Munkapiac
Munkakínálatnak nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a háztartási szektor különböző reálbérek mellett felajánl a vállalati szektornak.
Munkakeresletnek nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a vállalati szektor különböző lehetséges reálbérek mellett fel kíván használni a termelési folyamatban.
A munkakínálat felső határa a lakosság száma.
A munkaképes korú lakosság megoszlik:
- Aktív népességre, amely mint munkavállaló a munkapiacon megjelenik és hajlandó munkát vállalni
- Inaktív népességre, amely nem szándékozik munkát vállalni, hanem Pl tanul, kisgyermeket nevel, tartósan beteg, örökölt vagy szerzett jövedelemből él.
Mindig csak egy adott időpontra értelmezhető. Az aktív népesség a lakosság azon része, amely adott időpontban munkát vállal, vagyis az adott időpont munkaerő-állománya.
Az aktív népesség felbontható:
- Foglalkoztatottakra: munkát keresnek és találnak is
- Munkanélküliekre(kényszerű): adott reálbér mellett hajlandóak lennének dolgozni, de valamilyen okból kifolyólag nem találnak munkáltatót. (Önkéntes: adott reálbér mellett minden kényszerű ok nélkül nem hajlandók munkát vállalni.
A nominálbér a pénzbérek átlaga: w Nominálbérnek vagy pénzbérnek nevezzük azt a pénzösszeget, amelyet a munkavállaló az őt foglalkoztató gazdálkodó egységtől kap.
Reálbér: Egységnyi munkáért kapott nominálbéren vásárolható termékek és szolgáltatások halmaza. Matematikailag a nominálbér és az árszínvonal hányadosa.
A reálbér a munkavállalói döntés alapját képezi. Növekvő reálbér fokozza a munkakínálatot, azonos munkával több termék vásárlása válik lehetővé.
Munkakínálati fgv-nek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér minden szintjéhez a háztartások munkakínálatát rendeli hozzá. A munkakínálati függvény pozitív meredekségű: minél nagyobb a reálbér annál nagyobb a háztartások munkakínálata.
Munkakeresleti fgv-nek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér minden szintjéhez a vállalati szektor munkakeresletét rendeli hozzá. Negatív meredekségű: A munkakereslet a vállalati szféra munkaerőigénye. Minél nagyobb a reálbér, annál drágább lesz a munkaerő, nő a vállalati szféra költsége, ami csökkenti a munkaerőkeresletet. Csökkenő reálbér növeli a munkakeresletet.
A munkapiac egyensúlyát a munkakínálat és a munkakereslet egyenlősége adja.
L* munkamennyiség mellett fennáll a kereslet és kínálat egyenlősége. Ehhez a w/p reálbér tartozik, melyet egyensúlyi reálbérnek nevezzük.
A munkapiac egyensúlyi helyzete tehát két, egymással szorosan összefüggő tényezőtől függ: a munkamennyiségtől és a reálbérszinttől.
A magasabb reálbér a vállalati szféra számára költségnövekedést jelent, megdrágult munkaerőt olcsóbb termelési tényezőkkel helyettesítse, a munkakereslet csökkeni fog.
Ha a munkakínálat meghaladja a munkakeresletet akkor nem foglalkoztatnak mindenkit, aki hajlandó munkát vállalni. Munkanélküliséggel állunk szemben.(túlkínálat, kényszerű munkanélküliség:Ls-Ld, önkéntes munkanélküliség: gazdaságilag aktív-munkakínálat, foglalkoztatottak: Ld,)
Az egyensúlyinál magasabb reálbér munkanélküliséghez vezet.
Ha a reálbér az egyensúlyi szint alatt van, kevesebben akarnak dolgozni mint amennyi embert a vállalat alkalmazni kíván, munkaerőhiány alakul ki.(túlkereslet(Ld-Ls, önkéntes munkanélküliség: gazdaságilag aktív-munkakínálat, foglalkoztatottak: Ls, )
A munkapiaci helyzet a reálbér függvénye.
A munkanélküliség igen komoly szociális probléma: a segélyekből élők elszegényednek, kikerülnek a társadalmi körforgásból, kevesebb emberrel érintkeznek.
A kényszerű munkanélküliség okai:
- elégtelen kereslet: amely a makrogazdaságban a termékek iránt nyilvánul meg. Ennek fő oka, hogy a vállalat értékesítési nehézségekkel küzd mivel termékei iránt csökken a kereslet, más vállalat olcsóbban vagy jobb minőségben gyártja ugyanazt a terméket. A vállalat bevétele csökken, változatlan munkáslétszám foglalkoztatása nagy költségekkel járna, ezért kénytelen lesz a munkások egy részét elbocsátani.
- A keresletcsökkenésnek lehet konjunkturális oka: az adott országban illetve környezetében valamely ágazat termékeit pillanatnyilag nem lehet eladni. A munkanélküliség konjunkturális okait említve olyan foglalkoztatási zavarokkal találkozunk, amelyek az egész gazdaságra kihatnak, de csak valamely ágazatban jelentkeznek konkrétan.
- Ha a munkakereslet és munkakínálat szerkezetében eltér egymástól, strukturális munkanélküliségről beszélünk. Ez nem egyszerre és mindenkorra adott. A gazdasági szerkezet kényszerű, azaz piaci hatásokra visszavezethető változásával természetesen a munkapiac struktúrája is módosul.
- Technológiai munkanélküliségnek nevezzük a technikai haladás hatására kialakult állástalanságot.
- A munkatermelékenységnél gyorsabb ütemű reálbér emelkedés
Munkakínálatot befolyásoló tényezők:
- Rövid távon befolyásoló tényező a reálbér. Ha a munka ellenértékeként kapható bér túl alacsony, a munkával járó áldozat nagyobb, mint a belőle származó haszon. Az egyén nem vállal munkát. Ha a munkanélküli-segély illetve a támogatások magasak és gondtalan életet biztosítanak ilyen körülmények között a vállalati szférának komoly béreket kell felajánlania, hogy aktivizálni tudja a munkásokat.
- A munkahely és lakóhely változtatáshoz kapcsolódó munkanélküliséget súrlódásos munkanélküliségnek nevezzük.
- Hosszú távon befolyásoló tényező:
- Lakosság számát és megoszlását meghatározó tényezők:
- Demográfiai folyamatok
- Migrációs folyamatok
- Aktivitási rátát befolyásoló tényezők
- Lakosság egészségi állapota
- Általános kulturális színvonal
- Technikai fejlődés
- Jövedelemtermelés üteme
Okun törvénye: ahhoz hogy egy adott makrogazdaságban 1%-kal csökkenthető legyen a munkanélküliség 2,2%-kal kell növelni a GDP-t a potenciális kibocsátáshoz viszonyítva.
A potenciális kibocsátás Keynes-i értelemben: A kibocsátásnak az a rövid távú maximuma, amely a munkanélküliség természetes rátája mellett érhető el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése