A költségvetés egyenlege
Az álam bevételeit és kiadásait egymással összehasonlító mérleg az álam költségvetési mérlege.
A költségvetés mérlege egyensúlyban van, ha a kormányzati kiadások és az állami megtakarítások összege egyenlő az adókkal:
G + Tr + SÁ = T
A három tényező körül a megtakarítások összege függ a másik kettőtől.
Ha G + Tr <> akkor a költségvetés szufficites. Bevételi többlet alakul ki, tehát a bevételek nagyobbak, mint a kiadások. Ebben az esetben SA > 0 Az állam nettó hitelezőként jelenik meg a piacon.
Ha G + Tr > T, akkor a költségvetés deficites. Kiadási többlet, tehát a kiadások összege meghaladja a bevételek összegét és költségvetési hiány alakul ki. Ilyenkor az állam tartozik a gazdasági szférának. Ebben az esetben SA <>
Ha G + Tr = T, akkor a költségvetés egyensúlyban van. Ebben az esetben SA = 0
Költségvetési politikán azon gazdaságirányító és befolyásoló intézkedéseket értjük, amelyeket az állam a költségvetés bevételei illetve kiadásai révén valósít meg.
A kormány háromféleképpen folytathat költségvetési politikát:
- a bevételek szabályozása
- a kiadások szabályozása
- a bevételek és kiadások együttes szabályozása révén
Az adóztatás
Az adó a közkiadások nélkülözhetetlen pénzügyi forrása, amelyet az állam általában törvényekben meghatározott módon egyoldalúan, kényszer útján von el a gazdasági szereplőktől.
Az adó fajtái:
Ø Az adóalanyhoz való viszony szerint:
- Közvetlen adó: Az adókötelezettség közvetlenül az adóalany jövedelmét terheli: Pl. SZJA, Társasági Adó
- Közvetett adó: A termékek és szolgáltatások forgalmára kivetett adó. Az adókötelezettség nem az adóalany, hanem a termék vagy szolgáltatás végső fogyasztójának jövedelmét terheli: Pl. fogyasztási adó, importvám, ÁFA
Ø Az adóalaphoz való viszony szerint:
- Autonóm adó: Az adókötelezettség mértéke független az adóalany jövedelmétől: Pl. földadó, gépjárműadó, vagyonadó, súlyadó
- Jövedelemadó: Az adókötelezettség mértéke az adóalany jövedelmétől függ: Pl. SZJA, Társasági Adó, ÁFA
A jövedelemadó fajtái:
Ø Lineáris adó: 1 kulcsos adó (Társasági Adó)
Ø Progresszív jövedelemadó: A magasabb jövedelemsávba eső jövedelemrész után magasabb kulcs szerint kell adózni. (SZJA)
Ø Degresszív: A magasabb jövedelemsávba eső jövedelemrész után alacsonyabb kulcs szerint kell adózni.
Az adóztatás hatása a makrogazdasági folyamatokra
Az adóztatás hatása a makrogazdasági keresletre:
A makrogazdasági fogyasztás a jövedelem függvénye. Ha azt megadóztatják, akkor a háztartási szféra nem rendelkezik az egész jövedelemmel, a felhasználható jövedelem ennél kisebb. Ezért kisebb a fizetőképes kereslet is, ami csökkenti a makrokeresletet. A fogyasztási függvény lefelé tolódik. Ha valamely ország kormánya adócsökkentésről dönt, akkor a háztartások a korább időszaknál több felhasználható jövedelemmel rendelkeznek. A fogyasztási kereslet növekedni kezd, a fogyasztási függvény felfelé tolódik.
Az adóztatás hatása az egyensúlyi jövedelemre:
Adó multiplikátor: Mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel csökken az egyensúlyi jövedelem, ha egységnyivel megemelkedik az adóösszeg.
Az adóztatás természetesen nem csupán a háztartási szférát érinti. Hatása a termelési szférában is érezhető. Okai:
Ha a háztartások rendelkezésére álló jövedelem adóemelés miatt csökken, akkor – figyelembe véve, hogy a lakosság a fogyasztási szint megtartására törekszik – a jövedelem a fogyasztásnál nagyobb mértékben csökken, a korábban félretett pénz egy részét most fogyasztási célokra fordítja. Ebből kifolyólag a tőkepiacra kevesebb jövedelem áramlik, ami szűkíti a beruházási hitelek forrását. Az adóztatás ugyanakkor a vállalati szférát közvetlenül is befolyásolja. Minthogy a vállalatok nyereségük egy részét kötelesek a költségvetésbe befizetni, csökken a beruházási célokra felhasználható, rendelkezésükre álló saját tőke. A vállalati szférában így szintén kisebb megtakarítások képződnek, ami a beruházási hitelkeresletet tovább szűkíti. A vállalati szféra tisztában van azzal, hogy az adóemelés hatására a lakosság fogyasztási kereslete csökkeni fog. Ezért ez várhatóan értékesítési gondokat okoz. Nem érdemes termelését tovább bővíteni, s így saját maga csökkenti a beruházási keresletet. A beruházások csökkenet, ez pedig a makrokereslet további csökkenéséhez vezet.
Az adó és a kínálat alakulása:
Ha az adóterhek nőnek, akkor a termelő semmiképpen sem bővítheti a termelést, mert keresletkiesésre számít, sőt valószínűleg a termelést visszafogja. Ez csak az egyik hatás. Az adóemelés azonban költségnövekedést is jelent. Ha a vállalkozónak több adót kell fizetnie, az csökkenti a nyereségét, esetleg annyira, hogy a termelés folytatása már nem gazdaságos. Elkerülhetnék a termékgyártás beszüntetését, ha az adót az árba építik. Ez a lépés azonban kevés sikerrel kecsegtet, hiszen a fogyasztási kereslet már eleve csökkent. A magasabb árak most még inkább a csökkenő kereslet irányába hatnak majd. Amennyiben a termelő nem olyan közszükségleti terméket gyárt, amelyet a lakosság kénytelen magasabb áron is megvenni, feltehetően rákényszerül, hogy a termelését csökkentse, sőt végső esetben teljesen megszüntesse.
Ha az adóterhek csökkentik a háztartások jövedelmét, akkor a munkát kínáló gazdasági szféra szinte azonnal magasabb béreket követel. Megkezdődnek a tárgyalások a szakszervezetek és a munkáltatók között, amelyeken a szakszervezetek tárgyalási pozíciója igen kedvező: a nominálbér növekedésének komoly esélyei vannak. Ez a következő reakciót váltja ki:
BérnövekedésàNő a reálbéràCsökken a munkakeresletàCsökken a foglalkoztatottságà csökken a kibocsátás
A költségvetési kiadások hatása az árupiaci keresletre:
Az állami költségvetési mérleg kiadási oldalán álló kormányzati tételek két nagy csoportra oszthatók:
Ø Kormányzati vásárlások: Olyan kiadások, amelyekkel a kormány árukat vásárol és szolgáltatásokat vesz igénybe. (szociális és kulturális kiadások, hadi kiadások, infrastruktúra fejlesztés)
Ø Transzferkiadások: Közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelmek áramlaka az állami költségvetésből a gazdasági szféra felé. (segélyek, támogatások, családi pótlék, adókedvezmények stb.)
A transzferek és az adók összehasonlításánál a következő hasonlóságot vehetjük észre: mind a kettő közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelmet képvisel. Az adókat az állam kényszer útján hajtja be, anélkül, hogy közvetlenül valamilyen ellenszolgáltatást nyújtana. A transzferek estében ez fordított: itt az állam nem követel ellenértéket a kifizetett költségvetési eszközökért. Ily módon mondhatjuk, hogy a transzferkifizetések a jövedelemáramlás szempontjából negatív adónak tekinthetők.
A kormányzati kiadások hatása az egyensúlyi jövedelemre és a fogyasztási keresletre:
A kormányzati vásárlás még egyensúlyban lévő költségvetés esetében is ösztönzőleg hat a termelésre.
A transzferek hatása az egyensúlyi jövedelemre és a fogyasztási keresletre:
A Haavelmo-tétel lényege: Egy adóból finanszírozott kormányzati vásárlás is megnöveli a makrogazdasági összkeresletet és az egyensúlyi jövedelmet. Az adóból finanszírozott kormányzati vásárlás a kormányzati vásárlás összegével növeli meg az egyensúlyi jövedelmet.
