SZÁRMAZTATOTT KÖLTSÉGEK (HATÁRKÖLTSÉG, ÁTLAG TIPUSÚ KÖLTSÉGEK, FÜGGVÉNYEK)

10. tétel
SZÁRMAZTATOTT KÖLTSÉGEK
(HATÁRKÖLTSÉG, ÁTLAG TIPUSÚ KÖLTSÉGEK, FÜGGVÉNYEK)

Határköltség (MC)

Határ: a fogyasztói oldalhoz hasonlóan, a pótlólagos kibocsátás változás
hogyan befolyásolja a vállalkozó döntéseit, illetve költségeit.

Kétféle képpen írhatjuk le:

A
MC = költség változás
termelés változás

(bármelyik – teljes, vagy változó – költség figyelembe vehető)

Határköltség (MC): a teljes, vagy változó költség output szerinti
differenciál hányadosa.

B
MC = dTC = dVC
dq dq


Határköltség függvény:

Értéke mindig pozitív, mert nagyobb
mennyiségű output, mindig nagyobb
min. mennyiségű változó költséggel jár.

Jellemző:
2 elkülöníthető szakasza van
(minimuma szerint különíthető el):
1. szakasznál: csökken a határköltség
2. szakasznál: egyre nő a határköltség

Határköltség függvény:
- Csökken a hozadéki szférában,
- Emelkedik a csökkenő hozadéki szférában (ld. 8. tétel).

Határköltség függvény lényege:
Választ ad arra, hogy mennyibe kerül a vállalkozásnak, ha valamennyi plusz terméket bocsát ki.

ÁTLAT TIPUSÚ KÖLTSÉGFÜGGVÉNYEK

Átlag típusú költségfüggvények (AC):
Átlagos értékeket fejeznek ki. Származtatása a 3 eredeti költségfüggvényből (fix, változó, teljes) történik.


Átlag típusú költségfüggvény (AC) kiszámítása:

AC = TC = teljes ktsg.
q kibocsátás

Átlag fix költségfüggvény (AFC) kiszámítása:

AFC = FC = fix ktsg.
q kibocsátás

Átlag változó költségfüggvény (AVC) kiszámítása:

AVC = VC = vált. ktsg.
q kibocsátás

Átlag teljes költségfüggvény (ATC) kiszámítása:

ATC = AFC + AVC





Átlag költségfüggvény:



A függvény minimuma ott van, ahol az átlag költség függvények (AC, AVC) metszik a határfüggvényt (MC-t).

AFC függvény értéke csökken a kibocsátással.

Ezek a költségfüggvények az output megtermeléséhez szükséges minimális gazdasági költségeket mutatják meg. Alakulásuk függ a vállalkozó döntésétől.
A költségeket meghatározzák az inputok árai. Mi határozza meg az inputok árait? Inputhoz a termelési tényező piacán jut a vállalkozó, ezért a piaci formák közvetve befolyásolják a vállalkozó költségeit. Fontos a piacok vizsgálata!!!

GAZDASÁGI RENDSZEREK, GAZDASÁGI SZEREPLŐK ÉS PIACOK

2. tétel
GAZDASÁGI RENDSZEREK, GAZDASÁGI SZEREPLŐK
ÉS PIACOK

Gazdasági rendszerek: elkülönítésükre azért van szükség, mert
meghatározza a gazdaság szerkezetét.
Milyen a rendszer az országban → milyenek a termelési tényezők → milyenek az elosztási módok → milyen gazdasági folyamatok vannak ?
A gazdasági rendszer mikéntje keretet ad a gazdaságnak. Sajátosságát meghatározza az uralkodó világnézet, illetve a gazdasági rendszer. A diktatórikus rendszer sajátossága a tervgazdaság, a demokráciában pedig piacrendszer van.
Gazdasági rendszer fajtái:
- tervutasításos gazdaság (diktatúrában)
- piacgazdaság (demokráciában)

Tervgazdálkodás jellemzői:
- központi utasítások szabályozzák,
- kollektív célok elsődlegessége,
- központi tervek megléte (rugalmatlan),
- a központi tervek lebontásra kerülnek (3 és 5 éves terv az iparra, mezőgazdaságra és azok alágazataira),
- ösztönző rendszerek megléte (brigád-verseny, Sztahanov mozgalom),
- nincsenek magántulajdonosi termelő eszközök (bénítólag hat),
- a javak racionális elosztása (igények és szükségletek szerint).

Piacgazdaság feltétele:
- magántulajdon,
- piac elosztása.

Piacgazdaság formái:
- Tiszta piacgazdaság: alapja a liberalizmus, legfontosabb a személyes szabadság, az individium van a központban, jelentős a két szereplő (termelő és fogyasztó). Sok van mindkettőből, ezért verseny alakul ki közöttük. A piaci monarchia érvényesül. Hajtóerő a nyereség és a hasznosság.
Elosztás: piaci alapon valósul meg. Az állam szerepe korlátozott. „Éjjeliőr-állam” szerepének betöltése: az állam csak jogi keretet ad, a rendet és biztonságot nyújtja.
- Szociális piacgazdaság: fontos az egyén és a közjó összhangja. A piac irányít, de ahol ez nem elegendő, ott az állam beavatkozik → piac-komform módon → a cserefolyamatokat az állam nem zavarja, csak javítja.
Sajátosság: a magántulajdon a közjó érdekében korlátozható, az egyéni törekvés befolyásolható (adó, támogatás).

GAZDASÁGI SZEREPLŐK ÉS PIACOK

Gazdasági szereplők:
- háztartások:
o végső fogyasztók,
o tulajdonosok (termelési tényezők tulajdonosai)
- termelők, vállalatok, vállalkozás: a javakat megtermelik, megvásárolják, bérelik a termelési tényezőket;
- állam: feladata a szabályozás és újraosztás;
- külföld: befolyással bír a mikro-, de főleg a makro-folyamatokra.

A gazdaság szervezeti struktúrája:

•Háztartás: a fogyasztás színtere, megtakarít, vagyont gyűjt,
•Üzleti szervezet(vállalat): javak és szolgáltatások előállításának színtere
•Az állam (kormányzat): közhatalmi tényező.

Piac felosztása:
- fogyasztási javak piaca (REÁL-PIAC),
- termelési tényezők piaca:
o munkapiac,
o tőkepiac,
o földhasználati piac.

Sajátosság: egyik piacon vevők, másik piacon eladók!

PIACI EGYENSÚLY; EGYENSÚLY RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVON

14. tétel

PIACI EGYENSÚLY; EGYENSÚLY RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVON

A mikroökonómia célja megállapítani azt, hogy mi határozza meg az egyes termékek és termelési tényezők relatív piaci árát, illetve mi határozza meg a piacon elcserélendő mennyiséget.

Nagy szerepe van a mikroökonómia elemzésében a termelők kínálatának, illetve a háztartások keresletének.
A piaci egyensúly elemzésénél fontos tényező a tökéletes versenyző (sok eladó és vevő; homogén termékek; a piacon az ár egy adottság)

PIACI EGYENSÚLY ÁLLAPOTA

• A termelés és a fogyasztás egyensúlyának megteremtése: a piaci
mechanizmus révén.
• A piaci kereslet és kínálat között az ár mozgása teremti meg az egyensúlyt.
• Egyensúlyi ár: az az ár, amelynél a D = S.
• Egyensúlyi mennyiség: az a terméktömeg, ahol D = S.

Marshall-kereszt:



q* = mennyiség
p*= ár

Piaci egyensúly kialakulásának
vizsgálata „a” és „b” szempont
szerint.



p*: kitüntetett ár. Ebben a pontban a piaci kereslet megegyezik a piaci kínálattal, vagyis ugyanannyian akarnak eladni, mint vásárolni. A piac ekkor nyugalmi állapotban van. Ez a nyugalmi állapot meghatároz egy egyensúlyi mennyiséget és egyensúlyi árat.

Ha a piac nyugalomban van, az ideális, de soha el nem ért állapot. A nyugalmat tükrözi, hogy a p* pontban mindkét oldal eléri célját: a fogyasztó hasznosság minimumhoz jut, a termelő profit maximumhoz.



A PIACI EGYENSÚLY KIALAKULÁSA

Vizsgálata két szempont szerint történhet:
a) a kínálat nagyobb, mint a kereslet
b) a kereslet nagyobb, mint a kínálat.

Kínálat nagyobb, mint a kereslet - túlkínálatos piac.
A termelők számára elégtelen a kereslet. Ekkor a piaci ár nagyobb, mint a határköltség. Érdemes lenne tovább fokozni a termelést, mert ezzel növelhető lenne a profit. Ehhez viszont csökkenteni kell az árat. Néhány vállalkozás csökkenti is az árat, ezáltal a piaci ár csökken és növekszik a kereslet. Ez azt eredményezi, hogy a vállalkozások árcsökkentése csökkenti a túlkínálatot. Ez a folyamat addig tart, míg be nem áll az egyensúlyi állapot; a túlkínálat lefelé nyomja a piaci árat.

Nagyobb a kereslet, mint a kínálat - túlkeresletes piac.
Ekkor a fogyasztók részéről elégtelen a kínálat. A háztartás fogyasztani akar, ezért hajlandó megemelni árajánlatát, ezzel növekszik a piaci ár. Ez csökkenti a piaci keresletet, vagyis csökken a túlkereslet.
Amikor a keresleti ár megegyezik a piaci árral, beáll a piaci egyensúly. A túlkereslet felfelé húzza a piaci árat.

A piaci árak felfelé és lefelé való elmozdulása csak akkor lehetséges, ha a piaci árak szabadon mozoghatnak.
A piaci egyensúlyt külső tényezők is befolyásolhatják, elmozdíthatják a piaci egyensúly görbéit. Ilyen külső tényező például az állami beavatkozás (háztartások állami támogatása / transzfer)





HOSSZÚ TÁVÚ EGYENSÚLY

Hosszú táv: a termelő bármely termelési tényezőt meg tudja változtatni,
hosszú távon a vállalkozó költségei változó költségek
lesznek.

Ha a vállalkozó a termelést növelni akarja, több input kell, ezért a költségei megnövekednek. Hosszú távon nincs fix költség. Ha nulla a termelés, a profit is nulla lesz.

Hosszú távon akkor termel a vállalkozó, ha árbevétele fedezi a költségeit. Az árak hosszú távon úgy alakulnak, hogy minden termelő legalább nulla gazdasági profitot (F-pont) akar elérni.

A fogyasztói döntés elemzése

3. A fogyasztói döntés elemzése

A fogyasztó és a háztartás funkciói:

Ø Végső fogyasztói a termékeknek és a szolgáltatásoknak

Ø A fogyasztás finanszírozásához szükséges jövedelmet a tulajdonukban lévő termelési tényezők eladásából illetve bérbeadásából biztosítják

Ø A háztatások gazdasági célja a szükségletek lehető legteljesebb kielégítése az adott jövedelemkorlátok mellett

Ø Megtakarításokat képeznek

A fogyasztói döntés tényezői:

A fogyasztói magatartás alapvető mozgatója a szükségletek kielégítése. Egy-egy szükséglet kielégítése során azonban az egyén számtalan lehetőség közül is választhat. A fogyasztó a hasznos tulajdonságok alapján választja kis és vásárolja meg a terméket. A fogyasztó döntésének egyik kiindulópontja a terméknek tulajdonított hasznosság. A terméket, kémiai, fizikai, biológiai tulajdonságai teszik hasznosság, de számos szokás is befolyásolja a hasznosság megítélését. A hasznosság a termék tulajdonságaihoz kapcsolódik. Az egyes fogyasztók különböző hasznosságot tulajdonítanak ugyanazon termékeknek, sőt ugyanazon fogyasztó ízlése is megváltozhat.

A fogyasztói döntés tényezői

Szükséglet A termelési tényezők szűkössége

Fogyasztói preferencia-rendszer Ár Nominális jövedelem

Hasznosság Reáljövedelem

Kereslet: Fizetőképes kereslet, azon javak halmaza, amelyeket a fogyasztó képes és hajlandó megvásárolni.

A szükséglet az emberekben felmerülő hiányérzet, a termékek és a szolgáltatások iránti igény, amely egyben ezen igény kielégítésére serkenti a fogyasztót.

A preferencia-rendszer a szükségletek rangsora. A fogyasztó a hasznosságuk szerint értékeli és hasonlítja össze a különböző termékeket. A mikroökonómiában feltételezzük, hogy a fogyasztók a termékek és szolgáltatások hasznosságából kiindulva képes rangsorolni a különböző fogyasztási lehetőségeket. Ezt a hasznossági rangsort, amely az egyes fogyasztók egyéni ízlését (preferenciáit) fejezi ki, a fogyasztó preferencia-rendszerének nevezzük.

A fogyasztók rendelkezésére álló jövedelme behatárolja, korlátozza a vásárlásaikat. A nominális jövedelem a rendelkezésünkre álló, adott pénznemben kifejezett pénzeszközök számszerű értéke. A nominális jövedelem és a termékek, szolgáltatások ára együttesen határozzák meg a megvásárolható javak halmazát, ami a mikroökonómiában reáljövedelemnek nevezünk.

A fogyasztói racionalitás: A mikroökonómiában racionálisnak tekintjük azt a fogyasztót, aki döntéseiben az adott feltételek (reáljövedelem) mellett a lehető legjobb eredményre – maximális hasznosságra – törekszik, valamint választásaiban következetes.

Hasznosságon értjük valamely termék vagy szolgáltatás hasznos tulajdonságainak összességét, illetve azt a kielégülést, amelyet a fogyasztó az adott jószág vagy szolgáltatás elfogyasztásával nyer.

Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.

A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél a fogyasztó összhaszna maximális, a határhaszon pedig nulla. A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél többet fogyasztva az összhaszon már nem nő tovább.

A teljes hasznon (TU) kifejezi, hogy a fogyasztó valamely termék összesen elfogyasztott mennyisége révén milyen mértékű szükséglet-kielégítést nyer.

A határhaszon (MU) kifejezi, hogy hány egységgel változik a fogyasztó által realizált teljes haszon, ha egységnyivel megváltoztatja a fogyasztási mennyiséget az adott termékből.

Gossen I. törvénye: A csökkenő határhaszon elve szerint az egymást követő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő, a határhaszon pedig csökken. (David Ricardo: „Miért drága az önmagában haszontalan gyémánt és az elefántcsont, míg a levegő az élet elsőrendű feltétele ingyenes?”) A csökkenő határhaszon elve megmutatja, hogy minél több van valamiből, annál kevésbé értékeljük. Ebből következik, hogy egy-egy további termékmennyiség megszerzése érdekében egyre kevesebb áldozatot vagyunk hajlandók meghozni. Ha a jószág pénzbe kerül, akkor mindez egyszerűen azt jelenti, hogy egyre kevesebbet vagyunk hajlandók fizetni érte. Vagy akkor fogunk többet vásárolni, ha azt alacsonyabb áron kapjuk meg. A csökkenő élvezetek értelmében minél többet fogyasztunk valamiből, annál kisebb élvezetet nyújt számunkra egy újabb falat elfogyasztása az adott dologból. Ezért nem lesz értéke annak a jószágnak, amelyik korlátlanul áll rendelkezésre, és bárki tetszése szerint fogyaszthat belőle annyi, amennyit a saját hasznosságérzete alapján maximálisan igényel.

Az előnykiegyenlítődés elve szerint a fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát fogyasztási szerkezetének átrendezésével, ameddig a nyert haszna meghaladja a feláldozott haszna mértékét. Optimális helyzetben a nyert és a feláldozott hasznok kiegyenlítődnek.

Gossen II. törvénye: A fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó elköltött pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos.

MU_t = MU_ü

P_t P_ü

Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.

A közömbösségi térkép a közömbösségi görbék rendszere. A fogyasztó preferencia-rendszerét tükrözi két termék különböző lehetséges kombinációival kapcsolatban.

A közömbösségi görbe azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó számára azonos hasznosságot képviselnek.

A közömbösségi térkép jellemzői:

Ø A közömbösségi térkép minden pontja x és y jószág valamely mennyiségét jelöli, az ilyen jószágkombinációkat szoktuk fogyasztói kosárnak nevezni.

Ø Egy görbe, azaz „szintvonal” adott U hasznosságot képvisel. Az x és y jószág olyan mennyiségi kombinációi, amelyek azonos görbén helyezkednek el, egyben azonos hasznosságot jelentenek. Ezek a fogyasztó számára közömbös lehetőségek, azaz számára az összes ilyen fogyasztási lehetőség a hasznosság szempontjából egyenértékű.

Ø Minél magasabban fekszik egy U görbe, annál nagyobb hasznosságot jelöl.

A helyettesítési ráta az az arány, amely kifejez, hogy a fogyasztó milyen mértékben hajlandó helyettesíteni egyik terméket a másikkal adott szükséglet-kielégítési szint mellett. Jele: RS

A helyettesítési ráta csökkenő tendenciájú. A helyettesítési ráta csökkenő tendenciája Gossen I. törvényét fejezi ki.

A költségvetési egyenes azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyeket a fogyasztó adott jövedelemből megvásárolhat, annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett. A költségvetési egyenes a fogyasztó által ténylegesen megvásárolható, megfizethető jószágkosarakat tartalmazza. A költségvetési egyenes a fogyasztó döntésének korlátját fejezi ki. A költségvetési egyenes meredeksége a két termék árarányát fejez ki. Az árarányoktól függ, hogy milyen mértékben tudja a fogyasztó a piacon a két terméket egymásra cserélni.

Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzösszegből elérhető legmagasabb közömbösségi görbén választ. Az optimális választás a költségvetési egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószágkombináció.

A piaci keresleti görbe az egyéni keresleti görbék horizontális összege, amely a fogyasztók optimális választását tükrözi az árak függvényében.

3. A fogyasztói döntés elemzése

A fogyasztó és a háztartás funkciói:

Ø Végső fogyasztói a termékeknek és a szolgáltatásoknak

Ø A fogyasztás finanszírozásához szükséges jövedelmet a tulajdonukban lévő termelési tényezők eladásából illetve bérbeadásából biztosítják

Ø A háztatások gazdasági célja a szükségletek lehető legteljesebb kielégítése az adott jövedelemkorlátok mellett

Ø Megtakarításokat képeznek

A fogyasztói döntés tényezői:

A fogyasztói magatartás alapvető mozgatója a szükségletek kielégítése. Egy-egy szükséglet kielégítése során azonban az egyén számtalan lehetőség közül is választhat. A fogyasztó a hasznos tulajdonságok alapján választja kis és vásárolja meg a terméket. A fogyasztó döntésének egyik kiindulópontja a terméknek tulajdonított hasznosság. A terméket, kémiai, fizikai, biológiai tulajdonságai teszik hasznosság, de számos szokás is befolyásolja a hasznosság megítélését. A hasznosság a termék tulajdonságaihoz kapcsolódik. Az egyes fogyasztók különböző hasznosságot tulajdonítanak ugyanazon termékeknek, sőt ugyanazon fogyasztó ízlése is megváltozhat.

A fogyasztói döntés tényezői

Szükséglet A termelési tényezők szűkössége

Fogyasztói preferencia-rendszer Ár Nominális jövedelem

Hasznosság Reáljövedelem

Kereslet: Fizetőképes kereslet, azon javak halmaza, amelyeket a fogyasztó képes és hajlandó megvásárolni.

A szükséglet az emberekben felmerülő hiányérzet, a termékek és a szolgáltatások iránti igény, amely egyben ezen igény kielégítésére serkenti a fogyasztót.

A preferencia-rendszer a szükségletek rangsora. A fogyasztó a hasznosságuk szerint értékeli és hasonlítja össze a különböző termékeket. A mikroökonómiában feltételezzük, hogy a fogyasztók a termékek és szolgáltatások hasznosságából kiindulva képes rangsorolni a különböző fogyasztási lehetőségeket. Ezt a hasznossági rangsort, amely az egyes fogyasztók egyéni ízlését (preferenciáit) fejezi ki, a fogyasztó preferencia-rendszerének nevezzük.

A fogyasztók rendelkezésére álló jövedelme behatárolja, korlátozza a vásárlásaikat. A nominális jövedelem a rendelkezésünkre álló, adott pénznemben kifejezett pénzeszközök számszerű értéke. A nominális jövedelem és a termékek, szolgáltatások ára együttesen határozzák meg a megvásárolható javak halmazát, ami a mikroökonómiában reáljövedelemnek nevezünk.

A fogyasztói racionalitás: A mikroökonómiában racionálisnak tekintjük azt a fogyasztót, aki döntéseiben az adott feltételek (reáljövedelem) mellett a lehető legjobb eredményre – maximális hasznosságra – törekszik, valamint választásaiban következetes.

Hasznosságon értjük valamely termék vagy szolgáltatás hasznos tulajdonságainak összességét, illetve azt a kielégülést, amelyet a fogyasztó az adott jószág vagy szolgáltatás elfogyasztásával nyer.

Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.

A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél a fogyasztó összhaszna maximális, a határhaszon pedig nulla. A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél többet fogyasztva az összhaszon már nem nő tovább.

A teljes hasznon (TU) kifejezi, hogy a fogyasztó valamely termék összesen elfogyasztott mennyisége révén milyen mértékű szükséglet-kielégítést nyer.

A határhaszon (MU) kifejezi, hogy hány egységgel változik a fogyasztó által realizált teljes haszon, ha egységnyivel megváltoztatja a fogyasztási mennyiséget az adott termékből.

Gossen I. törvénye: A csökkenő határhaszon elve szerint az egymást követő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő, a határhaszon pedig csökken. (David Ricardo: „Miért drága az önmagában haszontalan gyémánt és az elefántcsont, míg a levegő az élet elsőrendű feltétele ingyenes?”) A csökkenő határhaszon elve megmutatja, hogy minél több van valamiből, annál kevésbé értékeljük. Ebből következik, hogy egy-egy további termékmennyiség megszerzése érdekében egyre kevesebb áldozatot vagyunk hajlandók meghozni. Ha a jószág pénzbe kerül, akkor mindez egyszerűen azt jelenti, hogy egyre kevesebbet vagyunk hajlandók fizetni érte. Vagy akkor fogunk többet vásárolni, ha azt alacsonyabb áron kapjuk meg. A csökkenő élvezetek értelmében minél többet fogyasztunk valamiből, annál kisebb élvezetet nyújt számunkra egy újabb falat elfogyasztása az adott dologból. Ezért nem lesz értéke annak a jószágnak, amelyik korlátlanul áll rendelkezésre, és bárki tetszése szerint fogyaszthat belőle annyi, amennyit a saját hasznosságérzete alapján maximálisan igényel.

Az előnykiegyenlítődés elve szerint a fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát fogyasztási szerkezetének átrendezésével, ameddig a nyert haszna meghaladja a feláldozott haszna mértékét. Optimális helyzetben a nyert és a feláldozott hasznok kiegyenlítődnek.

Gossen II. törvénye: A fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó elköltött pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos.

MU_t = MU_ü

P_t P_ü

Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.

A közömbösségi térkép a közömbösségi görbék rendszere. A fogyasztó preferencia-rendszerét tükrözi két termék különböző lehetséges kombinációival kapcsolatban.

A közömbösségi görbe azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó számára azonos hasznosságot képviselnek.

A közömbösségi térkép jellemzői:

Ø A közömbösségi térkép minden pontja x és y jószág valamely mennyiségét jelöli, az ilyen jószágkombinációkat szoktuk fogyasztói kosárnak nevezni.

Ø Egy görbe, azaz „szintvonal” adott U hasznosságot képvisel. Az x és y jószág olyan mennyiségi kombinációi, amelyek azonos görbén helyezkednek el, egyben azonos hasznosságot jelentenek. Ezek a fogyasztó számára közömbös lehetőségek, azaz számára az összes ilyen fogyasztási lehetőség a hasznosság szempontjából egyenértékű.

Ø Minél magasabban fekszik egy U görbe, annál nagyobb hasznosságot jelöl.

A helyettesítési ráta az az arány, amely kifejez, hogy a fogyasztó milyen mértékben hajlandó helyettesíteni egyik terméket a másikkal adott szükséglet-kielégítési szint mellett. Jele: RS

A helyettesítési ráta csökkenő tendenciájú. A helyettesítési ráta csökkenő tendenciája Gossen I. törvényét fejezi ki.

A költségvetési egyenes azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyeket a fogyasztó adott jövedelemből megvásárolhat, annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett. A költségvetési egyenes a fogyasztó által ténylegesen megvásárolható, megfizethető jószágkosarakat tartalmazza. A költségvetési egyenes a fogyasztó döntésének korlátját fejezi ki. A költségvetési egyenes meredeksége a két termék árarányát fejez ki. Az árarányoktól függ, hogy milyen mértékben tudja a fogyasztó a piacon a két terméket egymásra cserélni.

Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzösszegből elérhető legmagasabb közömbösségi görbén választ. Az optimális választás a költségvetési egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószágkombináció.

A piaci keresleti görbe az egyéni keresleti görbék horizontális összege, amely a fogyasztók optimális választását tükrözi az árak függvényében.

NEMZETKÖZI KERESKEDELEM; KOMPARATÍV ELŐNYÖK

18. tétel
NEMZETKÖZI KERESKEDELEM; KOMPARATÍV ELŐNYÖK

Mind a magánszereplők, mind az állam külgazdasági tevékenysége befolyásolja a nemzetközi kereskedelmet. Lényeges a munkamegosztás szerepe, az egyes államok hogyan szakosodnak egyes termékek előállítása során.

Szakosodás megvalósulhat:
- Abszolút előnyök elmélete szerint (Smith elmélete): egy tevékenységet annak érdemes végeznie, aki abban a legtermékenyebb. A termelékenység azt jelenti, hogyan alakulnak a ráfordítások. Az a termelékenyebb, akinél kevesebb a ráfordítás.
Okai lehetnek:
a) természeti adottság
b) hagyomány
c) előzetes szakosodás
d) munkaerő képzettsége, fejlettsége.

- Komparatív előnyök elmélete (David Riccardo elmélete): az eltérő fejlettségű államok is kereskedhetnek egymással; érdemes az eltérő előnyöket kihasználni.
Eltérő előnyöknél alternatív költség (az adott termék termelésének egységnyi növekedése érdekében a másik termékből feláldozott mennyiség).
Komparatív előnyök lényege a kisebb alternatív költség.

1. példa

Riccardo két ország (Anglia és Portugália) termelését vizsgálta – az egységnyi bor előállításának és egységnyi posztó előállításának alternatív költségeit.
Portugália mindkét terméket olcsóbban tudja előállítani, tehát abszolút előnyben van
Bortermelésnél még nagyobb az előnye. Tehát termeljen bort, Angliának adja el, a bevételből pedig vásároljon posztót Angliától.


2. példa

Fogorvos és kertész. Fogorvos 1 óra alatt 40, a kertész 1 óra alatt 20 palántát ültet el.
A fogorvos órabére 8.000,- Ft, a kertész órabére 1.000,- Ft. KOMPARATÍV ELŐNYök szerint a fogorvos maradjon fogorvos (hiszen 1 óra alatt 8.000,- forintot keres), a palántázást hagyja a kertészre. A kertész a 40 palántát 2 óra alatt ülteti el (2x1.000,-Ft). Ha a fogorvos a palántázásért a kertésznek kifizeti a 2.000,- forintot, még mindig marad 6.000,- Ft-ja.
A fogorvos kihasználta komparatív előnyét; mindkét fél jövedelemhez jut, növekszik a hasznosság és egyik szereplő sincs kizárva a piacról.

Komparatív előnyök forrásai:
a) a termelési előnyök nagyságának elérése;
b) az országok termelési tényezőkkel való ellátottságának elérése
- tőkegazdag: tőkeigényes termelés alternatív költsége alacsony, komparatív előnyök jelen vannak, cél az ilyen terméket előállítani és exportálni
- munkagazdag: munkaigényes termékek alternatív költsége alacsony, itt is jelen vannak a komparatív előnyök; ezt a terméket kell exportálni.