Alapfogalmak 1

1.BEVEZETŐ
-A szükséglet: hiányérzet, amely önmaga megszüntetésére irányuló cselekvésre késztet Szükségleteinket javakkal elégítjük ki.
-A modern társadalomra a szűkösség a jellemző: a szükségletek potenciálisan korlátlanok, míg a javak megteremtéséhez szükséges erőforrások korlátozottan állnak rendelkezésre..
A szűkösség: a korlátlan szükségletek és korlátozott erőforrások együttes jelenléte.
-A szabad javak korlátlan mennyiségben vannak meg, a gazdasági javak mennyisége korlátozott .
-A gazdálkodási döntések során a várható hasznosságot vetjük össze a várható költséggel.
Valamely gazdálkodási döntés költsége annak a dolognak a hasznossága. Amelyről a döntés következében le kell mondanunk.
-A közgazdaságtan azzal a feltevéssel él, hogy az emberek racionálisan gazdálkodnak: korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló erőforrásaikat igyekeznek úgy felhasználni, hogy a lehető legnagyobb hasznot érjék el.
-A gazdálkodás célját jelentő hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének a fokát.
-A költségek a jólétnek , vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti.
Költség: feláldozott haszon. A döntések költségeit alternatív költségnek nevezzük: valamely gazdasági döntés költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében le kell mondanunk. A költségek léte a szűkösség következménye. .
- Minden költséget haszonáldozati, vagy másképpen alternatív költségnek (opportunity cost) tekintünk.
-A gazdálkodás keretét adó különféle intézményrendszereket felfoghatjuk úgy mint a tulajdonjogok összességét. A tulajdonjogok az emberek közötti viszonyok, amelyek a javak szűkösségéből fakadnak és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák.
-A tulajdonjogok elemei: vagyontárgy használatának joga, eredő hasznok elsajátításának joga, megváltoztatásának joga, fenti jogok elidegenítésének joga.
-A tulajdonjogok bizonyos eloszlása meghatározza a várható hasznok és költségek eloszlását az egyének között és ezen keresztül ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára. A tulajdonjogok rendszere meghatározza az ösztönzési rendszert. A modern gazdaságokban a végső fogyasztás színtere a háztartás, a termelés szervezeti egysége pedig a vállalat. Ezenfelül a kapitalista gazdaságban a termelési tényezők (a munka, tőke, és a föld) nagyrészt magántulajdonban vannak, és a szűkös javakhoz való hozzájutást a piaci csere jellemzi. A szerződéskötés szabadsága: a szerződéseket csak általános törvények korlátozzák.
Az állami tulajdon és a szerződések szabadságának korlátozása kiegészíti egymást.
- A munka magát tevékenységet, az emberi tőke a munkát lehetővé tevő képességeket jelenti. A jövedelmeket fogyasztási cikkekre költik, vagy megtakarítják.
-A termelési tényezők piacain az eladók a termelési tényező tulajdonosok, vevők pedig a vállaltok.
-A munkatulajdonosok jövedelme a munkabér, a tőkések a tőkekamat, a földtulajdonosoké a földjáradék. A fogyasztási javak piacán a különféle jövedelmek tulajdonosai a vevők, az eladók pedig a vállalatok.
A mikroökonómiai vizsgálat elsődlegesen a gazdaság egyes piacainak és e piacok egymásra hatásának vizsgálatát jelenti. Az elemzés fő célja annak megállapítása, hogy mi határozza meg a kereslet és a kínálat egyensúlyának eredményeképp létrejövő árat és a javak gazdát cserélő mennyiségét.
2.A FOGYASZTÓI KERESLET
-A kereslet konkrét javakra irányuló, adott jövedelem és adott árak melletti vásárlási szándékot jelent. A szükséglet lehet általános jellegű és irányulhat konkrét javakra. A kereslet mindig konkrét javakra irányul. A kereslet csak fizetőképes lehet.
-A fogyasztói kereslet főbb meghatározó tényezői: ízlés, jövedelem, árú ára, egyéb áruk ára, jövőbeli árakkal kapcsolatos várakozások, fogyasztók informáltsága.
-A fogyasztót racionálisnak tekintjük ha a várható hasznosságát maximalizálja és döntéseiben következetes.
Valaki saját elégedettségének forrását láthatja mások jólétében is.
-Ha egyébként azonos körülmények között vizsgáljuk egy tényező változásának hatását, akkor zavaró hatásokkal mentesen mutathatjuk ki azt, ez a ceteris paribus módszer.
-A nominál jövedelem egy pénzösszeg, a reáljövedelem a fogyasztási lehetőségek halmaza.
A pénzjövedelem és az összes ár azonos irányú és arányú változása nem változtat a fogyasztói magatartáson. A normál javak kereslete emelkedik a reáljövedelem bővülésével. Az alsóbbrendű javak kereslete csökken a normál javak kereslete nő a reáljövedelem bővülésével.
Egy jószág lehet normál és alsóbbrendű is egyszerre különböző emberek számára és különböző jövedelem mellett ugyanazon ember számára.
-Az áremelkedés helyettesítési hatása az arányok változásának hatása a keresletre.
Ha nő egy árú ára akkor a helyettesítési hatás biztosan a kereslet csökkenése felé mutat.
-Az árnövekedés keresleti hatása a reáljövedelem csökkenését okozza.
Normál javaknál az áremelkedés jövedelmi hatása is csökkenti a keresletet.
A kereslet törvénye: normál javak kereslete biztosan csökken, ha az ár emelkedik.
E helyettesítési és jövedelmi hatás egymást erősítő működéséből következik..
-A kereslet jól viselkedik, ha csökken amikor nő az ár. A jól viselkedő keresletű javakat közönséges javaknak nevezzük. A közönséges javak olyan normál vagy alsóbbrendű javak, amelynek kereslete csökken az ár növekedésével.
-A normál javak kereslete bővül a reáljövedelem növekedésével, az alsóbbrendű javaké pedig csökken. Egy jószág lehet normál és alsóbbrendű is egyszerre különböző emberek számára, vagy egy embernél, de változó reáljövedelem esetén.
-Az alsóbbrendű javak esete: Az árváltozás jövedelmi hatása annál nagyobb, minél nagyobb az árura költött jövedelemrész és annál nagyobb minél érzékenyebb a kereslet a reáljövedelemre. A Giffen javak árának emelkedése növeli a keresletet. Giffen-javak: azon alsóbbrendű javak, amelyek kereslete bővül az ár emelkedésével. A minőségi, presztízs és spekulációs hatás emelkedő árnál szintén növekvő keresletet eredményezhet.
-A keresleti görbe egy árú keresletének nagyságát fejezi ki árának függvényében. A közönséges javak keresleti görbéje negatív meredekségű.
A Giffen-jószágé pozitív meredekségű. Ha az áron kívüli egyéb hatótényezők változnak meg, akkor a keresleti görbe elmozdul.
-A fogyasztó maximum a keresleti árat hajlandó megfizetni egységenként egy bizonyos árumennyiségért.
-A keresleti ár méri , hogy mennyire értékel a fogyasztó egy egységnyi többletfogyasztást. A keresleti árak összege méri, hogy mennyire értékeli a fogyasztó a teljes árumennyiséget.
-Mivel a fogyasztónak minden áruegységért csak a piaci árat kell megfizetnie, ezért fogyasztói többletre tesz szert. A fogyasztói többlet az árumennyiség teljes értéke és az érte kifizetett pénzösszeg különbsége. A fogyasztói többletet a keresleti görbe és az áregyenes közötti terület méri.
-A kereslet árrugalmassága megmutatja, hány százalékkal változik egy áru kereslete, ha az ára egy százalékkal változik.
A rugalmas keresletnél (E>1) a mennyiség változása nagyobb arányú az ár változásánál. Ekkor a teljes bevétel csökken az ár emelkedésével. Ha rugalmas a kereslet akkor az áremelkedéssel csökken a teljes bevétel és fordítva, ha csökken a bevétel….
Rugalmatlan kereslet esetén (E<1) a mennyiség változása kisebb arányú az ár változásánál. Ekkor a teljes bevétel emelkedik az ár emelkedésével. Ha a kereslet rugalmatlan akkor az áremelkedés hatására nő az összes bevétel, és fordítva, ha nő az összes bevétel az áremelkedés hatására…
Egységnyi rugalmasságú keresletnél (E=1) a mennyiség változásának aránya megegyezik az ár változásának arányával. Ekkor a teljes bevétel nem változik az árváltozás miatt.
A kereslet annál rugalmasabb, minél több és közelebb helyettesítője van az adott jószágnak, és a fogyasztók jövedelmük minél nagyobb hányadát költik az adott jószágra, továbbá minél hosszabb a vizsgált időszak. Ha egységnyi rugalmatlanságú a kereslet, akkor az árváltozás nem változtatja meg a teljes bevételt, illetve fordítva, ha az árváltozás nem változtatja meg a teljes bevételt akkor….
-A kartellben a termelők megegyeznek az összes termelésről és ezen belül az egyes termelők kínálatáról.
FÜGGELÉK A 2.FEJEZETHEZ
-A közömbösségi görbék elméletében feltesszük a fogyasztóról, hogy a különböző jószágkosarakat képes rangsorolni, azaz bármely két jószágkosárról képes eldönteni, hogy az egyiket többre értékeli, mint a másikat, vagy éppen a két jószágkosár számára egyenértékű. Ezt a rangsorolási tevékenységet preferenciarendezésnek nevezzük.
Egy közömbösségi görbe a fogyasztó számára egyenértékű jószágkosarak halmaza. A közömbösségi görbék felrajzolásakor feltesszük a fogyasztóról, hogy telhetetlen, vagyis azt a jószágkombinációt mindenképpen előnyben részesíti egy másikkal szemben, amely legalább egy jószágból többet tartalmaz, mint a másik és a többi jószágból sem tartalmaz kevesebbet.
Ebből következik, hogy az origótól távolabb fekvő közömbösségi görbén levő kosarakat a fogyasztó többre értékeli, mint az origóhoz közelebb fekvő közömbösségi görbén fekvőket, továbbá, hogy a közömbösségi görbék negatív meredekségűek.
A „jól viselkedő” közömbösségi görbék konvex görbületűek (alulról domborúak), mert a fogyasztóról föltételezzük, hogy két jószágkosár átlagát mindig többre értékeli, mint az eredeti két kosarat. Logikailag kizárt, hogy a közömbösségi görbék messék, vagy érintsék egymást, így azok párhuzamosak.
-A helyettesítési határráta megmutatja, hogy az x jószág fogyasztását egységnyivel növelve, hány egységgel kell csökkentenünk y fogyasztását, hogy ugyanazon a hasznossági szinten maradjunk. A helyettesítés határrátájának egy pontban mért értéke megadja az adott közömbösségi görbéhez adott pontban húzott érintő meredekségének abszolút értékét Konvex közömbösségi görbék esetén x fogyasztását növelve a helyettesítési határráta csökken.
MRS  - Y fogyasztásának változása = - y
X fogyasztásának változása x
-Az ordinális (rangsoros) hasznossági függvény fö1téte1ezi fogyasztóról, hogy képes a különböző jószágkosarakat rangsorolni és a hasznossági függvény nagyobb függvényértékeket rendel a rangsorban előbb 1évő kosarakhoz, továbbá egyenlő értékeket kapnak az egymással közömbös kosarak. Ebből következik, hogy több hasznossági függvény is leírhatja ugyanazt a preferenciarendezést.
U=U(x,y)
-Egy jószág határhaszna megmutatja, hogy mennyire növekszik a fogyasztó hasznossága, ha egységnyivel növeli az adott jószág fogyasztását, miközben a többi jószág fogyasztása változatlan marad. A helyettesítés határrátája megegyezik a határhasznok arányával.
MUx  Összes hasznosság változása = U
X fogyasztásának változása Qx
A határhaszon és a helyettesítés határrátája: A helyettesítés határrátája megegyezik a hasznok arányával.
Hasznosság növekedés x fogyasztásának növekedéséből:
= x U = xMUx
x
Hasznosság csökkenés y fogyasztásának csökkenéséből:
= y U = yMUy
y
Tehát az összes hasznosság változatlan marad:
xMUx + yMUy = 0
Átrendezés után megállapíthatjuk, hogy:
- y = MUx A helyettesítési határrátája egyenlő x és y határhasznának a hányadosával! MRS = MUx
x MUy MUy
-A költségvetési egyenes a pénzjövedelem teljes elköltése adott árak mellett megvásárolható javak halmazát jelenti. A költségvetési egyenes kifelé tolódik, ha ceteris paribus a pénzjövedelem nő, vagy a termékárak csökkennek, vagy a pénzjövedelem a termékáraknál nagyobb arányban nő. A költségvetési egyenes laposabbá válik, ha x jószág csökken y jószág árához képest.
pxX + pyy = I (ahol az I a jövedelmet, a p a javak árát jelenti)
Az hogy maximálisan x-ből és y-ból mennyit vásárolhat az a függvény görbéjéből derül ki:
1. x = I
Px
2. y = I
py
- Px
Py

-A költségvetési egyenes abszolút meredeksége megegyezik a javak árának arányával:
A fogyasztó adott pénzjövedelem és árak mellett általában akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha a közömbösségi görbe és a költségvetési egyenes érintési pontjában fogyaszt. Ebben a pontban a helyettesítési határráta megegyezik az javak árának arányával.
MRS = Px És = MUx
PY MUy
Ha változatlan árak mellett a fogyasztó pénzjövedelme nő, akkor költségvetési egyenese kifelé tolódik és minden normál jószágból többet fogyaszt, az alsóbbrendű jószágból viszont kevesebbet. Ha y árának változatlansága mellett növeljük x árát, akkor a költségvetési egyenes befelé fordul, meredeksége nő, és ha x normál jószág, akkor a fogyasztó biztosan kevesebbet vásárol belőle. Így vezethető le grafikusan a keresleti görbe.
3. A VÁLLALAT ÉS A TERMELÉS KÖLTSÉGEI
A vállalatok a gazdaság termelő szervezetei. A vállalatot inputokat (erőforrásokat) outputtá (termékké) átalakító szervezetnek tekintjük. A kapitalista gazdaságban a vállalatok nagyrészt magántulajdonban vannak.
A vállalat tulajdonát jelentő jogok: a vállalat profitjához való jog, a munkaszervezetbe történő felvétel és az onnan való elbocsátás joga, és az előző két jog eladásának joga A profit elsajátításának tulajdonjoga arra ösztönzi a tulajdonost, hogy a vállalatot a lehető legnagyobb profit elérése érdekében működtesse.
A költségek várható, azaz a jövőre vonatkozó költségek és alternatív költségek, amely a kérdéses input legjobb alternatív fölhasználási lehetőségét tükrözik. A költségek kiszámításakor minden felhasználandó termelési tényezőt piaci áron kell figyelembe venni.
Az explicit költség (kifejezett) pénz kifizetését jelenti. Az implicit költség (rejtett) nem pénzkifizetés, de mégis költség.
A gazdasági költségek eltérnek a számvitelben kimutatott költségektől. A számvitel általában nem veszi figyelembe a vállalkozó saját tulajdonában levő termelési tényezőinek máshol szerezhető jövedelmét. Ennek megfelelően az alternatív költségek számbavételén alapuló gazdasági profit is eltér a számvitelben kimutatott profittól. Összes gazdasági költség= összes explicit implicit költség.
A számviteli pofit az árbevétel és a számviteli költségek különbsége. A gazdasági profit az árbevétel és a gazdasági költségek különbözete. Az „igazi” profit a gazdasági profit.
Teljes bevétel
Összes gazdasági költség Gazdasági profit
Explicit költségek Implicit költségek
Számviteli költségek Számviteli profit
-Gazdasági időtávok: A döntési lehetőségek szempontjából a nagyon rövid (Nem változtatható meg a termelés mennyisége, a felhasznált inputok mennyisége. Megváltoztatható a piaci eladás és vétel ügyei.)a rövid (Változtathat a termelésén, de legalább egy input felhasznált mennyiségén nem, minden mást változtathat), a hosszú (minden termelési tényező változhat, de a vállalat termelési technológiája és a termék jellege nem) és a nagyon hosszú ( minden változhat) időtávot különböztethetjük meg. Ahogy növeljük a figyelembe vett időtávot, a vállalat
működésének egyre több jellemzőjét változtathatjuk meg.
-A költségfüggvények az output megtermeléséhez szükséges minimális gazdasági költséget rendelik hozzá az output különböző értékeihez. Mivel rövid távon változó és állandó inputtényezőkkel számolhat a vállalat, ezért a rövid távú teljes költség állandó és változó költségekre oszlik. A változó és teljes költség egyre növekszik a termelés emelkedésével.
TC= VC + FC ( Összes költség= változó összes költség + fix összes költség)
A fix költségek a termelés alakulásától függenek, a változó költségek pedig a termelés mennyiségétől. -A határköltség az output egységnyi növekményére jutó költségváltozást jelenti. A határköltség görbe jellemzően előbb negatív, majd pozitív meredekségű.
MC = költségváltozás = TC = VC
termelésváltozás Q Q
AC = TC
Q
-Ha a teljes költséget osztjuk az outputtal, akkor az átlagköltség függvényt kapjuk.

-Ha a változó költséget osztjuk az outputtal akkor az átlagos változó költség függvényt nyerjük.
AVC= VC
Q
-Ha a teljes fix költséget osztjuk az outputtal akkor az átlagos fix költség függvényt nyerjük.
AFC= FC
Q
És ezekből…:
AC= AFC+ AVC
Mindkettő “U” alakú függvény, azaz az output növekedésével előbb negatív, majd pozitív meredekségű. A két függvény görbéje “Összetartó”, mivel az output növekedésével különbségük, az átlagos fix költség egyre csökken.
Ha a határköltség kisebb, mint az átlag, vagy az átlagos változó költség, akkor ez utóbbiak negatív meredekségűek. Ha a határköltség nagyobb, mint az átlagköltség és az átlagos változó költség, akkor az utóbbiak pozitív meredekségűek. Ebből következően a határköltség az átlagköltség függvényt és az átlagos változó költség függvényt is azok minimumpontjában metszi.
Hosszú távon minden input felhasznált mennyisége megváltozhat ezért hosszú távon nincsenek fix költségek.
-A hosszú távú átlagköltség függvény (LAC) a rövid távú átlagköltség görbék sorozatából számítható ki oly módon, hogy az adott outputszinten mindig az ott legkisebb átlagköltséget biztosító üzemnagyságot valósítja meg a vállalat. A minimális LAC értéket megvalósító üzemméretet optimálisnak nevezzük. A hosszú távú átlagköltség egy bizonyos outputszinten egyenlő az ott minimális rövid távú átlagköltséggel. A hosszú távú átlagköltség görbe jellemzően előbb negatív, majd pozitív meredekségű.
4.A JAVAK KÍNÁLATA
-A tökéletesen versenyző vállalat árelfogadó. Termékének ára nem függ saját kínálatától. A vállalat az adott piaci áron annyit ad el, amennyit csak akar. A tökéletes verseny feltételezi, hogy nagyon sok eladó van a piacon és, hogy a különböző vállalatok homogén terméket termelnek.
-A vállalat teljes árbevételét (jele TR) úgy kapjuk meg, hogy az eladott mennyiséget (Q) megszorozzuk a vállalat termékének árával (P).
TR = P x Q
-Átlagbevétel= bevétel / mennyiség
AR = TR
Q
-A határbevétel megmutatja, hogy mennyivel változik a vállalat teljes bevétele, ha egységnyivel növeli kínálatát. A tökéletesen versenyző vállalat határbevétele megegyezik a piaci árral.
MR = Teljes bevétel változása = TR
Output változása Q
-A határprofit (profit növekmény)megmutatja, hogy egységnyi többlettermék mennyivel növeli a profitot.
M = Teljes profit változása = T
Output változása Q
-A határprofit egyenlő a határbevétel és a határköltség különbségével:
M = MR - MC
-Összes profit:
T = TR -Tc
- Átlagprofit:
A = T =AR-AC
Q
-A profitmaximum a Q* outputnál van, ahol a határbevétel megegyezik a határköltséggel. Tökéletesen versenyző vállalat esetében ez azt is jelenti, hogy itt a termék ára megegyezik a határköltséggel.
Profitmaximalizáló outputnál: max =P=MR=MC Illetve TR= Px Q
De ha a profit maximális akkor biztos, hogy P=MC. Viszont ha a P=MC akkor nem biztos, hogy a profit maximális.
Ha a piaci ár nagyobb, mint a fedezeti ár, akkor a vállalat gazdasági profitot realizál. Ha a piaci ár a fedezeti és az üzembezárási ár közé esik, akkor a vállalat termel és vesztesége kisebb, mint a fix költsége. Tehát így is megéri, hogy termeljen.
-Ha rövid távon nem termel a vállalat, akkor a vesztesége =FC. Akkor érdemes veszteséges termelést folytatni, ha így a veszteség < FC. Illetve ha TR > VC, vagy P> AVC. Illetve ha a teljes bevétel nagyobb, mint a változó költség, akkor a fix költsége egy része megtérül, és ha a piaci ár meghaladja az átlagos változó költség nagyságát.
Ha a P=MC akkor a vállalat akár termel akár nem, mindig a fix költséggel egyenlő veszteséget szenved el. A tökéletesen versenyző vállalat kínálata nulla, ha a piaci ár nem éri el az átlagos változó költség minimumát. Ekkor a vállalat vesztesége megegyezik fix költségével.
-Az átlagos változó költség minimumával megegyező piaci árat üzembezárási árnak (Pü) nevezzük.
Pü=AVCmin=MC, az üzembezárási ár = átlagos változó költség minimum értékével.
Ha a piaci ár nagyobb, mint az üzembezárási ár, akkor a profitmaximalizáló tökéletesen versenyző vállalat annyit termel, hogy határköltsége egyenlő legyen a piaci árral. Így kínálati görbéje az üzembezárási ár felett egybeesik a határköltség görbéjével.
-A határköltség (MC) és az általános változó költség (AVC) metszéspontját, ahol AVC minimális, üzembezárási pontnak nevezzük, jele Ü. Az üzembezárási pontban:
P=MC=AVC
-Azt az árat, amelynél a vállalat profitja éppen nulla, fedezeti árnak nevezzük (PF).A fedezeti pont a határköltség görbe és az átlagköltség görbe metszéspontja, tehát ebben a pontban az átlagköltség minimális. Ennélfogva a fedezeti ár megegyezik az átlagköltség minimumával.
PF=ACmin=MC
Ha a piaci ár megegyezik az átlagköltség minimumával, akkor a vállalat gazdasági profitja nulla, sem nyeresége, sem vesztesége nincsen. Mivel ekkor bevétele éppen fedezi összes gazdasági költséget, ezért az átlagköltség minimumával megegyező piaci árat fedezeti árnak hívjuk.
-A kínálati ár az a minimális piaci ár ami rábírja a vállalatot adott mennyiségű termék előállítására. Adott mennyiséghez tartozó kínálati ár megegyezik az adott mennyiségnél mért határköltséggel