Externália

12. Az externália, mint piaci elégtelenség

A piaci adásvétel esetében az adott ügyleten kívülálló szereplők környezetét befolyásoló, nem szándékolt hatásokat külső gazdasági hatásnak, externáliának nevezzük.

Az extern hatások csoportosítása: a külső gazdasági hatásokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik lehetséges felosztás szerint pozitív és negatív externáliáról beszélhetünk.

Ø Pozitív externália esetében a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália kedvezően befolyásolja a környezetét. Ez azt jelenti, hogy az érintett ember tevékenysége a külső hatásnak köszönhetően nagyobb hasznossággal jár vagy kisebb költséggel valósítható meg, mint extern hatás nélkül. Ekkor az egyedi kalkuláció révén megvalósuló profitmaximalizáló output kisebb lesz, mint a társadalmilag kívánatos mennyiség (MSC=MSB)

Ø A negatív externália esetében a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália hátrányosan befolyásolja a környezetet. Ekkor az externália az azonos volumenű termelés költségeinek emelkedését, illetve az azonos nagyságú fogyasztás hasznosságának csökkenését idézi elé. Ekkor az egyéni költségek és bevételek által meghatározott profitmaximalizáló output meghaladja a társalmilag kívánatos mennyiséget.

Megkülönböztethetjük a fogyasztói és a termelői externáliákat is. Ha egy fogyasztói tevékenység okoz külső hatást, akkor fogyasztói externáliáról beszélünk. Amikor pedig egy termelő tevékenysége idéz elő környezeti hatást, akkor termelői externáliáról van szó.

A társadalmi határhaszon (MSB) egy termék pótlólagos egységének előállításából, felhasználásából, elfogyasztásából eredő összes haszonváltozás.

A társadalmi határköltség (MSC) egy termék pótlólagos egységének előállításával, felhasználásával, elfogyasztásával adódó összes költségváltozás.

Az egyéni határhaszon (MU) kifejezi, hogy hány egységgel változik a fogyasztó által realizált teljes haszon, ha egységnyivel megváltoztatja a fogyasztási mennyiséget adott termékből.

Határköltség (MC) egy mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik az összköltség, ha, egységnyivel megváltozik a kibocsátás valamelyik termékből.

Externális haszon = Társadalmi határhaszon – Egyéni határhaszon = MSB – MU

Externális költség = Társadalmi határköltség – Egyéni határköltség = MSC – MC

Az externáliák hatása a társadalmi jólétre:

Társadalmi szempontból az externáliák létezése akadályozza a szűkös erőforrások hatékony elosztását. A külső gazdasági hatásokkal termelő és fogyasztó gazdasági szereplők ugyanis társadalmi szempontból nem valós költség és haszonfüggvényekkel kalkulálnak. Az erőforrások társadalmi szinten akkor osztódnának el hatékonyan, ha minden esetben ismert lenne az adott tevékenység tényleges, teljes társadalmi haszna, illetve költsége, és ezek figyelembevételével határoznák meg az optimális termelési mennyiségeket. Társadalmi szinten ez ott van, ahol a társadalmi határhaszon éppen megegyezik a társadalmi határköltséggel.

Azoknál a tevékenységeknél, ahol pozitív extern hatás van, az egyéni haszon és költség elemzésével kialakított haszon vagy profitmaximalizáló output kisebb a társadalmilag kívánatos mennyiségnél. Ahol pedig negatív extern hatás létezik, az egyéni haszon, illetve profitmaximalizáló output nagyobb a társadalmilag optimális mennyiségnél. Úgy is mondhatjuk, hogy a pozitív külső hatás alultermelést, a negatív externália pedig túltermelést idéz elő a társadalmilag kívánatos szinthez képest.

Az állami beavatkozás szükségessége: internalizálás

Az extern hatások internalizálása azoknak a módszereknek az összessége, amelyek segítségével a gazdasági szereplők számára „érzékelhetővé” teszik tevékenységük összes költségét és hasznát.

Ø Önkéntes megállapodások: viszonylag gyors és kényelmes megoldás. Gondot okoz, ha a szereplők valamelyike nem hajlandó kompromisszumra. Az önkéntes megállapodások további korlátját képezheti a résztvevők nagy száma. Minél több embert érint egy külső hatás, annál nehezebben képzelhető el egy mindenki számára elfogadható és technikailag kivitelezhető megoldás.

Ø Kártérítések (kényszerű kártalanítás): csak akkor sikeres, ha a tulajdonviszonyok egyértelműen meghatározottak. Elengedhetetlen továbbá, hogy hatályos jogrendszer tartalmazza azokat a tiltásokat, korlátozásokat, szankciókat és garanciákat, amelyek szükségesek az extern hatások igazságos és hatékony kezeléséhez.

Ø Környezetvédelmi előírások:

Ø Környezetvédelmi adók

Ø Állami támogatások

A javak csoportosítása

A termékek csoportosítása elsajátíthatóságuk alapján:

Ø Tiszta magánjavak: a magánjavak esetében az emberek a piaci ármechanizmus segítségével viszonylag jól ki tudják fejezni értékítéleteiket. A magánjószágoknak két alapvető tulajdonságuk van. A magánjavakból az egyes emberek fogyasztása csökkenti a mások számára megmaradó elfogyasztható készletet. A fogyasztás miatt csökkenő készlet azt jelenti, hogy rivalizálás van a fogyasztók között a magánjószágok fogyasztásában. A magánjavak másik tulajdonsága, hogy esetükben megvalósítható a fogyasztók bizonyos részének, például a nem fizetőknek a kizárása a fogyasztásból. A magánjavakat a piacon, pénzért lehet megszerezni, ahol egyéni termelők biztosítják a kínálatot, és egyéni fogyasztók saját személyes fogyasztásuk kielégítése céljából támasztanak keresletet. A magvásárolt magánjószág átkerült a vevő tulajdonába, aki fizikailag is birtokolja azt, és szabadon dönthet arról, hogy mikor mire használja fel, esetleg eladja egy másik fogyasztónak. Fontos jellemzője a magánjavaknak, hogy a vásárló pontosan azonosítható, illetve a termékhez kapcsolható. Ezzel összefüggésben jellemző még, hogy a magánjavak elfogyasztásából nyerhető haszon általában közvetlenül a fogyasztónál jelentkezik. A magánjavak lényegében az ún. hagyományos piaci javak vagyis az áruk.

Ø A tiszta közjavak azok a jószágok, amelyek fogyasztásából nem zárható ki senki, s amelyek egyének általi fogyasztása nem csökkenti a többiek rendelkezésére álló készletet, azaz nincs rivalizálás a fogyasztók között. A közjavakra a kollektív fogyasztás jellemző, azaz egyidejűleg többen is fogyaszthatják ugyanannak a közjószágnak a szolgáltatását. A közjavaknak két csoportját különböztetjük meg. Az egyik az ún. szabad természeti javak, amelyek korlátlanul mindenki számára hozzáférhetően állnak rendelkezésre. A másik csoport a termelt közjavak, amelyek termelési folyamatok eredményeképpen állnak rendelkezésre. Mindkét jószágcsoportra igaz, hogy azokat mindenki igénybe veheti. A termelt közjavakra az is jellemző, hogy rendszerint kollektív nemcsak a fogyasztása, hanem az előállítása is.

Ø Vegyes javak: a két csoportba nem sorolhatók be, mivel csak részben felelnek meg a fenti kritériumoknak. Bizonyos vegyes javak fogyasztásakor az egyéni fogyasztás nem csökkenti ugyan a rendelkezésre álló készletet, de megvalósítható bizonyos személyek kizárása a fogyasztásból. Ezzel együtt megoldható a jószág fogyasztásáért történő pénzbeszedés. Ilyen vegyes jószág pl a kábeltévé-hálózat. A vegyes javak másik csoportja túlzsúfoltságra hajlamos javak köre. Ide olyan jószágokat sorolhatunk, amelyek elvileg korlátlanul mindenki rendelkezésére állnak, és az egyéni fogyasztás nem csökkenti a rendelkezésre álló készletet. Gyakorlatilag azonban bizonyos létszám fölött már oly mértékű a zsúfoltság, hogy emiatt mindenki számára csökken az adott jószág fogyasztásából eredő hasznosság, pl. közutak, napozóterület.

A közjavak és a vegyes javak jellemző tulajdonságai:

A közjavak és a vegyes javak általában olyan jószágok, amelyek a mindennapos élet és termelés normális működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Ennek látszólag ellentmond, hogy ezeknek a javaknak az előállítása, kielégítő kínálatuk biztosítása valamilyen oknál fogva piaci mechanizmuson keresztül nem megoldott. A piaci szabályozás ráadásul nemcsak a kínálat biztosítására alkalmatlan, de az adott jószágok keresletét sem tudja kifejezni, illetve közvetíteni. Ez azt jelenti, hogy az adott jószágnak nem alakult ki piaca, nincsen piaci kereslete és kínálata, holott lehet, hogy a gazdaság egészének működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű jószágról van szó.

A közjavak jellegüknél fogja meglehetősen költségesek. (autópálya, közművek) Az ilyen közjavak általában nagymértékű beruházókat képviselnek. A rendkívül nagy tőkeigény mellett jellemző a fix költségek magas aránya a teljes költségen belül. Ehhez még hozzá kell számítani azt is, hogy időben gyakran elhúzódó beruházásokról van szó, ami előre nem befektetendő és tartósan lekötött tőkeberuházást jelent.

A közjavaknál a megtérüléssel kapcsolatban is számtalan speciális körülmény vetődik fel.

Ø A közjavak jellemzően sokáig működnek, gyakran több évtizeden keresztül. Elképzelhető, hogy ezalatt többszörösen megtérülnek a költségek, de kinek van ideje ezt kivárni, s ki akarja vállalni a kockázatot, mikor számtalan rövid távon is jól jövedelmező, kevésbé kockázatos befektetési lehetőség is van.

Ø Gyakori jelenség a közjavaknál, hogy nem lehet azonosítani a fogyasztókat, akiktől a szolgáltatás értékét elkérhetnénk. Ehhez járul, hogy sokszor az igénybe vett szolgáltatás mértéke sem könnyen mérhető. A potyautas-magatartás azt a jelenséget nevezi meg, amikor is a közjavak fogyasztásában a fogyasztó igyekszik minimalizálni a közös költségekből a részvállalást, és maximalizálni a közös eredményekből a részesedést.

Ø Vannak olyan tradicionális közjavak, amelyeknek fogyasztásából a kizárás nem célszerű vagy egész egyszerűen nem valósítható meg.

Ø A megtérülést, illetve bevételszedést az is akadályozhatja, hogy a közjavak fogyasztásából nem lehet kizárni bizonyos fogyasztókat. A kizárás akadálya lehet technikai vagy költségszempontú. A kizárás célja sokféle lehet, de közöttük is elsősorban a nem fizetők kizárása volna célszerű, amennyiben a bevételekhez jutás az elsődleges szempont.

A közjavak elégtelen kínálata azt jelenti, hogy bár sokak számára hasznos, alapvetően fontos jószágokról van szó, de mert a piaci mechanizmus nem mutatja meg a tényleges fogyasztókat és rezervációs áraikat, így a bevétel lassúvá és bizonytalanná válik. Emiatt az egyéni termelőknek nem jövedelmező ezekben az iparágakban tevékenykedni, s a kínálat megvalósítása az állam feladata.

Az állam felelőssége felbecsülhetetlen a közjavak előállításában. Az állam először felülbírálja a piac értékítéletét, majd helyettesíti a piacot. A piac az egyéni profit- és haszonmaximalizálás elvére támaszkodva nem biztosítja ezeknek az alapvető jószágoknak a kínálatát, mivel nem alkalmas a társadalmi hasznok és a társadalmi költségek közvetítésére. Az állami beavatkozás végső célja ugyanaz, mint a piaci szabályozásé: megtalálni az erőforrások hatékony allokációját. Az optimalizáció elve is hasonló a piaci racionalitáshoz: a határhasznok egyezzenek meg a határköltségekkel. Miután az állam felismeri a tényleges alapvető szükségleteket, mérlegelnie kell az adott jószág társadalmi méretű hasznosságát, és ezt össze kell vetni az előállítás-fenntartás társadalmi költségeivel. Akkor hatékony az elosztás, ha MSB = MSC.

A közjavak finanszírozása

A közjavak előállítása mindig az adott jószágot fogyasztó közösség kollektív döntésére van utalva. Az állam ilyen értelemben az állampolgárok többsége szempontjából alapvetőnek minősíthető közjavakat termelteti meg. Ehhez a pénzügyi hátteret az ország hozzájárulása adja. Az adózók által a költségvetésbe befolyó pénzeket az állam átcsoportosítja, és készpénz valamint természetbeni juttatások formájában visszatereli az adózó állampolgárokhoz ennek az újraelosztásnak az egyik eleme a közjavak létrehozása a lakosság számára ingyenes vagy ártámogatásos formában. A pénz felhasználásának elméletileg egyetlen hatékonysági kritériuma van: a közjószágra fordított társadalmi határköltség (amely alternatív költség) legyen egyenlő a közjószágból nyerhető összes társadalmi határhasznonnal.