Alapfogalmak 2

5.PIACI EGYENSÚLY
A piaci egyensúlyi (nyugalmi) állapotában az egyensúlyi piaci ár mellett a kereslet és a kínálat megegyezik egymással.
-Ha a pillanatnyi piaci ár kisebb az egyensúlyi árnál, akkor túlkereslet alakul ki, amely felfelé húzza a piaci árat, amíg az el nem éri az egyensú1yi ár szintjét.
-Ha a pillanatnyi piaci ár nagyobb az egyensúlyinál, akkor túlkínálat alakul ki, amely lefelé nyomja a piaci árat, amíg az el nem éri az egyensúlyi ár szintjét.
-A pillanatnyi időtávon a piaci kínálat adott: nem változik az ár változásával. Így az egyensúlyi mennyiség egyenlő a piaci kínálattal, az egyensúlyi ár pedig megegyezik az adott mennyiség keresleti árával.
-A rövid távú piaci egyensúlyt az jellemzi, hogy a termelők adott létszáma és pozitív meredekségű piaci kínálati görbe mellett jön létre. Az ágazatban lévő termelők profitot érhetnek el, vagy veszteséget szenvedhetnek.
-Hosszú távon a tökéletesen versenyző piacon olyan ár alakul ki, amely mellett a termelők éppen nulla profitot érnek el. Ez a termék hosszú távú egyensúlyi ára. Ilyen áron az ágazat a termelők számát változtatva bármekkora keresletet képes kielégíteni.
-Ha a rövid távú egyensúlyi ár mellett a vállalatok veszteségesek, akkor egyesek kilépnek a piacról, a kínálat csökken, a piaci ár nő, amíg el nem éri azt a szintet, amely mellett a vállalatok már nem veszteségesek. Ha a rövid távú egyensúlyi ár mellett az ágazatban bennlévő vállalatok profitot érnek el, akkor az új belépések miatt a piaci kínálat nő, az ár csökken, addig míg a vállalatok profitja nullára nem csökken.
-A profit szabályozza a termelési tényezők ágazatok közötti elosztását. A nulla profit azt jelenti, hogy a vállalkozóknak a termék piaci árában éppen megtérül az összes felhasznált termelési tényező piaci ára.
-Ha egy tökéletes versenyző ágazat rögzített összmennyiségű termelési tényezőt használ föl, akkor a vállalatok esetleges rövid távú profitja hosszú távon a rögzített összkínálatú tényező tulajdonosainak járadékát növeli, a vállalatok profitja pedig hosszú távon a nullához közelít.
-Ha a rögzített összkínálatú termelési tényező tartósan különböző minőségű részekből áll, akkor a jobb minőségűek tulajdonosai különbözeti járadékot kapnak.
6.MONOPÓLIUM
-Tökéletlen versenyben a vállalatok az árképzők. Tökéletlen versenyről akkor beszélünk, ha a vállalatok negatív meredekségű keresleti görbével néznek szembe. Ez alapvetően két tényező eredményezheti: az eladók viszonylag csekély létszáma, és/vagy a termékek differenciált jellege. A
tökéletes versenyben a vállatok árelfogadók, keresleti görbéjük vízszintes.
-Az eladók száma alapján megkülönböztethetünk monopóliumot (egyetlen eladó), oligopóliumot (néhány eladó) és versenypiacot (nagyon sok eladó). Ha kevés eladó van a piacon, akkor egy eladó kínálatának változtatása kihat a piaci árra.
Termelők száma Termék jellege
Verseny-piacok Tökéletes verseny Sok Homogén
Monopolisztikus verseny Sok Differenciált
Oligopólium Néhány Homogén vagy differenciált
Monopólium Egyetlen Homogén






-Az eladók számát korlátozhatja a jogi szabályozás, bizonyos termelési tényezők kizárólagos birtoklása, valamint a hatékony vállalati méretnek a kereslethez viszonyított nagysága. (szabadalmi védelem, importkorlátozás, monopoljog megadása)
-A differenciált termékek azok, amelyekből többféle variáció létezik. Ezek egymást tökéletlenül helyettesítik. Ha egy termékvariáció ára emelkedik bizonyos számú fogyasztó akkor is ki fog tartani mellette. A termékdifferenciálás alapján beszélhetünk sok eladó esetén monopolisztikus versenyről, kevés eladó esetén pedig differenciált oligopóliumról.
-A monopólium egy olyan terméknek egyetlen e1adója, amelynek nincsenek közeli helyettesítői, így más termékek árának változása nem hat a monopoltermék keresletére.
A monopólium fakadhat bizonyos speciális termelési tényező, vagy technológia kizárólagos tulajdonából, a jogi szabályozásból, és a hatékony üzemméret nagyságából (természetes monopólium).
-A határbevétel megmutatja, hogyan változik az összes bevétel , ha egységnyivel nő a termékből eladott mennyiség.
MR = Teljes bevétel változása = TR
Output változása Q

TR-
D Árcsökkenésnél a teljes bevétel változása = csökkentett ár x mennyiség
P 0 növekménye –árcsökkenés x előző mennyiség
TR+
P1 Határbevétel = csökkentett ár – árcsökkenés x előző mennyiség


Q0 Q1
-A monopólium termékének keresleti görbéje maga a piaci keresleti görbe. Ha a monopólium többet akar eladni, csökkentenie kell terméke árát. Ennek következtében határbevétele minden pozitív outputra nézve kisebb, mint a piaci ár és határbevételi görbéje negatív meredekségű.
-A kereslet rugalmassága: Rugalmas keresletnél az árcsökkenés a teljes bevétel emelkedésével jár együtt. Rugalmas kereslet esetén a határbevétel pozitív. Ha E>1, akkor MR>0 és fordítva!
Ha a kereslet egységnyi rugalmasságú, akkor az árváltozás nem okoz változást a teljes bevételben. Egységnyi rugalmasságú keresletnél a határbevétel 0 (Q0 mennyiségnél). Ha E=1. akkor MR=0, illetve fordítva. Rugalmatlan kereslet esetén az árcsökkenés hatására csökken az összes bevétel. Ha rugalmatlan a kereslet, akkor a határbevétel negatív (Q0 output felett). HA E<1, akkor MR<0, illetve fordítva.
A monopólium akkor maximalizálja profitját pozitív outputnál, ha ott termel, ahol határköltsége megegyezik a határbevétellel és a határköltség görbe alulról metszi a határbevételi görbét, valamint fedezi összes változó költségét is. Ha a profit maximális, akkor MC=MR , de ha MC=MR, akkor még nem biztos, hogy maximális a profit!A piacon maradáshoz szükséges, hogy a vállalat hosszú távon ne legyen veszteséges. Ennek feltétele, hogy a termékár elérje a LAC min értékeit. Ha a technológia olyan, hogy a LAC minimuma a piaci kereslethez képest csekély outputnál helyezkedik el, akkor sok vállalat maradhat meg az ágazatban.
-A profitmaximalizáló monopólium kevesebbet termel és magasabb piaci árat alkalmaz, mint az ugyanolyan keresleti függvény és költségfüggvények mellett működő tökéletesen versenyző ágazat.
Emiatt a fogyasztói többlet csökken, a fogyasztókat veszteség éri. A fogyasztók veszteségének egy része átáramlik a monopóliumhoz és profittá, illetve monopoljáradékká válik. (az ábrán A téglalapként látható)
A fogyasztói veszteség másik része pedig az egész társadalom számára elveszik, vagyis holtteher¬veszteséggé válik. Holtteher veszteség: bizonyos intézmények által okozott veszteségek, amelyek nem válnak senki nyereségévé. A keresleti görbe alatt elhelyezkedő B háromszög a fogyasztói holtteher – veszteség, a kínálati görbe fölött elhelyezkedő C háromszög a termelői holtteher-veszteség .



D MR

Pm S
A A B MC
Pt C


Qm Qt
7.MUNKAPIAC
-A munkakínálati döntés szintén fogyasztói döntésként fogható fel. A munka eladója bizonyos mennyiségű szabadidő vásárlója. A szabadidő is szűkös jószág: fogyasztása növeli a jólétet és fizetni is kell érte.
-A szabadidő ára, alternatív költsége a munkabér. Ha egységnyi szabadidővel többet fogyasztunk, akkor bizonyos mennyiségű munkabért áldozunk föl. A munkabér a munka kínálója szempontjából a munka eladási és a szabadidő vételi ara.
-A szabadidő keresletére (a munka kínálatára) is értelmezhető a munkabér változásának helyettesítési és jövedelmi hatása. Ha nő a munkabér, akkor ez megdrágítja a szabadidőt: a helyettesítési hatás önmagában a szabadidő keresletét csökkenti, a munka kínálatát növeli.
-A szabadidő normál jószág. Ha nő a munkabér, akkor nő a jövedelem is: a jövedelmi hatás önmagában növeli a szabadidő keresletét és csökkenti a munkakínálatot.
-A béremelkedés teljes hatása nem egyértelmű, mert a helyettesítési hatás önmagában növelné, a jövedelmi hatás pedig önmagában csökkentené a munkakínálatot.
-A munkakínálati görbe lehet végig pozitív meredekségű, de lehet visszahajló is. Ekkor a bér emelkedése bizonyos szintig növeli a munkakínálatot, utána csökkenti azt. Alacsony munkabérnél a helyettesítési hatás uralkodik, magas munkabérnél a jövedelmi hatás.
Egy szakma hosszú távú piaci munkakínálati görbéje nem lehet visszahajló: a növekvő munkabér más szakmákból csábítja át a munkásokat.
-A munkakereslet (a többi input keresletéhez hasonlóan) származékos kereslet: végső soron a fogyasztási javak keresletéből származik. A vállalatok termékek jövedelmező előállítása céljából vásárolnak inputokat. A munkakeresletet a vállalat profitmaximalizáló döntéseiből kell levezetni.
Rövid távon a munkabér emelkedése fölfelé mozdítja a határköltség görbét: csökken a termelés és a munkakereslet.
MC1
MC0
P0



Q1 Q2
Ha a munkabérek emelkednek a termékárakhoz képest, akkor csökken a termelés és ezzel a munkakereslet. Ha pedig a termékárak növekednek a munkabérekhez képest, akkor bővül a termelés, ennélfogva a munkakereslet is.
Hosszú távon a vállalatok többféle (munka-, vagy tőkeigényes) termelési eljárás közül választhatnak ügy, hogy a legkisebb költséggel termeljenek. Ha nő a munkabér a töke bérleti díjához képest, akkor a vállalatok tőkeigényesebb eljárásokat fognak választani.
8.MEGTAKARÍTÁS ÉS BEFEKTETÉS
-A megtakarítás lényege a jelenbeni fogyasztásról való lemondás, vagyis az, hogy a fogyasztók jelenbeni jövedelmük egy részét nem fogyasztják el. A megtakarítások létezése a tőkefelhalmozás szükséges feltétele.
A fogyasztó megtakarítási és hitelfölvételi döntése során a jelenbeni és a jövőbeni fogyasztás között választ.
Megtakarítás esetén jelenbeni fogyasztásának egy részét áldozza fel jövőbeni többletfogyasztásért. Hitelfölvételnél a jövőbeni fogyasztást áldozza fel a jelenbeni többletfogyasztásért.
-A megtakarítás és hitelfölvétel ösztönzői: a fogyasztói türelmetlenség, a jelenbeni és a jövőben várható jövedelem aránya, a jövő bizonytalansága, örökség hagyása.
- A fogyasztó türelmetlensége azt jelenti, hogy minél közelebb van a fogyasztás az időben, annál többre értékeli azt.
- Ha a fogyasztó jövedelemcsökkenésre számít, akkor növeli megtakarítását, elhalasztja a fogyasztást.

-A fentiek mellett a jelenbeni fogyasztás ára, alternatív költsége is befolyásolja a fogyasztó döntését: a jelenbeni fogyasztás árát az infláció hatásától megtisztított reálkamatláb szabja meg.
Ez megmutatja, hogy egységnyi jelenbeni fogyasztás mennyi jövőbeni többletfogyasztás feláldozását követeli meg. A reálkamatlábat megkapjuk, ha a nominális kamatlábból kivonjuk az inflációs rátát.
A reálkamatláb emelkedése megdrágítja a jelenbeni fogyasztást. Ezért a reálkamatláb növekedésének helyettesítési hatása önmagában véve növeli a megtakarítást, míg jövedelmi hatása önmagában véve csökkenti azt.
-A megtakarítással az emberek vagyont halmoznak föl. A. vagyontárgyak olyan tartós javak, amelyek hosszabb időn nyújtanak szolgáltatásokat. A vagyontárgyak lehetnek fizikai javak, pénzügyi javak és emberi töke javak is.
A vagyontárgy tulajdonosa jelenbeni költségek árán jövőbeni hozamok sorozatához jut. A jövőbeni hozamok lehetnek pénzáramlások, vagy a vagyontárgy piaci árának emelkedése is. A jelenbeni költségeket a jövőbeni hozamokkal a jelen¬- vagy jövőérték számítás útján lehet összevetni.
A jövőértéket kamatos kamatszámítással, a jelenérték diszkontálással határozzuk meg.
C0 összegű jelenbeni pénzt t-edik évbeli értékét, azaz a t-edik évre vonatkozó jövőértékét a következő módon számolhatjuk ki:
FVt =C0(1+i)t
Ahol a FVt a C0 jelenbeni pénzösszeg t-edik év végi jövőértéke (FV-future value; i-kamatláb vagyis interest rate)
A jövőbeni pénz jelenértéke pontosan fordított eljárással, az un. diszkontálással számolható ki:
PV (present value) = Ct
(1+i)t
Általánosítva, végtelen ideig konstans hozamot biztosító vagyontárgy jelenértéke:
PV (present value) = C
i

-A tőkésített érték a vagyontárgy várható, becsült jövőbeni hozamainak jelenértéke. Egy vagyontárgyért maximum tőkésített értékét érdemes kifizetni.
-Egy befektetés megvalósításának pénzügyi szempontból szükséges feltétele, hogy nettó jelenértéke, vagyis a tőkésített érték és a piaci ár különbözete pozitív legyen. A verseny következtében hosszú távon egy vagyontárgy piaci ára egyenlő lesz tőkésített értékével.
Nettó jelenérték = tőkésített érték – a vagyontárgy ára NPV=PV-Co
9.NEMZETKÖZIKERESKEDELEM ÉS KOMPRATÍV ELŐNYÖK
-A nemzetközi kereskedelem fakadhat az abszolút hiányból, vagy a differenciált termékek létezéséből. A bármelyik ország által előállítható homogén termékek esetében a nemzetközi munkamegosztás és kereskedelem alapulhat az abszolút előnyök kihasználásán. Mivel az egyes országok különböző fejlettségűek, ezért az abszolút előnyök elve meglehetősen szűk határokat szabna a munkamegosztásnak.
-A komparatív előnyök kihasználása még különböző fejlettségű országok között is lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös munkamegosztás és kereskedelem kialakulását. Komparatív előnyről akkor beszélünk, ha egy országban az önellátás állapotában egy termék alternatív költsége kisebb a nemzetközi cserearánynál. Komparatív hátrányt jelent, ha egy termék önellátási viszonyok között a nemzetközi cserearánynál nagyobb alternatív költséggel termelhető.
-Egy termék alternatív költsége a termelés egységnyi növekményéért feláldozott másik termék mennyiségét jelenti. Ha a különböző termékek gyártásában állandó határköltség érvényesül, akkor ezen termékek alternatív költsége termelési mennyiségüktől független, állandó lesz. Ha pedig legalább egy terméknél a határköltség növekvő, akkor mindkét termék alternatív költsége termelésével együtt növekszik.
-Állandó alternatív költségek esetében egy országban teljes szakosodás alakul ki, csak a komparatív előnyös terméket termelik és teljesen fölhagynak a komparatív hátrányos termeléssel.
-Növekvő alternatív költségek esetén általában nem alakul ki teljes szakosodás és a komparatív előnyök kihasználása minden külkereskedelmi forgalomba kerülő termék alternatív költségeit egyenlővé teszi a világpiacon érvényesülő cserearánnyal.
Komparatív előnyök fakadhatnak abból, hogy az egyes termékek termelésében eltérő nagyságú termelékenységi előnyök érvényesülnek; abból, hogy az egyes országok termelési tényezőkkel való ellátottsága és az egyes termékek, tényezőigényessége különböző; továbbá (csak növekvő alternatív költségek esetén) a keresleti szerkezet eltéréséből.
-A kereskedelempolitika főbb eszközei: az importvámok, az importkvóták és az importtal versenyző ágazat szubvenciója. A vám következtében az importtermék hazai ára a vám összegével a világpiaci ár fölé emelkedik. Emiatt a hazai fogyasztás csökken, a hazai termelés pedig nő, tehát az import mennyisége csökken.
-A vám a fogyasztói többlet csökkenését eredményezi. A fogyasztók veszteségének egy része az államhoz kerül vámbevétel formájában, másik része a termelőknek jut többletprofitként. A fogyasztok veszteségének többi része elveszik a társadalom számára, ez a fogyasztói és termelői holtteher-veszteség. A világpiacon árelfogadó kis országban. tehát a vám kivetése csökkenti a társadalmi jólétet. A kvóta hatásai hasonlóak a vám hatásaihoz. Az importtal versenyző ágazat támogatása viszont a vámnál és a kvótánál kisebb holtteher-veszteséget okoz, amennyiben nem emeli meg a hazai árat, így nem keletkezik fogyasztói holtteher-¬veszteség.
-A protekcionizmus leggyakoribb indokai: a hazai termelők “védelme” a külföldi versennyel szemben; gazdaságon kívüli p1. stratégiai célok elérése; nagy ország esetében cserearány-¬nyereség elérése; kiskorú iparágak védelme; a munkanélküliség csökkentése; a folyó fizetési mérleg deficitjének csökkentése.
10.PIACI ELÉGTELENSÉGEK
-A piaci elégtelenség fogalma olyan helyzeteket jelent, amelyekben a tökéletesen versenyző piac működése sem tudja biztosítani a társadalmi jólét szempontjából optimális output megtermelését.
-A külső gazdasági hatások (externália) esetében egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik gazdasági szereplő helyzetét. Pozitív externália esetében egy tevékenység egyeseknek olyan előnyöket eredményez, amelyekért azok nem fizetnek. Negatív externália esetén egy tevékenység egyeseknek olyan károkat okoz, amelyet neki a piacon keresztül nem térítenek meg.
-A társadalmi határköltség (MSC) a termelés egységnyi változására jutó összes költségváltozás, amely a magán határköltségből (MC) és a külső határköltségből (MEC) áll. Pozitív externália esetén a külső határköltség negatív, tehát a társadalmi határköltség kisebb a magán határköltségnél. Negatív externália mellett a külső határköltség pozitív, ennélfogva a társadalmi határköltség meghaladja a magán határköltséget.
-A társadalmi határhaszon (MSB) megmutatja, hogy pénzben kifejezve mennyire értékelik a társadalom tagjai egy termék fogyasztásának egységnyi emelkedését. A társadalmi határhaszon a termék fogyasztóinak értékelését kifejező keresleti árból (PD), valamint a többi fogyasztó értékelését kifejező külső határhaszonból (MEB) áll.
Pozitív externália esetén a külső határhaszon pozitív, így a társadalmi határhaszon nagyobb a termék keresleti áránál. Negatív externália fönnállásakor a külső határhaszon negatív, tehát a társadalmi határhaszon kisebb a keresleti árnál.
-Egy termék társadalmi jóléti szempontból optimális termelési mennyiségét a társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon egyenlősége szabja meg. Externália híján a jóléti szempontból optimális mennyiség éppen megegyezik a tökéletes versenyben termelt mennyiséggel.
Pozitív externália esetén a jóléti szempontból optimális mennyiség meghaladja a versenyviszonyok mellett termelt mennyiséget. Negatív externália esetén viszont a társadalmi jóléti szempontból optimális mennyiségnél többet termelnek a tökéletesen versenyző vállalatok.
-Externália fönnállása mellett a társadalmi jólét növelhető, ha a termelt és fogyasztott mennyiséget a társadalmilag optimális szint felé közelítjük. A gyakorlatban az externália kezelésének következő főbb módszereit alkalmazzák: önkéntes megállapodások, adók és támogatások, és hatósági előírások alkalmazása.
-A piaci elégtelenségek másik forrása a közjavak létezése. A tiszta közjavakra (szemben a magánjavakkal) az a jellemző, hogy a fogyasztók nem versenyeznek a közjavak fogyasztásáért, továbbá a fogyasztók nem zárhatók ki a fogyasztásból. Ha a tiszta közjavak egyik, vagy másik sajátossága nem teljesül, akkor vegyes javakról beszélhetünk.
A közjavak termelésében azért jelentkezik piaci elégtelenség, mert a tiszta közjavak nem termelhetők meg áruként, eladási és profitszerzési céllal, hanem az államnak vagy más közösségnek kell biztosítania őket. A potyautas-jelenség miatt a közjavak költségei általában nem fedezhetők önkéntes hozzájárulással, hanem csak jogi kényszerrel behajtott adók útján.