A helyettesítési ráta csökkenő tendenciája Gossen I. törvényét fejezi ki.
A költségvetési egyenes azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyeket a fogyasztó adott jövedelemből megvásárolhat, annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett. A költségvetési egyenes a fogyasztó által ténylegesen megvásárolható, megfizethető jószágkosarakat tartalmazza. A költségvetési egyenes a fogyasztó döntésének korlátját fejezi ki. A költségvetési egyenes meredeksége a két termék árarányát fejez ki. Az árarányoktól függ, hogy milyen mértékben tudja a fogyasztó a piacon a két terméket egymásra cserélni.
Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzösszegből elérhető legmagasabb közömbösségi görbén választ. Az optimális választás a költségvetési egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószágkombináció.
A piaci keresleti görbe az egyéni keresleti görbék horizontális összege, amely a fogyasztók optimális választását tükrözi az árak függvényében.
A fogyasztó és a háztartás funkciói:
Ø Végső fogyasztói a termékeknek és a szolgáltatásoknak
Ø A fogyasztás finanszírozásához szükséges jövedelmet a tulajdonukban lévő termelési tényezők eladásából illetve bérbeadásából biztosítják
Ø A háztatások gazdasági célja a szükségletek lehető legteljesebb kielégítése az adott jövedelemkorlátok mellett
Ø Megtakarításokat képeznek
A fogyasztói döntés tényezői:
A fogyasztói magatartás alapvető mozgatója a szükségletek kielégítése. Egy-egy szükséglet kielégítése során azonban az egyén számtalan lehetőség közül is választhat. A fogyasztó a hasznos tulajdonságok alapján választja kis és vásárolja meg a terméket. A fogyasztó döntésének egyik kiindulópontja a terméknek tulajdonított hasznosság. A terméket, kémiai, fizikai, biológiai tulajdonságai teszik hasznosság, de számos szokás is befolyásolja a hasznosság megítélését. A hasznosság a termék tulajdonságaihoz kapcsolódik. Az egyes fogyasztók különböző hasznosságot tulajdonítanak ugyanazon termékeknek, sőt ugyanazon fogyasztó ízlése is megváltozhat.
A fogyasztói döntés tényezői
Szükséglet A termelési tényezők szűkössége
Fogyasztói preferencia-rendszer Ár Nominális jövedelem
Hasznosság Reáljövedelem
Kereslet: Fizetőképes kereslet, azon javak halmaza, amelyeket a fogyasztó képes és hajlandó megvásárolni.
A szükséglet az emberekben felmerülő hiányérzet, a termékek és a szolgáltatások iránti igény, amely egyben ezen igény kielégítésére serkenti a fogyasztót.
A preferencia-rendszer a szükségletek rangsora. A fogyasztó a hasznosságuk szerint értékeli és hasonlítja össze a különböző termékeket. A mikroökonómiában feltételezzük, hogy a fogyasztók a termékek és szolgáltatások hasznosságából kiindulva képes rangsorolni a különböző fogyasztási lehetőségeket. Ezt a hasznossági rangsort, amely az egyes fogyasztók egyéni ízlését (preferenciáit) fejezi ki, a fogyasztó preferencia-rendszerének nevezzük.
A fogyasztók rendelkezésére álló jövedelme behatárolja, korlátozza a vásárlásaikat. A nominális jövedelem a rendelkezésünkre álló, adott pénznemben kifejezett pénzeszközök számszerű értéke. A nominális jövedelem és a termékek, szolgáltatások ára együttesen határozzák meg a megvásárolható javak halmazát, ami a mikroökonómiában reáljövedelemnek nevezünk.
A fogyasztói racionalitás: A mikroökonómiában racionálisnak tekintjük azt a fogyasztót, aki döntéseiben az adott feltételek (reáljövedelem) mellett a lehető legjobb eredményre – maximális hasznosságra – törekszik, valamint választásaiban következetes.
Hasznosságon értjük valamely termék vagy szolgáltatás hasznos tulajdonságainak összességét, illetve azt a kielégülést, amelyet a fogyasztó az adott jószág vagy szolgáltatás elfogyasztásával nyer.
Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.
A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél a fogyasztó összhaszna maximális, a határhaszon pedig nulla. A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél többet fogyasztva az összhaszon már nem nő tovább.
A teljes hasznon (TU) kifejezi, hogy a fogyasztó valamely termék összesen elfogyasztott mennyisége révén milyen mértékű szükséglet-kielégítést nyer.
A határhaszon (MU) kifejezi, hogy hány egységgel változik a fogyasztó által realizált teljes haszon, ha egységnyivel megváltoztatja a fogyasztási mennyiséget az adott termékből.
Gossen I. törvénye: A csökkenő határhaszon elve szerint az egymást követő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő, a határhaszon pedig csökken. (David Ricardo: „Miért drága az önmagában haszontalan gyémánt és az elefántcsont, míg a levegő az élet elsőrendű feltétele ingyenes?”) A csökkenő határhaszon elve megmutatja, hogy minél több van valamiből, annál kevésbé értékeljük. Ebből következik, hogy egy-egy további termékmennyiség megszerzése érdekében egyre kevesebb áldozatot vagyunk hajlandók meghozni. Ha a jószág pénzbe kerül, akkor mindez egyszerűen azt jelenti, hogy egyre kevesebbet vagyunk hajlandók fizetni érte. Vagy akkor fogunk többet vásárolni, ha azt alacsonyabb áron kapjuk meg. A csökkenő élvezetek értelmében minél többet fogyasztunk valamiből, annál kisebb élvezetet nyújt számunkra egy újabb falat elfogyasztása az adott dologból. Ezért nem lesz értéke annak a jószágnak, amelyik korlátlanul áll rendelkezésre, és bárki tetszése szerint fogyaszthat belőle annyi, amennyit a saját hasznosságérzete alapján maximálisan igényel.
Az előnykiegyenlítődés elve szerint a fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát fogyasztási szerkezetének átrendezésével, ameddig a nyert haszna meghaladja a feláldozott haszna mértékét. Optimális helyzetben a nyert és a feláldozott hasznok kiegyenlítődnek.
Gossen II. törvénye: A fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó elköltött pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos.
MUt = MUü
Pt Pü
Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.
A közömbösségi térkép a közömbösségi görbék rendszere. A fogyasztó preferencia-rendszerét tükrözi két termék különböző lehetséges kombinációival kapcsolatban.
A közömbösségi görbe azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó számára azonos hasznosságot képviselnek.
A közömbösségi térkép jellemzői:
Ø A közömbösségi térkép minden pontja x és y jószág valamely mennyiségét jelöli, az ilyen jószágkombinációkat szoktuk fogyasztói kosárnak nevezni.
Ø Egy görbe, azaz „szintvonal” adott U hasznosságot képvisel. Az x és y jószág olyan mennyiségi kombinációi, amelyek azonos görbén helyezkednek el, egyben azonos hasznosságot jelentenek. Ezek a fogyasztó számára közömbös lehetőségek, azaz számára az összes ilyen fogyasztási lehetőség a hasznosság szempontjából egyenértékű.
Ø Minél magasabban fekszik egy U görbe, annál nagyobb hasznosságot jelöl.
A helyettesítési ráta az az arány, amely kifejez, hogy a fogyasztó milyen mértékben hajlandó helyettesíteni egyik terméket a másikkal adott szükséglet-kielégítési szint mellett. Jele: RS
A helyettesítési ráta csökkenő tendenciájú. A helyettesítési ráta csökkenő tendenciája Gossen I. törvényét fejezi ki.
A költségvetési egyenes azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyeket a fogyasztó adott jövedelemből megvásárolhat, annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett. A költségvetési egyenes a fogyasztó által ténylegesen megvásárolható, megfizethető jószágkosarakat tartalmazza. A költségvetési egyenes a fogyasztó döntésének korlátját fejezi ki. A költségvetési egyenes meredeksége a két termék árarányát fejez ki. Az árarányoktól függ, hogy milyen mértékben tudja a fogyasztó a piacon a két terméket egymásra cserélni.
Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzösszegből elérhető legmagasabb közömbösségi görbén választ. Az optimális választás a költségvetési egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószágkombináció.
A piaci keresleti görbe az egyéni keresleti görbék horizontális összege, amely a fogyasztók optimális választását tükrözi az árak függvényében.
