Munkapiac

Munkapiac

Munkakínálatnak nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a háztartási szektor különböző reálbérek mellett felajánl a vállalati szektornak.

Munkakeresletnek nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a vállalati szektor különböző lehetséges reálbérek mellett fel kíván használni a termelési folyamatban.

A munkakínálat felső határa a lakosság száma.

A munkaképes korú lakosság megoszlik:

- Aktív népességre, amely mint munkavállaló a munkapiacon megjelenik és hajlandó munkát vállalni

- Inaktív népességre, amely nem szándékozik munkát vállalni, hanem Pl tanul, kisgyermeket nevel, tartósan beteg, örökölt vagy szerzett jövedelemből él.

Mindig csak egy adott időpontra értelmezhető. Az aktív népesség a lakosság azon része, amely adott időpontban munkát vállal, vagyis az adott időpont munkaerő-állománya.

Az aktív népesség felbontható:

- Foglalkoztatottakra: munkát keresnek és találnak is

- Munkanélküliekre(kényszerű): adott reálbér mellett hajlandóak lennének dolgozni, de valamilyen okból kifolyólag nem találnak munkáltatót. (Önkéntes: adott reálbér mellett minden kényszerű ok nélkül nem hajlandók munkát vállalni.

A nominálbér a pénzbérek átlaga: w Nominálbérnek vagy pénzbérnek nevezzük azt a pénzösszeget, amelyet a munkavállaló az őt foglalkoztató gazdálkodó egységtől kap.

Reálbér: Egységnyi munkáért kapott nominálbéren vásárolható termékek és szolgáltatások halmaza. Matematikailag a nominálbér és az árszínvonal hányadosa.

A reálbér a munkavállalói döntés alapját képezi. Növekvő reálbér fokozza a munkakínálatot, azonos munkával több termék vásárlása válik lehetővé.

Munkakínálati fgv-nek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér minden szintjéhez a háztartások munkakínálatát rendeli hozzá. A munkakínálati függvény pozitív meredekségű: minél nagyobb a reálbér annál nagyobb a háztartások munkakínálata.

Munkakeresleti fgv-nek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér minden szintjéhez a vállalati szektor munkakeresletét rendeli hozzá. Negatív meredekségű: A munkakereslet a vállalati szféra munkaerőigénye. Minél nagyobb a reálbér, annál drágább lesz a munkaerő, nő a vállalati szféra költsége, ami csökkenti a munkaerőkeresletet. Csökkenő reálbér növeli a munkakeresletet.

A munkapiac egyensúlyát a munkakínálat és a munkakereslet egyenlősége adja.

L* munkamennyiség mellett fennáll a kereslet és kínálat egyenlősége. Ehhez a w/p reálbér tartozik, melyet egyensúlyi reálbérnek nevezzük.

A munkapiac egyensúlyi helyzete tehát két, egymással szorosan összefüggő tényezőtől függ: a munkamennyiségtől és a reálbérszinttől.

A magasabb reálbér a vállalati szféra számára költségnövekedést jelent, megdrágult munkaerőt olcsóbb termelési tényezőkkel helyettesítse, a munkakereslet csökkeni fog.

Ha a munkakínálat meghaladja a munkakeresletet akkor nem foglalkoztatnak mindenkit, aki hajlandó munkát vállalni. Munkanélküliséggel állunk szemben.(túlkínálat, kényszerű munkanélküliség:Ls-Ld, önkéntes munkanélküliség: gazdaságilag aktív-munkakínálat, foglalkoztatottak: Ld,)

Az egyensúlyinál magasabb reálbér munkanélküliséghez vezet.

Ha a reálbér az egyensúlyi szint alatt van, kevesebben akarnak dolgozni mint amennyi embert a vállalat alkalmazni kíván, munkaerőhiány alakul ki.(túlkereslet(Ld-Ls, önkéntes munkanélküliség: gazdaságilag aktív-munkakínálat, foglalkoztatottak: Ls, )

A munkapiaci helyzet a reálbér függvénye.

A munkanélküliség igen komoly szociális probléma: a segélyekből élők elszegényednek, kikerülnek a társadalmi körforgásból, kevesebb emberrel érintkeznek.

A kényszerű munkanélküliség okai:

- elégtelen kereslet: amely a makrogazdaságban a termékek iránt nyilvánul meg. Ennek fő oka, hogy a vállalat értékesítési nehézségekkel küzd mivel termékei iránt csökken a kereslet, más vállalat olcsóbban vagy jobb minőségben gyártja ugyanazt a terméket. A vállalat bevétele csökken, változatlan munkáslétszám foglalkoztatása nagy költségekkel járna, ezért kénytelen lesz a munkások egy részét elbocsátani.

- A keresletcsökkenésnek lehet konjunkturális oka: az adott országban illetve környezetében valamely ágazat termékeit pillanatnyilag nem lehet eladni. A munkanélküliség konjunkturális okait említve olyan foglalkoztatási zavarokkal találkozunk, amelyek az egész gazdaságra kihatnak, de csak valamely ágazatban jelentkeznek konkrétan.

- Ha a munkakereslet és munkakínálat szerkezetében eltér egymástól, strukturális munkanélküliségről beszélünk. Ez nem egyszerre és mindenkorra adott. A gazdasági szerkezet kényszerű, azaz piaci hatásokra visszavezethető változásával természetesen a munkapiac struktúrája is módosul.

- Technológiai munkanélküliségnek nevezzük a technikai haladás hatására kialakult állástalanságot.

- A munkatermelékenységnél gyorsabb ütemű reálbér emelkedés

Munkakínálatot befolyásoló tényezők:

- Rövid távon befolyásoló tényező a reálbér. Ha a munka ellenértékeként kapható bér túl alacsony, a munkával járó áldozat nagyobb, mint a belőle származó haszon. Az egyén nem vállal munkát. Ha a munkanélküli-segély illetve a támogatások magasak és gondtalan életet biztosítanak ilyen körülmények között a vállalati szférának komoly béreket kell felajánlania, hogy aktivizálni tudja a munkásokat.

- A munkahely és lakóhely változtatáshoz kapcsolódó munkanélküliséget súrlódásos munkanélküliségnek nevezzük.

- Hosszú távon befolyásoló tényező:

- Lakosság számát és megoszlását meghatározó tényezők:

- Demográfiai folyamatok

- Migrációs folyamatok

- Aktivitási rátát befolyásoló tényezők

- Lakosság egészségi állapota

- Általános kulturális színvonal

- Technikai fejlődés

- Jövedelemtermelés üteme

Okun törvénye: ahhoz hogy egy adott makrogazdaságban 1%-kal csökkenthető legyen a munkanélküliség 2,2%-kal kell növelni a GDP-t a potenciális kibocsátáshoz viszonyítva.

A potenciális kibocsátás Keynes-i értelemben: A kibocsátásnak az a rövid távú maximuma, amely a munkanélküliség természetes rátája mellett érhető el.

A munkanélküliség természetes rátája Keynes-i értelemben: a munkanélküliségnek az a minimális szintje, amely anélkül fenntartható, hogy felgyorsulna az infláció.