Közgazdasági tételek

Mikro-makro és számolós közgáz tárgyakhoz

2010-11-22T13:16:00.000-08:00

KERESKEDELEM-POLITIKA; VÁMOK; PROTEKCIONIZMUS

2010-03-11T01:13:00.001-08:00

19. tétel

KERESKEDELEM-POLITIKA; VÁMOK; PROTEKCIONIZMUS

Kereskedelem-politika: valamilyen gazdaság-politikai intézkedés, mely az
ország külkereskedelmét befolyásolja.
Lehet:
- a szerző likviditására jó hatással lenne, ha kattintanál egyet egy hirdetésre! :]
- szabadkereskedelmi politika: az állam nem avatkozik be a kereskedelembe;
- protekcionista kereskedelem-politika: az állam valamilyen gazdaságot befolyásoló tényezőt alkalmaz vámok, vagy import kvóta (az állam megszabja a bevihető maximum termékmennyiséget – ez jelentős az EU-ban, ott található mezőgazdasági kvóta).

Integrálódási formák, fokozatok az egyes gazdasági együttműködésben:

1. Teljesen zárt gazdaság (autarchia): önellátás, nincs külkereskedelmi tevékenység (pld. Észak-Korea).
2. Preferenciális övezet: az egymással kereskedő államok kedvezményt nyújtanak egymásnak (pld. Egyesült Királyság és gyarmatai).
3. Vámközösség: vámok az integráción belül nincsenek, de az országok kifelé eltérő vámpolitikát alkalmaznak (pld. EFTA 1961-ben: EFTA-tagok: akik a Közös Piacba nem léptek be pld. Skandinávia és Ausztria; CEFTA 1990-ben pld. Közép-európai Kereskedelmi Társulás).
4. Vámunió: nincsenek önálló vámok az integráción belül és kifelé is egységesen lépnek fel (pld. Benelux államok 1957.)
5. Gazdasági Közösség: vámunió és szabad tőkeforgalom, szabad tőkemozgás (pld. Közös Piac).
6. Gazdasági Unió: nincsenek határok gazdasági szempontból, egységes gazdaságpolitikai elvek léteznek (pld. Európai Unió, Európai Közösség)
7. Valuta Unió: egységes valuta, egységes központi bank (ez a monetáris unió, EU-EK tagjai: 25 tagból 13 a monetáris unió tagja, a régi EU-ból nincs közte az Egyesült Királyság és Svédország – itt nem vezették be az egységes pénzt, az euro-t).
8. Politikai Unió: közös a gazdaságpolitika, közös a valuta, közös a külpolitika, közös a honvédelmi politika az integrációban.
VÁMOK

Vámok: egyfajta közvetett adó, közvetett adóként működik a határt átlépő
árukra vonatkozik.

Vámok lehetnek:
- Mennyiségi vám: az áruegység után befizetendő fix összeg.
Előnye: könnyen adminisztrálható.
Hátránya: nem követi automatikusan az inflációt és nem alkalmaz-
kodik az adott termék különböző variációinak eltérő
árához.
- Érték-vám: az áru árának bizonyos százaléka.
Hátránya: nehezebben adminisztrálható (mivel nehéz az áru – mindkét fél: vámfizető és vámhivatal – számára egyaránt kielégítő árát megállapítani).
Ha vámot vetnek ki, a termék ára a hazai fogyasztó számára megnövekedik, ebből következik, hogy a termelés és a hazai fogyasztás csökken.

PROTEKCIONIZMUS

Protekcionizmus: védővámrendszer, a hazai ipar támogatása védővámokkal.

Bevezetésének indokai:
- Hazai termelők védelme szubvenciókkal (támogatással).
- Egyes – gazdaságon kívüli – célok elérése (pld. mezőgazdasági tevékenység fenntartása).
- Cserearányok javítása (export-import viszonyának befolyásolása).
- „Kiskorú” iparágak védelme (pld. informatikai iparág).
- Munkanélküliség csökkentése.
- Külgazdasági egyensúly javítása.

KÜLASŐ GAZDASÁGI HATÁSOK; JÓLÉTI VESZTESÉG CSÖKKENTÉSE

2010-03-11T01:13:00.000-08:00

KÜLASŐ GAZDASÁGI HATÁSOK;
JÓLÉTI VESZTESÉG CSÖKKENTÉSE

Külső gazdasági hatások: externáliák (externália: egy gazdasági szereplő
tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyá-
solja egy másik szereplő helyzetét).
Vannak olyan hatások, melyek nem a gazdasági
együttműködés következményei, nem un. „szer-
ződések” következményei.

A gazdaság működése szerződések halmaza, de az externáliák szerződésen kívüli hatások. Azokra is hatást gyakorol, akik nem részesei a szerződésnek.
A hatás befolyásolja a szereplők jólétét, a fogyasztók hasznosságát, a termelők profit maximumát. Ezek a hatások NEM SZÁNDÉKOLT hatások.

Externáliák megkülönböztetése 2 módon lehetséges:
1. Tevékenység szerinti megkülönböztetés:
- termelői: a külső hatások a termelőt érintik;
- fogyasztói: a fogyasztók hasznosságát befolyásolja.
2. Külső gazdasági hatás szerinti megkülönböztetés:
- pozitív: a külső gazdasági hatás kedvezően befolyásolja a környezetet. A gazdasági szereplők olyan előnyhöz jutnak, melyért nem fizetnek. (Egy tevékenység olyan előnyöket biztosít, amelyekért az előnyt élvezők nem fizetnek.)
- negatív: a gazdasági szereplőket a gazdasági hatás negatívan befolyásolja, olyan károsodást szenvednek, amelyet a piacon keresztül nem térítenek meg. (Egy tevékenység olyan károkat okoz, amelyeket nem térítenek meg a károkat elszenvedőknek.)

A két szempont összehozható:
termelői externália:
- pozitív termelői externáliánál a termelés költsége csökken;
- negatív termelői externáliánál a termelési költség növekszik;
fogyasztói externália:
- az érintett fogyasztó hasznossága növekszik;
- az érintett fogyasztó hasznossága csökken.
Példa externáliára:

pozitív externália: pld. a környezetszennyezés
negatív externália: pld. kutató-fejlesztő tevékenység, vagy méhész-méhek tevékenysége a szomszéd gyümölcsösében.

Az externáliák hol zavarják egymást, hol részesítik a gazdaság szereplőit.

A külső gazdasági hatásokat belsővé kell tenni:
- negatív externáliánál a költséget
- pozitív externáliánál a hasznot
a szereplők számára elérhetővé kell tenni.

KÜLSŐ GAZDASÁGI HATÁSOK BELSŐVÉ TÉTELE
(INTERNALIZÁLÁS)

Internalizálás: belsővé tétel.

Belsővé tétel történhet:
- Önkéntes megállapodás, vagy kompromisszum (COASE). Például a környezetszennyező üzem melletti lakosokat kártalanítani kell. Mivel a külső externália általában sok szereplős, ezért belsővé kell tenni.
- Jogi eszközökkel való kötelezés az externáliák ellentételezésére (PIGOU-ADÓ). Egyfajta adó kivetése, hatósági eszközökkel, előírással való korlátozás.
- Externáliák mérhetővé tétele.
- Környezettudatos szemlélet kialakítása.
- „Szennyezési jogok piaca” elmélet (BUBORÉK-ELV)

Államok megállapodnak abban, hogy
mindenkinek van egy kis „kockája”: egy
ország mennyi szennyezést bocsáthat ki.
Ha többre van szüksége, a szennyezési
jogot más országtól megvásárolja, de a
„buborékot” szétfeszíteni NEM lehet!

MUNKAPIAC; MUNKAKÍNÁLAT; MUNKAKERESLET

2010-03-11T01:12:00.000-08:00

16. tétel

MUNKAPIAC; MUNKAKÍNÁLAT; MUNKAKERESLET

A piac szegmentálható (szeletekre bontható). A mikroökonómia szerint a piacnak 3 szegmense (szelete) van:
- reálpiac,
- tőkejavak piaca,
- munkapiac.
A munkapiac esetében 2 szereplő van jelen a piacon:
- háztartások: ez jeleníti meg a munkakínálatot;
- vállalkozók/termelők/állam: ezen az oldalon van a munkakereslet.

MUNKA KÍNÁLAT

Egyfajta fogyasztói döntés szerint alakul. A munkakínálóként megjelenő háztartások olyanok, mint a szabadidő fogyasztói.
A mikroökonómia szerint a szabadidő áruként fogható fel. Fogyasztása növeli a háztartások jólétét. Ha áruként fogjuk fel, akkor ez is szűkös, ezért adagolni kell, ára van, tehát fizetni kell érte.
Munkakínálat kialakulásakor fontos szerepe van a munkabérnek, ami lehet nominálbér (átutalt munkabér) és reálbér (az a pénzjövedelem, amit a nominál bérből adott ár mellett meg tud a háztartás vásárolni). A reálbért úgy tudjuk kiszámolni, hogy a nominálbért elosztjuk az árral, azaz reálbér=W/p.
A mikroökonómia a nominálbért (W) vizsgálja .

Munkabér szerepe kettős:
- egyrészt a munka eladás ára,
- másrészt a szabadidő vételi ára.

Munkabér hatása kettős:
- Helyettesítési hatás: ha megnövekszik a munkabér, akkor a szabadidő ára drágul, tehát érdemes feláldozni a szabadidőt. Ez növeli a munkakínálatot.
Ha nő a munkakínálat, akkor a háztartások jövedelme megnövekszik, ezért többet tud fogyasztani más áruból, tehát a szabadidőt helyettesíti más jószág fogyasztásával.

- Jövedelmi hatás: ha megnövekszik a munkabér, akkor megnövekszik a szabadidő iránti kereslet, ezzel csökken a munkakínálat.

A két hatás együtt érvényesül. Amelyik hatás erősebb, úgy fog csökkenni, vagy nőni a munkakínálat. Ha a helyettesítési hatás erősebb, akkor nő a munkakínálat, ha a jövedelmi hatás erősebb, akkor csökken a munkakínálat.

MUNKAKÍNÁLATI FÜGGVÉNY

W A görbe visszahajlik.
(munkabér)
Alsó szakaszán: kicsi a munkakí-
nálat, mert nagy a fogyasztott sza-
badidő mennyiség. Ezért a háztar-
SL tásnak kicsi lesz a jövedelme, a
szabadidőt kevésre értékeli, na-
erősebb a jövedelmi gyobb szabadidőről hajlandó le-
hatás mondani. Ebben a szakaszban erő-
W0 sebb a helyettesítési hatás.
erősebb a helyettesítési
hatás Felső szakaszán: ha növekszik a
bér, növekszik a munkakínálat,
növekszik a jövedelem, csökken a
szabadidő. Kevesebbre értékeli a
többletjövedelmet. Ebben a sza-
kaszban gyengül a helyettesítési
L hatás és erősödik a jövedelmi
(munka) hatás.

MUNKAKERESLET

Munkakereslettel lép fel a termelői oldal, illetve az állam. A vállalkozás szempontjából a munka egy termelési tényező, ebből következik, hogy a vállalkozói oldalon a munka iránti kereslet úgynevezett származékos kereslet.

Ha nő a munkabér, a vállalkozó határköltsége megemelkedik. Ha nő a határköltség, akkor csökken a profit maximum.

Ha kisebb a termelés, kisebb lesz a munka felhasználás is. Növekvő munkabérhez csökkenő munkakereslet tartozik!

PIACI FORMÁK; TÖKÉLETES VERSENY; HATÁRBEVÉTEL

2010-03-11T01:11:00.002-08:00

11. tétel
PIACI FORMÁK; TÖKÉLETES VERSENY; HATÁRBEVÉTEL

Piacok felosztása:
- Piaci szereplők számának alakulása szerint.
- A termékek jellege szerint.

I./ Piaci szereplők száma szerinti piac felosztás:

1. Versenypiac.
Jellemző: a szereplők száma nagy (sok a termelő). A versenypiac kialakulásához sok feltételnek meg kell felelni.
Akkor alakul ki versenypiac, ha megengedett mind a belépési, mind a kilépési lehetőség. A szereplők döntenek! Nincs korlátozó tényező (illetve csak jogi jellegű lehet, pld. jogszabály).

2. Oligobol piac.
Jellemző: kevés szereplő van, de 1-nél több! Korlátozás van: az állam, vagy az önkormányzat korlátozza a belépést (pld. hatósági engedélyhez, vagy képzettséghez köti).

3. Monopol piac.
Jellemző: A monopólium szerint 1 szereplő van a piacon, mások számára a belépés teljesen korlátozott. (ld. 15. tétel).
Monoszórium: sajátos monopólium, a keresleti oldalon van csak 1 szereplő (a vevő, pld. felvásárlói kör a mezőgazdaságban).

II./ Termékek jellege szerinti piac felosztás:

1. Homogén termékek.
Jellemző: közöttük lévő minőségi különbség nincs, vagy van de elhanyagolható.

2. Differenciált termékek.
Jellemző: többféle termékvariáció létezik (pld. divatcikkek terén).

A két piaci forma összekapcsolható. Tökéletes versenypiacnál a termékek homogének, monopolisztikus piac esetén differenciált termékekről van szó.
A TÖKÉLETES VERSENY

A tökéletes verseny:
Idealizált állapot, a valóságban nincs. Sajátossága, hogy egyes piaci szereplő nagyon kicsi a piachoz képest. Az egyes termelő a piacot befolyásolni nem tudja. (Ha megemeli az árat, a vevő a másik versenyzőhöz megy!).
„SAY törvény” (dogma): Minden kínálat megteremti a maga keresletét.

A tökéletesen versenyző termelő ÁRELFOGADÓ, számára a termék keresleti ára adott.
p
A PD keresleti ár mellett bármenyi terméket
megvásárolhatnak a termelőtől.

Ha a termelő az árat a PD felé emelné, akkor
PD a terméke iránti kereslet nullára csökkenne.

0 q

HATÁRBEVÉTEL
Határbevétel: az ár adott, a termelő a bevételét a kibocsátás emelésével tudja növelni.
Teljes bevétel (TR) = keresleti ár (PD) * mennyiség (q)

TR = PD * q

Határbevétel (MR) = teljes bevétel (dTR) és a mennyiség szerinti differenciál hányados (dq).
MR = dTR
dq
A határbevétel megmutatja, hogyan változik a teljes bevétel egy pótlólagos termék eladásakor. Tökéletesen versenyző esetén a határbevétel megegyezik a keresleti árral:

MR = P

A VÁLLALKOZÓ PROFIT-MAXIMALIZÁLÓ DÖNTÉSE

2010-03-11T01:11:00.001-08:00

12. tétel
A VÁLLALKOZÓ PROFIT-MAXIMALIZÁLÓ DÖNTÉSE

Profit: a bevételből kivonni a költségeket.
Gazdasági profit: bevételből kivonni a költségeket.
Számviteli profit: bevételből kivonni a számviteli költségeket.
Normál profit: költségeknek a nem bizonylatolható része.

Totál profit (TP): teljes bevételből kivonni a teljes költséget.

TP = TR – TC

Célja: a teljes profit (TP) maximalizálása!

Határprofit (MP): annak a kifejezése, hogy mennyivel nő a teljes profit,
ha a termelés egységnyivel nő (kibocsátás változásra
eső profitváltozás).
Kiszámítása: határbevételből kivonni a határköltséget.

MP = MR – MC

Célja: a profit maximalizáció. Akkor érdemes a
termelést növelni, ha a határprofit (MP) pozitív lesz!

Maximális profit: MP pozitív a görbe egyenes alatti részénél!
MC A q* kibocsátásig érdemes fokozni
a termelést, mert a határprofit
pozitív.

MR A q* felett nem érdemes növelni a
kibocsátást, mert a metszéspont után
már nem pozitív.
q*
Profit maximuma: Ahol a határbevétel (MR) és a határköltség (MC)
metszik egymást.

Profit maximumhoz szükséges feltételek: a határköltség és a határprofit egyezősége (MC = MR)
A közös metszéspont szükséges, de nem elégséges feltétel. Lehet olyan eset, amikor a 2 függvénynek, 2 metszéspontja is van.

0 – q’ : csökkenő profit, nagyobb költség-
növekmény, mint amennyi bevétel
növekményt okoz a kibocsátás.
q’ – q”: növekszik a teljes profit
MR
q” – q*: pozitív, de csökkenő mértékű a
határprofit

q’ q” q* q* után: a határprofit negatív, a teljes profit
csökken

A profit maximum szükséges és elégséges feltétel: a vállalkozó ott termeljen, ahol határköltsége (MC) megegyezik a piaci árral (MR) és a határköltség függvény pozitív meredekségű.

Veszteség termelése esetén:

Rövid távon érdemes lehet így is termelni, mert rövid távon nulla termelés mellett a profit nem lesz nulla.

Teljes profit = negatív fix költség

TP = -FC

A vállalkozó választhat:
- ha a veszteség < fix költség: érdemes a termelést folytatni
- ha a veszteség > fix költség: be kell fejeznie a termelést.

KERESZT-ÁR RUGALMASSÁG; PIACI KERESLETI FÜGGVÉNY; FOGYASZTÓI TÖBBLET

2010-03-11T01:10:00.004-08:00

6. tétel
KERESZT-ÁR RUGALMASSÁG; PIACI KERESLETI FÜGGVÉNY;
FOGYASZTÓI TÖBBLET

Kereszt-ár:
Megmutatja, hogy egy termék árváltozása milyen változást idéz elő egy másik termék esetében.

 = x termék keresletének változása
y termék árváltozása

Ha Ek pozitív: konkurens javak (helyettesítik egymást, pld. vaj-margarin)
Ha Ek negatív: komplementes javak (kiegészítik egymást, pld. az olajár
emelkedése esetén csökken az olajkályha iránti kereslet).
Ha Ek nulla: függetlenek egymástól a jószágok, teljesen más
szükségleteket elégítenek ki.

Piaci keresleti függvény:

• A keresletet az ár függvényében fejezi ki.
• Normál jószág keresleti görbéje negatív
meredekségű.
• A görbe mentén mozdulunk el, ha a kereslet nagysága az áru árának változása miatt változik.
• Maga a keresleti görbe mozdul el: ha a
kereslet egyéb (nem ártényezők) miatt
változik.
A fogyasztó keresletét mutatja meg: adott ár mellett milyen mennyiséget keres a fogyasztó. Görbéje negatív, az ár és a mennyiség között széttartó mozgás van.

Ha egy ár csökken, a fogyasztás megemelkedik, illetve azok is belépnek, akik egy korábbi magas ár miatt nem fogyasztottak.

Az elmozdulás a függvényen történik:
- ha a fogyasztó jövedelme megváltozik,
- ha a fogyasztó ízlése megváltozik,
- ha egyéb javak ára megváltozik,
- ha változnak a jövőbeni várakozások.

Keresleti ár: az a maximum ár, melyet a fogyasztó egy bizonyos jószág-mennyiségért képes és hajlandó megfizetni.
Ha csökken a mennyiség, akkor nő a keresleti ár.
Ha nő a mennyiség, akkor csökken a keresleti ár.
A mennyiség független, az ár függő-változó (a mennyiség függvénye).

Fogyasztói többlet: a fogyasztó hajlandó lenne többet fizetni a fogyasztási cikkért, min annak a piaci ára.
Ebből következik a keresleti ár és a piaci ár különbözete. Grafikusan ábrázolva a keresleti görbe és az áregyenes közötti terület.

Ha emelkedik a termék ára, akkor csökken a kereslet és a megvásárolt mennyiség. A fogyasztók egyre kisebb fogyasztói többlethez jutnak.

GAZDASÁGI IDŐTÁVOK ÉS A TERMELÉSI FÜGGVÉNY

2010-03-11T01:10:00.002-08:00

8. tétel
GAZDASÁGI IDŐTÁVOK ÉS A TERMELÉSI FÜGGVÉNY

Gazdasági időtávok:
Nem naptári kategória. Az különbözteti meg egymástól a kettőt, hogy a vállalkozások milyen döntési lehetőségekkel rendelkeznek, milyen alkalmazkodási lehetősége van a vállalkozónak.

Időtávok:
1. Piaci időtáv: nagyon rövid időtáv. Sajátossága, hogy a vállalkozó a termelési tényezőkön nem tud változtatni (rövid idő alatt nem tudja fokozni a termelést). Az összes (raktár)készletét mozgósítja, mivel nem tudja a termelést növelni. ELSÜLLYEDT KÖLTSÉGEK
2. Rövid időtáv. Sajátossága, hogy a megváltozott feltételek esetén a vállalkozó legalább 1 tényezőn változtatni tud: ez a munka mennyisége – adott tőkeállomány mellett. Amin változtatni tud, annak költségei VÁRHATÓ KÖLTSÉGEK lesznek, amin nem tud változtatni, azok ELSÜLLYEDT KÖLTSÉGEK maradnak.
3. Hosszú időtáv. Sajátossága hogy mindkét termelési tényezőn (munka és tőke) is változtatni tud a vállalkozó, azonban nem tud változtatni a technológián és a termék jellegén. Költségei VÁRHATÓ KÖLTSÉGEK lesznek.
4. Nagyon hosszú időtáv. Minden termelési tényezőn, technológián és a termék jellegén is változtatni tud. Költségei VÁRHATÓ KÖLTSÉGEK lesznek.

Minél hosszabba gazdasági időtáv, annál több költség várható, de bővül a döntési lehetősége is a vállalkozónak.

TERMELÉSI FÜGGVÉNY

Termelési függvény: rövid piaci időtávra vonatkozik (a mikroökonómia
általában rövid időtávot vizsgál).

A növekvő termékárak mekkora kibocsátásig nyújtanak fedezetet az emelkedő költségekre?

Előfeltétel (egyszerűsítés):
- A vállalkozások egymással tökéletesen versenyezhetnek (azonos gazdasági erő, azonos szintű költségek, nincs közöttük személyi vagy jogi függőség).
- A termelési tényezők tökéletesen oszthatóak (jelentősége a határelemzés módszere: mindig egységnyi növekmény vizsgálata).
Q
Termelési függvény:
3
Parciális hozadéki (rövid távú)
2 függvény.
4
Kiinduló pontja:
Ha megnövekszik 1 termék
kereslete → áremelkedés → többet
kell hosszú távon termelni →
alkalmazkodás a változásokhoz →
munka és tőke hányadosa (L/K0):
változatlan tőke mellett növekvő
0 1 L/K0 munkamennyiség.

Hogyan változik a kibocsátása a termelőnek? Újabb munkások felvétele! Ebből következik a hatékonyság növelés!

1. Növekvő hozadéki szféra: növekvő kibocsátás.
2. Csökkenő hozadéki szféra: kisebb ütemű kibocsátás.
3. A függvény maximuma: ez már a fizikai kapacitás határa, a kibocsátást tovább növelni nem lehet.
4. Negatív hozadéki szféra: csökken a kibocsátás, a fizikai tőkeállomány adott.

A FOGYASZTÓ OPTIMÁLIS DÖNTÉSE; A JÖVEDELEM VÁLTOZÁS HATÁSA A KERESLETRE

2010-03-11T01:09:00.001-08:00

4. tétel
A FOGYASZTÓ OPTIMÁLIS DÖNTÉSE;
A JÖVEDELEM VÁLTOZÁS HATÁSA A KERESLETRE

Optimális döntés: ha a megvásárolható kosarak közül a leghasznosabbat
választja a fogyasztó.

Fogyasztói döntés optimalizálása:
A fogyasztó célja: adott jövedelem és árak mellett a lehető legnagyobb hasznot érje el. A jövedelme korlátozott, ha valamiből többet akar, másról le kell mondania. Feláldozott és a nyert hasznot veti össze. (Feláldozott haszon: azon termék utolsó egységének határhaszna amiről lemondani kényszerülünk.). Nyert haszon: annak a terméknek a határhaszna, amit a más termékről való lemondással nyerünk.
Meddig érdemes csereberélni a termékek között? Addig, ameddig az összhaszon a csere segítségével növelhető.
Az előnykiegyenlítődés elve: a növekvő mennyiségű termék határhaszna fokozatosan csökken, a csökkenő mértékben rendelkezésre álló jószág határhaszna egyre nő. Optimális eset: a nyert és a feláldozott hasznok kiegyenlítődnek. A termék hasznossága az árak és a vásárolt mennyiségek ismeretében összevethető. Egyensúlyi helyzetben: az egyik termékre költött utolsó pénzegységből származó határhaszon = más termékekre fordított utolsó pénzegységből nyerhető határhaszonnal.
Gossen II. törvénye
• A fogyasztó akkor költi el jövedelmét
optimálisan, ha az utolsó pénzegység
által nyerhető határhaszon bármelyik
termékre nézve ugyanakkora.
• Fogyasztási szerkezet kialakítása függ: a
fogyasztó preferenciarendszerétől, a
termékek áraitól (árarányaitól),
pénzjövedelemtől.

Fogyasztó optimális döntésének ábrázolása:
B-pont esetén: nem tudja mevásárolni a terméket a reáljövedelemből.
C-D pont esetében: mindkettő ugyan-
olyan hasznos, a C-pont esetében
még pénze is maradna.
A-pont esetében: ez az optimális, a leg-
magasabb, itt a hasznosság és a
fogyasztó a teljes jövedelmét is
elkölti.
Optimális, az a kombináció, amelynél a
közömbösségi görbe a költségvetési
egyenest érinti (A-pont!!!)

Nominál jövedelem változása: a
fogyasztó jövedelmének változása
hogyan befolyásolja fogyasztását?

Engel-görbe: párhuzamosan eltolódik, ha az
optimális pontokat összekötjük
→ ICC-görbe (jövedelem-
fogyasztási görbe)

ICC-görbe

Engel-görbe
1. Azon jószágok, amelyek így viselkednek a
jövedelem változás hatására: normál jószágok
(45°-os).
2. Szuperior javak: egyik termékre többet költ, mint a másikra, de nem azonos mértékben.
3. Inferior javak (alsóbbrendű javak): ha nő a jövedelem, az adott termék kereslete csökken (pld. „Tesco-gazdaságos” termékek).

Kereslet – jövedelem rugalmassága
Hány százalékkal változik az adott jószág kereslete 1 %-os jövedelem változás hatására?
Rugalmassági mutató:
 = kereslet %-os változása
jövedelem %-os változása

Ha E < 0, akkor alsóbbrendű (inferior )javak (pld. liszt, margarin).
Ha E > 0, akkor normál javak
 E > 0 ≤ 1, akkor létszükségleti javak (pld. kenyér, vaj, tej).
 E = 1 akkor luxus javak (dohány, kávé, alkohol).
Ha E = 0, akkor szuperior javakról beszélünk (Ld. Engel-görbe 2.)

ÁRVÁLTOZÁS HELYETTESÍTÉSI ÉS JÖVEDELMI HATÁSA; PARADOX ÁRHATÁSO

2010-03-11T01:09:00.000-08:00

5. tétel
ÁRVÁLTOZÁS HELYETTESÍTÉSI ÉS JÖVEDELMI HATÁSA;
PARADOX ÁRHATÁSOK.

Egyéni keresleti függvény:

Csak x, vagy y árváltozását figyeljük, de a
jövedelem változatlan!

Ha x ára változik, a költségvetési egyenes
elfordul!

PCC (ár fogyasztási görbe): a fogyasztó x
termék árának változása esetén mely fogyasztói
kosarakat preferálja.

Az árváltozás hatásai:
- jövedelmi,
- helyettesítési.

Jövedelmi árváltozás:
- Ha x ára emelkedik, akkor a költségvetési egyenes az origóhoz közelebbi indifferens görbét érinti. Ezt a fogyasztó úgy éli meg, mintha nominál jövedelme csökkent volna.
- Ha x ára csökken, akkor az olyan a fogyasztó számára, mintha a jövedelme emelkedett volna.

Helyettesítési árváltozás:
- Ha x ára csökken (x olcsóbb lesz), akkor y relatíve drágább lesz. A termék árarányai módosulnak.
Előfordul, hogy y-ból kevesebbet, x-ből többet vásárolnak.
A két hatás egyszerre működik:
- egyrészről, ha x ára csökken, akkor x kereslete nő (helyettesítési hatás),
- másrészről növekszik a reáljövedelem (jövedelmi hatás).

PARADOX ÁRHATÁS

Kereslet árrugalmassága (E) :

 = kereslet mennyiség %-os változása
ár %-os változása

A mutató (E) általában negatív, az ár és a kereslet egymással ellentétes irányban mozog.

│E│ > 1 , akkor a kereslet rugalmas (nem létszükségleti javak)

│E│≤ 1 , akkor a kereslet rugalmatlan (létszükségleti javak esete)

Paradox hatások (kivételek):

Sznob-hatás:
Csökken ugyan egy termék ára, ennek ellenére csökken a kereslet is. A fogyasztók sznob-módon viselkednek (nyáj-hatás), pld. divatcikkek esetében.

Spekulációs hatás:
Egyes termék ára növekszik, még is megemelkedik a kereslet iránta. Griffen-hatás (Sir Robert Griffen).

KÖZÖMBÖSSÉGI GÖRBÉK, KÖLTSÉGVETÉSI EGYENES

2010-03-11T01:08:00.000-08:00

3. tétel
KÖZÖMBÖSSÉGI GÖRBÉK, KÖLTSÉGVETÉSI EGYENES

Fogyasztók magatartása, annak elemzési, fogyasztási kereslet kialakításának meghatározása.

Fogyasztó és az eladó szempontjai:
• A fogyasztó vizsgálja az áru hasznosságát és árát,
• A termelő a ráfordításait (költségeit), és az árát.
• Érdekellentétük az áru árához kötődik (áralku).

Fogyasztói magatartás és kereslet:
• Hasznosság: termék v. szolgáltatás hasznos tulajdonságai, szükséglet
kielégítése, elégedettség a fogyasztás során.
• Telítettségi pont: valamely jószág azon mennyisége, amelynél a fogyasztó
összhaszna már nem nő tovább.
• A fogyasztott mennyiség növekedésével nő az összhaszon.

Szükségletnél dönteni kell a kielégítésre vonatkozóan. Döntés után a szükség átalakul igénnyé. Az igény keresletként jelenik meg a piacon. Több a szükséglet, mint amit ki tudunk elégíteni!

Mérlegelni kell:
- Kardinális mechanizmus (fogyasztó rangsorol): a szükségleteket rendszerezni kell (preferencia rendezés). Alapja a hasznosság (az egyén többre értékeli, mely termék hasznosabb számára. Döntésnél a hasznosság maximalizálására törekszik. A hasznosság abszolút nagyságát számokkal jellemzik.
A fogyasztó hedonista (minél több élvezet, hasznosság szükséges számára). Adott fogyasztás során a hasznosság csökken, az összhaszon nő! SZÜKSÉGLET → TELÍTŐDÉSI tv. (csökkenő haszon törvénye).
- Ordinális megközelítés: hasznossági sorrend állítása számszerűsítés nélkül. A hasznosság nem mindig mérhető, nagy szerepe van a szubjektumnak. A fogyasztó „jószág-kosarakat”, árkombinációkat hasonlít össze. A jószág-kosárban 2 termék van.

Közömbösségi görbék (indifferencia görbe) - hasznossági térkép (jószágkosár, jószágkosár kombináció)

Jószágkosár-kombináció: x-ből mennyi, y-ból mennyi?
Fogyasztás során annak hasznossága ugyanakkora, bármilyen kombináció választásakor. Végtelen kombináció van, a fogyasztás hasznossága azonban ugyanakkora.

Indifferencia-görbe: azon pontok mértani helye, amelyek azonos összhasznú jószág-kombinációkat reprezentálnak.

Közömbösségi térkép: lehetnek más kombinációk is (más x-ek és más y-ok), ez adja a közömbösségi térképet.

• A fogyasztói döntést befolyásoló tényezők együttes hatásának bemutatására
alkalmas eszköz: közömbösségi görbe, és a költségvetési egyenes.
• Fogyasztó által egyforma hasznosságúnak ítélt jószágkosarak halmaza,
• Mivel a több fogyasztást hasznosabbnak tekinti, az origótól távolabb fekvő görbén
levő kosarat a fogyasztó hasznosabbnak ítéli,
• Negatív meredekségű.

Közömbösségi görbék tulajdonságai:
- Negatív hajlású: x-termék fogyasztásának növelésekor y-terméket csökkenteni kell ( azért, mert a fogyasztási cikkek szűkösek).
- Az origóra konvexek (domborúak): a jellege: többre értékeli a jószágkosár átlagát, mint az eredeti két kosarat.
- A közömbösségi térképen a görbék nem érinthetik és nem metszhetik egymást.
Költségvetési egyenes

Vásárlási lehetőségek határa, figyelembe véve a háztartások jövedelmét (ez a döntésnél nagyon fontos). A jövedelem adott, azonos szintű, a fogyasztó azt teljesen elkölti. A fogyasztó döntés előtt ezt az egyenest veszi figyelembe, ez a háztartások reáljövedelme.
Nominál-jövedelem: a munkáltatótól a munkavállaló részére átutalt munkabér.
Reáljövedelem: azon javak mennyisége, amelyet e nominál-jövedelemből megvehetünk.

Költségvetési egyenes: azon pontok mértani helye, amelyek a fogyasz-
y tó jövedelméből éppen megvásárolható jószág-
kombinációkat reprezentálják.

Az egyenes mentén lévő x és y kombinációkat
és az az alattiakat tudja csak a fogyasztó meg-
vásárolni.

x

Alapfogalmak 2

2010-03-11T01:07:00.001-08:00

5.PIACI EGYENSÚLY
A piaci egyensúlyi (nyugalmi) állapotában az egyensúlyi piaci ár mellett a kereslet és a kínálat megegyezik egymással.
-Ha a pillanatnyi piaci ár kisebb az egyensúlyi árnál, akkor túlkereslet alakul ki, amely felfelé húzza a piaci árat, amíg az el nem éri az egyensú1yi ár szintjét.
-Ha a pillanatnyi piaci ár nagyobb az egyensúlyinál, akkor túlkínálat alakul ki, amely lefelé nyomja a piaci árat, amíg az el nem éri az egyensúlyi ár szintjét.
-A pillanatnyi időtávon a piaci kínálat adott: nem változik az ár változásával. Így az egyensúlyi mennyiség egyenlő a piaci kínálattal, az egyensúlyi ár pedig megegyezik az adott mennyiség keresleti árával.
-A rövid távú piaci egyensúlyt az jellemzi, hogy a termelők adott létszáma és pozitív meredekségű piaci kínálati görbe mellett jön létre. Az ágazatban lévő termelők profitot érhetnek el, vagy veszteséget szenvedhetnek.
-Hosszú távon a tökéletesen versenyző piacon olyan ár alakul ki, amely mellett a termelők éppen nulla profitot érnek el. Ez a termék hosszú távú egyensúlyi ára. Ilyen áron az ágazat a termelők számát változtatva bármekkora keresletet képes kielégíteni.
-Ha a rövid távú egyensúlyi ár mellett a vállalatok veszteségesek, akkor egyesek kilépnek a piacról, a kínálat csökken, a piaci ár nő, amíg el nem éri azt a szintet, amely mellett a vállalatok már nem veszteségesek. Ha a rövid távú egyensúlyi ár mellett az ágazatban bennlévő vállalatok profitot érnek el, akkor az új belépések miatt a piaci kínálat nő, az ár csökken, addig míg a vállalatok profitja nullára nem csökken.
-A profit szabályozza a termelési tényezők ágazatok közötti elosztását. A nulla profit azt jelenti, hogy a vállalkozóknak a termék piaci árában éppen megtérül az összes felhasznált termelési tényező piaci ára.
-Ha egy tökéletes versenyző ágazat rögzített összmennyiségű termelési tényezőt használ föl, akkor a vállalatok esetleges rövid távú profitja hosszú távon a rögzített összkínálatú tényező tulajdonosainak járadékát növeli, a vállalatok profitja pedig hosszú távon a nullához közelít.
-Ha a rögzített összkínálatú termelési tényező tartósan különböző minőségű részekből áll, akkor a jobb minőségűek tulajdonosai különbözeti járadékot kapnak.
6.MONOPÓLIUM
-Tökéletlen versenyben a vállalatok az árképzők. Tökéletlen versenyről akkor beszélünk, ha a vállalatok negatív meredekségű keresleti görbével néznek szembe. Ez alapvetően két tényező eredményezheti: az eladók viszonylag csekély létszáma, és/vagy a termékek differenciált jellege. A
tökéletes versenyben a vállatok árelfogadók, keresleti görbéjük vízszintes.
-Az eladók száma alapján megkülönböztethetünk monopóliumot (egyetlen eladó), oligopóliumot (néhány eladó) és versenypiacot (nagyon sok eladó). Ha kevés eladó van a piacon, akkor egy eladó kínálatának változtatása kihat a piaci árra.
Termelők száma Termék jellege
Verseny-piacok Tökéletes verseny Sok Homogén
Monopolisztikus verseny Sok Differenciált
Oligopólium Néhány Homogén vagy differenciált
Monopólium Egyetlen Homogén

-Az eladók számát korlátozhatja a jogi szabályozás, bizonyos termelési tényezők kizárólagos birtoklása, valamint a hatékony vállalati méretnek a kereslethez viszonyított nagysága. (szabadalmi védelem, importkorlátozás, monopoljog megadása)
-A differenciált termékek azok, amelyekből többféle variáció létezik. Ezek egymást tökéletlenül helyettesítik. Ha egy termékvariáció ára emelkedik bizonyos számú fogyasztó akkor is ki fog tartani mellette. A termékdifferenciálás alapján beszélhetünk sok eladó esetén monopolisztikus versenyről, kevés eladó esetén pedig differenciált oligopóliumról.
-A monopólium egy olyan terméknek egyetlen e1adója, amelynek nincsenek közeli helyettesítői, így más termékek árának változása nem hat a monopoltermék keresletére.
A monopólium fakadhat bizonyos speciális termelési tényező, vagy technológia kizárólagos tulajdonából, a jogi szabályozásból, és a hatékony üzemméret nagyságából (természetes monopólium).
-A határbevétel megmutatja, hogyan változik az összes bevétel , ha egységnyivel nő a termékből eladott mennyiség.
MR = Teljes bevétel változása = TR
Output változása Q

TR-
D Árcsökkenésnél a teljes bevétel változása = csökkentett ár x mennyiség
P 0 növekménye –árcsökkenés x előző mennyiség
TR+
P1 Határbevétel = csökkentett ár – árcsökkenés x előző mennyiség

Q0 Q1
-A monopólium termékének keresleti görbéje maga a piaci keresleti görbe. Ha a monopólium többet akar eladni, csökkentenie kell terméke árát. Ennek következtében határbevétele minden pozitív outputra nézve kisebb, mint a piaci ár és határbevételi görbéje negatív meredekségű.
-A kereslet rugalmassága: Rugalmas keresletnél az árcsökkenés a teljes bevétel emelkedésével jár együtt. Rugalmas kereslet esetén a határbevétel pozitív. Ha E>1, akkor MR>0 és fordítva!
Ha a kereslet egységnyi rugalmasságú, akkor az árváltozás nem okoz változást a teljes bevételben. Egységnyi rugalmasságú keresletnél a határbevétel 0 (Q0 mennyiségnél). Ha E=1. akkor MR=0, illetve fordítva. Rugalmatlan kereslet esetén az árcsökkenés hatására csökken az összes bevétel. Ha rugalmatlan a kereslet, akkor a határbevétel negatív (Q0 output felett). HA E<1, akkor MR<0, illetve fordítva.
A monopólium akkor maximalizálja profitját pozitív outputnál, ha ott termel, ahol határköltsége megegyezik a határbevétellel és a határköltség görbe alulról metszi a határbevételi görbét, valamint fedezi összes változó költségét is. Ha a profit maximális, akkor MC=MR , de ha MC=MR, akkor még nem biztos, hogy maximális a profit!A piacon maradáshoz szükséges, hogy a vállalat hosszú távon ne legyen veszteséges. Ennek feltétele, hogy a termékár elérje a LAC min értékeit. Ha a technológia olyan, hogy a LAC minimuma a piaci kereslethez képest csekély outputnál helyezkedik el, akkor sok vállalat maradhat meg az ágazatban.
-A profitmaximalizáló monopólium kevesebbet termel és magasabb piaci árat alkalmaz, mint az ugyanolyan keresleti függvény és költségfüggvények mellett működő tökéletesen versenyző ágazat.
Emiatt a fogyasztói többlet csökken, a fogyasztókat veszteség éri. A fogyasztók veszteségének egy része átáramlik a monopóliumhoz és profittá, illetve monopoljáradékká válik. (az ábrán A téglalapként látható)
A fogyasztói veszteség másik része pedig az egész társadalom számára elveszik, vagyis holtteher¬veszteséggé válik. Holtteher veszteség: bizonyos intézmények által okozott veszteségek, amelyek nem válnak senki nyereségévé. A keresleti görbe alatt elhelyezkedő B háromszög a fogyasztói holtteher – veszteség, a kínálati görbe fölött elhelyezkedő C háromszög a termelői holtteher-veszteség .

D MR

Pm S
A A B MC
Pt C

Qm Qt
7.MUNKAPIAC
-A munkakínálati döntés szintén fogyasztói döntésként fogható fel. A munka eladója bizonyos mennyiségű szabadidő vásárlója. A szabadidő is szűkös jószág: fogyasztása növeli a jólétet és fizetni is kell érte.
-A szabadidő ára, alternatív költsége a munkabér. Ha egységnyi szabadidővel többet fogyasztunk, akkor bizonyos mennyiségű munkabért áldozunk föl. A munkabér a munka kínálója szempontjából a munka eladási és a szabadidő vételi ara.
-A szabadidő keresletére (a munka kínálatára) is értelmezhető a munkabér változásának helyettesítési és jövedelmi hatása. Ha nő a munkabér, akkor ez megdrágítja a szabadidőt: a helyettesítési hatás önmagában a szabadidő keresletét csökkenti, a munka kínálatát növeli.
-A szabadidő normál jószág. Ha nő a munkabér, akkor nő a jövedelem is: a jövedelmi hatás önmagában növeli a szabadidő keresletét és csökkenti a munkakínálatot.
-A béremelkedés teljes hatása nem egyértelmű, mert a helyettesítési hatás önmagában növelné, a jövedelmi hatás pedig önmagában csökkentené a munkakínálatot.
-A munkakínálati görbe lehet végig pozitív meredekségű, de lehet visszahajló is. Ekkor a bér emelkedése bizonyos szintig növeli a munkakínálatot, utána csökkenti azt. Alacsony munkabérnél a helyettesítési hatás uralkodik, magas munkabérnél a jövedelmi hatás.
Egy szakma hosszú távú piaci munkakínálati görbéje nem lehet visszahajló: a növekvő munkabér más szakmákból csábítja át a munkásokat.
-A munkakereslet (a többi input keresletéhez hasonlóan) származékos kereslet: végső soron a fogyasztási javak keresletéből származik. A vállalatok termékek jövedelmező előállítása céljából vásárolnak inputokat. A munkakeresletet a vállalat profitmaximalizáló döntéseiből kell levezetni.
Rövid távon a munkabér emelkedése fölfelé mozdítja a határköltség görbét: csökken a termelés és a munkakereslet.
MC1
MC0
P0

Q1 Q2
Ha a munkabérek emelkednek a termékárakhoz képest, akkor csökken a termelés és ezzel a munkakereslet. Ha pedig a termékárak növekednek a munkabérekhez képest, akkor bővül a termelés, ennélfogva a munkakereslet is.
Hosszú távon a vállalatok többféle (munka-, vagy tőkeigényes) termelési eljárás közül választhatnak ügy, hogy a legkisebb költséggel termeljenek. Ha nő a munkabér a töke bérleti díjához képest, akkor a vállalatok tőkeigényesebb eljárásokat fognak választani.
8.MEGTAKARÍTÁS ÉS BEFEKTETÉS
-A megtakarítás lényege a jelenbeni fogyasztásról való lemondás, vagyis az, hogy a fogyasztók jelenbeni jövedelmük egy részét nem fogyasztják el. A megtakarítások létezése a tőkefelhalmozás szükséges feltétele.
A fogyasztó megtakarítási és hitelfölvételi döntése során a jelenbeni és a jövőbeni fogyasztás között választ.
Megtakarítás esetén jelenbeni fogyasztásának egy részét áldozza fel jövőbeni többletfogyasztásért. Hitelfölvételnél a jövőbeni fogyasztást áldozza fel a jelenbeni többletfogyasztásért.
-A megtakarítás és hitelfölvétel ösztönzői: a fogyasztói türelmetlenség, a jelenbeni és a jövőben várható jövedelem aránya, a jövő bizonytalansága, örökség hagyása.
- A fogyasztó türelmetlensége azt jelenti, hogy minél közelebb van a fogyasztás az időben, annál többre értékeli azt.
- Ha a fogyasztó jövedelemcsökkenésre számít, akkor növeli megtakarítását, elhalasztja a fogyasztást.

-A fentiek mellett a jelenbeni fogyasztás ára, alternatív költsége is befolyásolja a fogyasztó döntését: a jelenbeni fogyasztás árát az infláció hatásától megtisztított reálkamatláb szabja meg.
Ez megmutatja, hogy egységnyi jelenbeni fogyasztás mennyi jövőbeni többletfogyasztás feláldozását követeli meg. A reálkamatlábat megkapjuk, ha a nominális kamatlábból kivonjuk az inflációs rátát.
A reálkamatláb emelkedése megdrágítja a jelenbeni fogyasztást. Ezért a reálkamatláb növekedésének helyettesítési hatása önmagában véve növeli a megtakarítást, míg jövedelmi hatása önmagában véve csökkenti azt.
-A megtakarítással az emberek vagyont halmoznak föl. A. vagyontárgyak olyan tartós javak, amelyek hosszabb időn nyújtanak szolgáltatásokat. A vagyontárgyak lehetnek fizikai javak, pénzügyi javak és emberi töke javak is.
A vagyontárgy tulajdonosa jelenbeni költségek árán jövőbeni hozamok sorozatához jut. A jövőbeni hozamok lehetnek pénzáramlások, vagy a vagyontárgy piaci árának emelkedése is. A jelenbeni költségeket a jövőbeni hozamokkal a jelen¬- vagy jövőérték számítás útján lehet összevetni.
A jövőértéket kamatos kamatszámítással, a jelenérték diszkontálással határozzuk meg.
C0 összegű jelenbeni pénzt t-edik évbeli értékét, azaz a t-edik évre vonatkozó jövőértékét a következő módon számolhatjuk ki:
FVt =C0(1+i)t
Ahol a FVt a C0 jelenbeni pénzösszeg t-edik év végi jövőértéke (FV-future value; i-kamatláb vagyis interest rate)
A jövőbeni pénz jelenértéke pontosan fordított eljárással, az un. diszkontálással számolható ki:
PV (present value) = Ct
(1+i)t
Általánosítva, végtelen ideig konstans hozamot biztosító vagyontárgy jelenértéke:
PV (present value) = C
i

-A tőkésített érték a vagyontárgy várható, becsült jövőbeni hozamainak jelenértéke. Egy vagyontárgyért maximum tőkésített értékét érdemes kifizetni.
-Egy befektetés megvalósításának pénzügyi szempontból szükséges feltétele, hogy nettó jelenértéke, vagyis a tőkésített érték és a piaci ár különbözete pozitív legyen. A verseny következtében hosszú távon egy vagyontárgy piaci ára egyenlő lesz tőkésített értékével.
Nettó jelenérték = tőkésített érték – a vagyontárgy ára NPV=PV-Co
9.NEMZETKÖZIKERESKEDELEM ÉS KOMPRATÍV ELŐNYÖK
-A nemzetközi kereskedelem fakadhat az abszolút hiányból, vagy a differenciált termékek létezéséből. A bármelyik ország által előállítható homogén termékek esetében a nemzetközi munkamegosztás és kereskedelem alapulhat az abszolút előnyök kihasználásán. Mivel az egyes országok különböző fejlettségűek, ezért az abszolút előnyök elve meglehetősen szűk határokat szabna a munkamegosztásnak.
-A komparatív előnyök kihasználása még különböző fejlettségű országok között is lehetővé teszi a kölcsönösen előnyös munkamegosztás és kereskedelem kialakulását. Komparatív előnyről akkor beszélünk, ha egy országban az önellátás állapotában egy termék alternatív költsége kisebb a nemzetközi cserearánynál. Komparatív hátrányt jelent, ha egy termék önellátási viszonyok között a nemzetközi cserearánynál nagyobb alternatív költséggel termelhető.
-Egy termék alternatív költsége a termelés egységnyi növekményéért feláldozott másik termék mennyiségét jelenti. Ha a különböző termékek gyártásában állandó határköltség érvényesül, akkor ezen termékek alternatív költsége termelési mennyiségüktől független, állandó lesz. Ha pedig legalább egy terméknél a határköltség növekvő, akkor mindkét termék alternatív költsége termelésével együtt növekszik.
-Állandó alternatív költségek esetében egy országban teljes szakosodás alakul ki, csak a komparatív előnyös terméket termelik és teljesen fölhagynak a komparatív hátrányos termeléssel.
-Növekvő alternatív költségek esetén általában nem alakul ki teljes szakosodás és a komparatív előnyök kihasználása minden külkereskedelmi forgalomba kerülő termék alternatív költségeit egyenlővé teszi a világpiacon érvényesülő cserearánnyal.
Komparatív előnyök fakadhatnak abból, hogy az egyes termékek termelésében eltérő nagyságú termelékenységi előnyök érvényesülnek; abból, hogy az egyes országok termelési tényezőkkel való ellátottsága és az egyes termékek, tényezőigényessége különböző; továbbá (csak növekvő alternatív költségek esetén) a keresleti szerkezet eltéréséből.
-A kereskedelempolitika főbb eszközei: az importvámok, az importkvóták és az importtal versenyző ágazat szubvenciója. A vám következtében az importtermék hazai ára a vám összegével a világpiaci ár fölé emelkedik. Emiatt a hazai fogyasztás csökken, a hazai termelés pedig nő, tehát az import mennyisége csökken.
-A vám a fogyasztói többlet csökkenését eredményezi. A fogyasztók veszteségének egy része az államhoz kerül vámbevétel formájában, másik része a termelőknek jut többletprofitként. A fogyasztok veszteségének többi része elveszik a társadalom számára, ez a fogyasztói és termelői holtteher-veszteség. A világpiacon árelfogadó kis országban. tehát a vám kivetése csökkenti a társadalmi jólétet. A kvóta hatásai hasonlóak a vám hatásaihoz. Az importtal versenyző ágazat támogatása viszont a vámnál és a kvótánál kisebb holtteher-veszteséget okoz, amennyiben nem emeli meg a hazai árat, így nem keletkezik fogyasztói holtteher-¬veszteség.
-A protekcionizmus leggyakoribb indokai: a hazai termelők “védelme” a külföldi versennyel szemben; gazdaságon kívüli p1. stratégiai célok elérése; nagy ország esetében cserearány-¬nyereség elérése; kiskorú iparágak védelme; a munkanélküliség csökkentése; a folyó fizetési mérleg deficitjének csökkentése.
10.PIACI ELÉGTELENSÉGEK
-A piaci elégtelenség fogalma olyan helyzeteket jelent, amelyekben a tökéletesen versenyző piac működése sem tudja biztosítani a társadalmi jólét szempontjából optimális output megtermelését.
-A külső gazdasági hatások (externália) esetében egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik gazdasági szereplő helyzetét. Pozitív externália esetében egy tevékenység egyeseknek olyan előnyöket eredményez, amelyekért azok nem fizetnek. Negatív externália esetén egy tevékenység egyeseknek olyan károkat okoz, amelyet neki a piacon keresztül nem térítenek meg.
-A társadalmi határköltség (MSC) a termelés egységnyi változására jutó összes költségváltozás, amely a magán határköltségből (MC) és a külső határköltségből (MEC) áll. Pozitív externália esetén a külső határköltség negatív, tehát a társadalmi határköltség kisebb a magán határköltségnél. Negatív externália mellett a külső határköltség pozitív, ennélfogva a társadalmi határköltség meghaladja a magán határköltséget.
-A társadalmi határhaszon (MSB) megmutatja, hogy pénzben kifejezve mennyire értékelik a társadalom tagjai egy termék fogyasztásának egységnyi emelkedését. A társadalmi határhaszon a termék fogyasztóinak értékelését kifejező keresleti árból (PD), valamint a többi fogyasztó értékelését kifejező külső határhaszonból (MEB) áll.
Pozitív externália esetén a külső határhaszon pozitív, így a társadalmi határhaszon nagyobb a termék keresleti áránál. Negatív externália fönnállásakor a külső határhaszon negatív, tehát a társadalmi határhaszon kisebb a keresleti árnál.
-Egy termék társadalmi jóléti szempontból optimális termelési mennyiségét a társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon egyenlősége szabja meg. Externália híján a jóléti szempontból optimális mennyiség éppen megegyezik a tökéletes versenyben termelt mennyiséggel.
Pozitív externália esetén a jóléti szempontból optimális mennyiség meghaladja a versenyviszonyok mellett termelt mennyiséget. Negatív externália esetén viszont a társadalmi jóléti szempontból optimális mennyiségnél többet termelnek a tökéletesen versenyző vállalatok.
-Externália fönnállása mellett a társadalmi jólét növelhető, ha a termelt és fogyasztott mennyiséget a társadalmilag optimális szint felé közelítjük. A gyakorlatban az externália kezelésének következő főbb módszereit alkalmazzák: önkéntes megállapodások, adók és támogatások, és hatósági előírások alkalmazása.
-A piaci elégtelenségek másik forrása a közjavak létezése. A tiszta közjavakra (szemben a magánjavakkal) az a jellemző, hogy a fogyasztók nem versenyeznek a közjavak fogyasztásáért, továbbá a fogyasztók nem zárhatók ki a fogyasztásból. Ha a tiszta közjavak egyik, vagy másik sajátossága nem teljesül, akkor vegyes javakról beszélhetünk.
A közjavak termelésében azért jelentkezik piaci elégtelenség, mert a tiszta közjavak nem termelhetők meg áruként, eladási és profitszerzési céllal, hanem az államnak vagy más közösségnek kell biztosítania őket. A potyautas-jelenség miatt a közjavak költségei általában nem fedezhetők önkéntes hozzájárulással, hanem csak jogi kényszerrel behajtott adók útján.

A SZÜKSÉGLETEK; SZŰKÖSSÉG ÉS GAZDÁLKODÁS. JAVAK ÉS VAGYONI ELEMEK

2010-03-11T01:07:00.000-08:00

SZÜKSÉGLETEK: egy hiányérzet, amely önmaga megszüntetésére irányuló cselekvésre késztet. A szükséglet a munka megteremtője. Ősembereknek innovációs kényszere volt, mely beszédre, munkára, védekezésre késztette őket.
Maslow-piramis: az alul lévő szükséglet megteremti a felsőbb szinteket.

1. esztétikai szükséglet (szépre-jóra igény)
2. tudás és megértés szükséglete (alkotás, közlés, eladni önmagunkat)
3. önmegvalósítás szükséglete (elégedettség önmagunkkal)
4. elismerés és megbecsülés szükséglete (igény a tiszteletben tartásra)
5. közösséghez való tartozás szükséglete (ember = társas lény)
6. biztonság szükséglete (az ember alapvető szükségleteinek jövőbeni kielégítése, tartalékolás, takarékosság)
7. fiziológiai (lét) szükséglet (éhség, szomjúság, hideg, meleg)
Szükségletek sajátossága:
•állandóan újrakeletkező;
•véglegesen soha ki nem elégíthető, korlátlanság;
•belső hiányérzet, ami motivál a hiányérzet megszüntetésére;
•szükséglet kielégítés: a fogyasztás újratermelődik;
•sokszínűség;

Szükségletek sokfélesége:
•Élettani,(biológiai) •Eszmei-ideológiai,
•kulturális, •politikai,
•szociális, •etikai, •egészségügyi, •esztétikai.

Sokféleség típusai:
- alapvető (effektív) szükségletek: a társadalom tagjai számára hozzáférhető, kielégíthető;
- választott (látens) szükséglet: az eszközök korlátozottak, az egyénnek rangsorolnia kell a szükségletek között;
- lehetséges (virtuális) szükséglet: valamilyen szükséglet kielégítésére meg van az igény, kielégítése még nem oldható meg.
Szükségletekkel kapcsolatos törvényszerűségek:
- Engel-Schwabsch törvény: az embernek minél kisebb a jövedelme, annál többet költ alapvető szükségleteinek kielégítésére.
- Egy szükséglet kielégítése újabbat teremt, ezek a komplementer (kiegészítő) szükségletek.
- Minél inkább kielégíthető az egyén szükséglete, annál nagyobb az igény a társadalmi szükséglet kielégítésére (pld. egyre jobb autók egyre jobb utakat kívánnak).
- Ha az alapvető szükséglete kielégíthetőek, nagyobb az igény a választott szükségletek kielégítésére.
SZÜKÖSSÉG ÉS GAZDÁLKODÁS, JAVAK
Szűkösség: a korlátlan szükségletek és a korlátozott erőforrások együttes jelenléte.
Javak: szükségletek elégíthetőek ki vele. (javak=jószágok)
Mindkettő szűkösen áll rendelkezésre, ezért a gazdaság szereplőit gazdálkodásra készteti (kényszeríti).
Javak csoportosítása:
- Szabad javak (pld. a levegő): elegendő mértékben áll rendelkezésre, nincs piaci áruk, nem érvényesül a piaci mechanizmus, nem kell az ilyen jószágot adatolni;
- Gazdasági javak (economic goods): korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, szűkös, nagyobb a kereslet mint a kínálat, valamilyen áron adatolni kell.
o anyagi gazdasági javak: fogyasztási, beruházási javak;
o nem anyagi gazdasági javak: jogok, jogosultságok.

Csoportosítható még: fogyasztók száma és fogyasztók kizárása szerint:

fogyasztók száma FSZ fogyasztók száma
fogyasztók kizárása K korlátozott
K KT KT korlátozatlan
L MJ DKJ
NL KJ TKJ KIZ fogyasztók kizárása
L lehetséges
MJ magánjavak NL nem lehetséges
KJ közös javak
DKJ díjköteles javak
TKJ tiszta közjavak

Magánjavak: az jut a jószághoz, aki meg tudja fizetni.
Közös javak: a jószág sorban állásos adagolása, esetleg plusz díj
megfizetése (pld. szállodai tenisz-pálya használat).
Díjköteles javak: adagolásakor díj bevezetése (pld. műsorszórás esetén).
Tiszta közjavak: természeti szépség.

VAGYON
Vagyon és vagyoni elemek: szükséges a jószágok előállításához. Ezek is javak, még pedig tartós használati javak.
Vagyon elemei:
- emberi tőke: munkaerő, munkaképesség, tudás, egyéb képességeink; (Schultz: Beruházás az emberi tőkébe, Nobel-díjas mű)
- tőkejavak: termelt termelési eszközök (épületek, gépek, berendezések);
- termelési erőforrások: nem termelt termelési eszközök (föld, ásványkincsek)
Ezen elemek a gazdálkodás során termelő szolgáltatásokat nyújtanak (termelési tényezők):
- emberi tőke → munka
- tőkejavak → tőke
- termelési erőforrások → bánya

Alapfogalmak 1

2010-03-11T01:06:00.000-08:00

1.BEVEZETŐ
-A szükséglet: hiányérzet, amely önmaga megszüntetésére irányuló cselekvésre késztet Szükségleteinket javakkal elégítjük ki.
-A modern társadalomra a szűkösség a jellemző: a szükségletek potenciálisan korlátlanok, míg a javak megteremtéséhez szükséges erőforrások korlátozottan állnak rendelkezésre..
A szűkösség: a korlátlan szükségletek és korlátozott erőforrások együttes jelenléte.
-A szabad javak korlátlan mennyiségben vannak meg, a gazdasági javak mennyisége korlátozott .
-A gazdálkodási döntések során a várható hasznosságot vetjük össze a várható költséggel.
Valamely gazdálkodási döntés költsége annak a dolognak a hasznossága. Amelyről a döntés következében le kell mondanunk.
-A közgazdaságtan azzal a feltevéssel él, hogy az emberek racionálisan gazdálkodnak: korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló erőforrásaikat igyekeznek úgy felhasználni, hogy a lehető legnagyobb hasznot érjék el.
-A gazdálkodás célját jelentő hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének a fokát.
-A költségek a jólétnek , vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti.
Költség: feláldozott haszon. A döntések költségeit alternatív költségnek nevezzük: valamely gazdasági döntés költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében le kell mondanunk. A költségek léte a szűkösség következménye. .
- Minden költséget haszonáldozati, vagy másképpen alternatív költségnek (opportunity cost) tekintünk.
-A gazdálkodás keretét adó különféle intézményrendszereket felfoghatjuk úgy mint a tulajdonjogok összességét. A tulajdonjogok az emberek közötti viszonyok, amelyek a javak szűkösségéből fakadnak és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák.
-A tulajdonjogok elemei: vagyontárgy használatának joga, eredő hasznok elsajátításának joga, megváltoztatásának joga, fenti jogok elidegenítésének joga.
-A tulajdonjogok bizonyos eloszlása meghatározza a várható hasznok és költségek eloszlását az egyének között és ezen keresztül ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára. A tulajdonjogok rendszere meghatározza az ösztönzési rendszert. A modern gazdaságokban a végső fogyasztás színtere a háztartás, a termelés szervezeti egysége pedig a vállalat. Ezenfelül a kapitalista gazdaságban a termelési tényezők (a munka, tőke, és a föld) nagyrészt magántulajdonban vannak, és a szűkös javakhoz való hozzájutást a piaci csere jellemzi. A szerződéskötés szabadsága: a szerződéseket csak általános törvények korlátozzák.
Az állami tulajdon és a szerződések szabadságának korlátozása kiegészíti egymást.
- A munka magát tevékenységet, az emberi tőke a munkát lehetővé tevő képességeket jelenti. A jövedelmeket fogyasztási cikkekre költik, vagy megtakarítják.
-A termelési tényezők piacain az eladók a termelési tényező tulajdonosok, vevők pedig a vállaltok.
-A munkatulajdonosok jövedelme a munkabér, a tőkések a tőkekamat, a földtulajdonosoké a földjáradék. A fogyasztási javak piacán a különféle jövedelmek tulajdonosai a vevők, az eladók pedig a vállalatok.
A mikroökonómiai vizsgálat elsődlegesen a gazdaság egyes piacainak és e piacok egymásra hatásának vizsgálatát jelenti. Az elemzés fő célja annak megállapítása, hogy mi határozza meg a kereslet és a kínálat egyensúlyának eredményeképp létrejövő árat és a javak gazdát cserélő mennyiségét.
2.A FOGYASZTÓI KERESLET
-A kereslet konkrét javakra irányuló, adott jövedelem és adott árak melletti vásárlási szándékot jelent. A szükséglet lehet általános jellegű és irányulhat konkrét javakra. A kereslet mindig konkrét javakra irányul. A kereslet csak fizetőképes lehet.
-A fogyasztói kereslet főbb meghatározó tényezői: ízlés, jövedelem, árú ára, egyéb áruk ára, jövőbeli árakkal kapcsolatos várakozások, fogyasztók informáltsága.
-A fogyasztót racionálisnak tekintjük ha a várható hasznosságát maximalizálja és döntéseiben következetes.
Valaki saját elégedettségének forrását láthatja mások jólétében is.
-Ha egyébként azonos körülmények között vizsgáljuk egy tényező változásának hatását, akkor zavaró hatásokkal mentesen mutathatjuk ki azt, ez a ceteris paribus módszer.
-A nominál jövedelem egy pénzösszeg, a reáljövedelem a fogyasztási lehetőségek halmaza.
A pénzjövedelem és az összes ár azonos irányú és arányú változása nem változtat a fogyasztói magatartáson. A normál javak kereslete emelkedik a reáljövedelem bővülésével. Az alsóbbrendű javak kereslete csökken a normál javak kereslete nő a reáljövedelem bővülésével.
Egy jószág lehet normál és alsóbbrendű is egyszerre különböző emberek számára és különböző jövedelem mellett ugyanazon ember számára.
-Az áremelkedés helyettesítési hatása az arányok változásának hatása a keresletre.
Ha nő egy árú ára akkor a helyettesítési hatás biztosan a kereslet csökkenése felé mutat.
-Az árnövekedés keresleti hatása a reáljövedelem csökkenését okozza.
Normál javaknál az áremelkedés jövedelmi hatása is csökkenti a keresletet.
A kereslet törvénye: normál javak kereslete biztosan csökken, ha az ár emelkedik.
E helyettesítési és jövedelmi hatás egymást erősítő működéséből következik..
-A kereslet jól viselkedik, ha csökken amikor nő az ár. A jól viselkedő keresletű javakat közönséges javaknak nevezzük. A közönséges javak olyan normál vagy alsóbbrendű javak, amelynek kereslete csökken az ár növekedésével.
-A normál javak kereslete bővül a reáljövedelem növekedésével, az alsóbbrendű javaké pedig csökken. Egy jószág lehet normál és alsóbbrendű is egyszerre különböző emberek számára, vagy egy embernél, de változó reáljövedelem esetén.
-Az alsóbbrendű javak esete: Az árváltozás jövedelmi hatása annál nagyobb, minél nagyobb az árura költött jövedelemrész és annál nagyobb minél érzékenyebb a kereslet a reáljövedelemre. A Giffen javak árának emelkedése növeli a keresletet. Giffen-javak: azon alsóbbrendű javak, amelyek kereslete bővül az ár emelkedésével. A minőségi, presztízs és spekulációs hatás emelkedő árnál szintén növekvő keresletet eredményezhet.
-A keresleti görbe egy árú keresletének nagyságát fejezi ki árának függvényében. A közönséges javak keresleti görbéje negatív meredekségű.
A Giffen-jószágé pozitív meredekségű. Ha az áron kívüli egyéb hatótényezők változnak meg, akkor a keresleti görbe elmozdul.
-A fogyasztó maximum a keresleti árat hajlandó megfizetni egységenként egy bizonyos árumennyiségért.
-A keresleti ár méri , hogy mennyire értékel a fogyasztó egy egységnyi többletfogyasztást. A keresleti árak összege méri, hogy mennyire értékeli a fogyasztó a teljes árumennyiséget.
-Mivel a fogyasztónak minden áruegységért csak a piaci árat kell megfizetnie, ezért fogyasztói többletre tesz szert. A fogyasztói többlet az árumennyiség teljes értéke és az érte kifizetett pénzösszeg különbsége. A fogyasztói többletet a keresleti görbe és az áregyenes közötti terület méri.
-A kereslet árrugalmassága megmutatja, hány százalékkal változik egy áru kereslete, ha az ára egy százalékkal változik.
A rugalmas keresletnél (E>1) a mennyiség változása nagyobb arányú az ár változásánál. Ekkor a teljes bevétel csökken az ár emelkedésével. Ha rugalmas a kereslet akkor az áremelkedéssel csökken a teljes bevétel és fordítva, ha csökken a bevétel….
Rugalmatlan kereslet esetén (E<1) a mennyiség változása kisebb arányú az ár változásánál. Ekkor a teljes bevétel emelkedik az ár emelkedésével. Ha a kereslet rugalmatlan akkor az áremelkedés hatására nő az összes bevétel, és fordítva, ha nő az összes bevétel az áremelkedés hatására…
Egységnyi rugalmasságú keresletnél (E=1) a mennyiség változásának aránya megegyezik az ár változásának arányával. Ekkor a teljes bevétel nem változik az árváltozás miatt.
A kereslet annál rugalmasabb, minél több és közelebb helyettesítője van az adott jószágnak, és a fogyasztók jövedelmük minél nagyobb hányadát költik az adott jószágra, továbbá minél hosszabb a vizsgált időszak. Ha egységnyi rugalmatlanságú a kereslet, akkor az árváltozás nem változtatja meg a teljes bevételt, illetve fordítva, ha az árváltozás nem változtatja meg a teljes bevételt akkor….
-A kartellben a termelők megegyeznek az összes termelésről és ezen belül az egyes termelők kínálatáról.
FÜGGELÉK A 2.FEJEZETHEZ
-A közömbösségi görbék elméletében feltesszük a fogyasztóról, hogy a különböző jószágkosarakat képes rangsorolni, azaz bármely két jószágkosárról képes eldönteni, hogy az egyiket többre értékeli, mint a másikat, vagy éppen a két jószágkosár számára egyenértékű. Ezt a rangsorolási tevékenységet preferenciarendezésnek nevezzük.
Egy közömbösségi görbe a fogyasztó számára egyenértékű jószágkosarak halmaza. A közömbösségi görbék felrajzolásakor feltesszük a fogyasztóról, hogy telhetetlen, vagyis azt a jószágkombinációt mindenképpen előnyben részesíti egy másikkal szemben, amely legalább egy jószágból többet tartalmaz, mint a másik és a többi jószágból sem tartalmaz kevesebbet.
Ebből következik, hogy az origótól távolabb fekvő közömbösségi görbén levő kosarakat a fogyasztó többre értékeli, mint az origóhoz közelebb fekvő közömbösségi görbén fekvőket, továbbá, hogy a közömbösségi görbék negatív meredekségűek.
A „jól viselkedő” közömbösségi görbék konvex görbületűek (alulról domborúak), mert a fogyasztóról föltételezzük, hogy két jószágkosár átlagát mindig többre értékeli, mint az eredeti két kosarat. Logikailag kizárt, hogy a közömbösségi görbék messék, vagy érintsék egymást, így azok párhuzamosak.
-A helyettesítési határráta megmutatja, hogy az x jószág fogyasztását egységnyivel növelve, hány egységgel kell csökkentenünk y fogyasztását, hogy ugyanazon a hasznossági szinten maradjunk. A helyettesítés határrátájának egy pontban mért értéke megadja az adott közömbösségi görbéhez adott pontban húzott érintő meredekségének abszolút értékét Konvex közömbösségi görbék esetén x fogyasztását növelve a helyettesítési határráta csökken.
MRS  - Y fogyasztásának változása = - y
X fogyasztásának változása x
-Az ordinális (rangsoros) hasznossági függvény fö1téte1ezi fogyasztóról, hogy képes a különböző jószágkosarakat rangsorolni és a hasznossági függvény nagyobb függvényértékeket rendel a rangsorban előbb 1évő kosarakhoz, továbbá egyenlő értékeket kapnak az egymással közömbös kosarak. Ebből következik, hogy több hasznossági függvény is leírhatja ugyanazt a preferenciarendezést.
U=U(x,y)
-Egy jószág határhaszna megmutatja, hogy mennyire növekszik a fogyasztó hasznossága, ha egységnyivel növeli az adott jószág fogyasztását, miközben a többi jószág fogyasztása változatlan marad. A helyettesítés határrátája megegyezik a határhasznok arányával.
MUx  Összes hasznosság változása = U
X fogyasztásának változása Qx
A határhaszon és a helyettesítés határrátája: A helyettesítés határrátája megegyezik a hasznok arányával.
Hasznosság növekedés x fogyasztásának növekedéséből:
= x U = xMUx
x
Hasznosság csökkenés y fogyasztásának csökkenéséből:
= y U = yMUy
y
Tehát az összes hasznosság változatlan marad:
xMUx + yMUy = 0
Átrendezés után megállapíthatjuk, hogy:
- y = MUx A helyettesítési határrátája egyenlő x és y határhasznának a hányadosával! MRS = MUx
x MUy MUy
-A költségvetési egyenes a pénzjövedelem teljes elköltése adott árak mellett megvásárolható javak halmazát jelenti. A költségvetési egyenes kifelé tolódik, ha ceteris paribus a pénzjövedelem nő, vagy a termékárak csökkennek, vagy a pénzjövedelem a termékáraknál nagyobb arányban nő. A költségvetési egyenes laposabbá válik, ha x jószág csökken y jószág árához képest.
pxX + pyy = I (ahol az I a jövedelmet, a p a javak árát jelenti)
Az hogy maximálisan x-ből és y-ból mennyit vásárolhat az a függvény görbéjéből derül ki:
1. x = I
Px
2. y = I
py
- Px
Py

-A költségvetési egyenes abszolút meredeksége megegyezik a javak árának arányával:
A fogyasztó adott pénzjövedelem és árak mellett általában akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha a közömbösségi görbe és a költségvetési egyenes érintési pontjában fogyaszt. Ebben a pontban a helyettesítési határráta megegyezik az javak árának arányával.
MRS = Px És = MUx
PY MUy
Ha változatlan árak mellett a fogyasztó pénzjövedelme nő, akkor költségvetési egyenese kifelé tolódik és minden normál jószágból többet fogyaszt, az alsóbbrendű jószágból viszont kevesebbet. Ha y árának változatlansága mellett növeljük x árát, akkor a költségvetési egyenes befelé fordul, meredeksége nő, és ha x normál jószág, akkor a fogyasztó biztosan kevesebbet vásárol belőle. Így vezethető le grafikusan a keresleti görbe.
3. A VÁLLALAT ÉS A TERMELÉS KÖLTSÉGEI
A vállalatok a gazdaság termelő szervezetei. A vállalatot inputokat (erőforrásokat) outputtá (termékké) átalakító szervezetnek tekintjük. A kapitalista gazdaságban a vállalatok nagyrészt magántulajdonban vannak.
A vállalat tulajdonát jelentő jogok: a vállalat profitjához való jog, a munkaszervezetbe történő felvétel és az onnan való elbocsátás joga, és az előző két jog eladásának joga A profit elsajátításának tulajdonjoga arra ösztönzi a tulajdonost, hogy a vállalatot a lehető legnagyobb profit elérése érdekében működtesse.
A költségek várható, azaz a jövőre vonatkozó költségek és alternatív költségek, amely a kérdéses input legjobb alternatív fölhasználási lehetőségét tükrözik. A költségek kiszámításakor minden felhasználandó termelési tényezőt piaci áron kell figyelembe venni.
Az explicit költség (kifejezett) pénz kifizetését jelenti. Az implicit költség (rejtett) nem pénzkifizetés, de mégis költség.
A gazdasági költségek eltérnek a számvitelben kimutatott költségektől. A számvitel általában nem veszi figyelembe a vállalkozó saját tulajdonában levő termelési tényezőinek máshol szerezhető jövedelmét. Ennek megfelelően az alternatív költségek számbavételén alapuló gazdasági profit is eltér a számvitelben kimutatott profittól. Összes gazdasági költség= összes explicit implicit költség.
A számviteli pofit az árbevétel és a számviteli költségek különbsége. A gazdasági profit az árbevétel és a gazdasági költségek különbözete. Az „igazi” profit a gazdasági profit.
Teljes bevétel
Összes gazdasági költség Gazdasági profit
Explicit költségek Implicit költségek
Számviteli költségek Számviteli profit
-Gazdasági időtávok: A döntési lehetőségek szempontjából a nagyon rövid (Nem változtatható meg a termelés mennyisége, a felhasznált inputok mennyisége. Megváltoztatható a piaci eladás és vétel ügyei.)a rövid (Változtathat a termelésén, de legalább egy input felhasznált mennyiségén nem, minden mást változtathat), a hosszú (minden termelési tényező változhat, de a vállalat termelési technológiája és a termék jellege nem) és a nagyon hosszú ( minden változhat) időtávot különböztethetjük meg. Ahogy növeljük a figyelembe vett időtávot, a vállalat
működésének egyre több jellemzőjét változtathatjuk meg.
-A költségfüggvények az output megtermeléséhez szükséges minimális gazdasági költséget rendelik hozzá az output különböző értékeihez. Mivel rövid távon változó és állandó inputtényezőkkel számolhat a vállalat, ezért a rövid távú teljes költség állandó és változó költségekre oszlik. A változó és teljes költség egyre növekszik a termelés emelkedésével.
TC= VC + FC ( Összes költség= változó összes költség + fix összes költség)
A fix költségek a termelés alakulásától függenek, a változó költségek pedig a termelés mennyiségétől. -A határköltség az output egységnyi növekményére jutó költségváltozást jelenti. A határköltség görbe jellemzően előbb negatív, majd pozitív meredekségű.
MC = költségváltozás = TC = VC
termelésváltozás Q Q
AC = TC
Q
-Ha a teljes költséget osztjuk az outputtal, akkor az átlagköltség függvényt kapjuk.

-Ha a változó költséget osztjuk az outputtal akkor az átlagos változó költség függvényt nyerjük.
AVC= VC
Q
-Ha a teljes fix költséget osztjuk az outputtal akkor az átlagos fix költség függvényt nyerjük.
AFC= FC
Q
És ezekből…:
AC= AFC+ AVC
Mindkettő “U” alakú függvény, azaz az output növekedésével előbb negatív, majd pozitív meredekségű. A két függvény görbéje “Összetartó”, mivel az output növekedésével különbségük, az átlagos fix költség egyre csökken.
Ha a határköltség kisebb, mint az átlag, vagy az átlagos változó költség, akkor ez utóbbiak negatív meredekségűek. Ha a határköltség nagyobb, mint az átlagköltség és az átlagos változó költség, akkor az utóbbiak pozitív meredekségűek. Ebből következően a határköltség az átlagköltség függvényt és az átlagos változó költség függvényt is azok minimumpontjában metszi.
Hosszú távon minden input felhasznált mennyisége megváltozhat ezért hosszú távon nincsenek fix költségek.
-A hosszú távú átlagköltség függvény (LAC) a rövid távú átlagköltség görbék sorozatából számítható ki oly módon, hogy az adott outputszinten mindig az ott legkisebb átlagköltséget biztosító üzemnagyságot valósítja meg a vállalat. A minimális LAC értéket megvalósító üzemméretet optimálisnak nevezzük. A hosszú távú átlagköltség egy bizonyos outputszinten egyenlő az ott minimális rövid távú átlagköltséggel. A hosszú távú átlagköltség görbe jellemzően előbb negatív, majd pozitív meredekségű.
4.A JAVAK KÍNÁLATA
-A tökéletesen versenyző vállalat árelfogadó. Termékének ára nem függ saját kínálatától. A vállalat az adott piaci áron annyit ad el, amennyit csak akar. A tökéletes verseny feltételezi, hogy nagyon sok eladó van a piacon és, hogy a különböző vállalatok homogén terméket termelnek.
-A vállalat teljes árbevételét (jele TR) úgy kapjuk meg, hogy az eladott mennyiséget (Q) megszorozzuk a vállalat termékének árával (P).
TR = P x Q
-Átlagbevétel= bevétel / mennyiség
AR = TR
Q
-A határbevétel megmutatja, hogy mennyivel változik a vállalat teljes bevétele, ha egységnyivel növeli kínálatát. A tökéletesen versenyző vállalat határbevétele megegyezik a piaci árral.
MR = Teljes bevétel változása = TR
Output változása Q
-A határprofit (profit növekmény)megmutatja, hogy egységnyi többlettermék mennyivel növeli a profitot.
M = Teljes profit változása = T
Output változása Q
-A határprofit egyenlő a határbevétel és a határköltség különbségével:
M = MR - MC
-Összes profit:
T = TR -Tc
- Átlagprofit:
A = T =AR-AC
Q
-A profitmaximum a Q* outputnál van, ahol a határbevétel megegyezik a határköltséggel. Tökéletesen versenyző vállalat esetében ez azt is jelenti, hogy itt a termék ára megegyezik a határköltséggel.
Profitmaximalizáló outputnál: max =P=MR=MC Illetve TR= Px Q
De ha a profit maximális akkor biztos, hogy P=MC. Viszont ha a P=MC akkor nem biztos, hogy a profit maximális.
Ha a piaci ár nagyobb, mint a fedezeti ár, akkor a vállalat gazdasági profitot realizál. Ha a piaci ár a fedezeti és az üzembezárási ár közé esik, akkor a vállalat termel és vesztesége kisebb, mint a fix költsége. Tehát így is megéri, hogy termeljen.
-Ha rövid távon nem termel a vállalat, akkor a vesztesége =FC. Akkor érdemes veszteséges termelést folytatni, ha így a veszteség < FC. Illetve ha TR > VC, vagy P> AVC. Illetve ha a teljes bevétel nagyobb, mint a változó költség, akkor a fix költsége egy része megtérül, és ha a piaci ár meghaladja az átlagos változó költség nagyságát.
Ha a P=MC akkor a vállalat akár termel akár nem, mindig a fix költséggel egyenlő veszteséget szenved el. A tökéletesen versenyző vállalat kínálata nulla, ha a piaci ár nem éri el az átlagos változó költség minimumát. Ekkor a vállalat vesztesége megegyezik fix költségével.
-Az átlagos változó költség minimumával megegyező piaci árat üzembezárási árnak (Pü) nevezzük.
Pü=AVCmin=MC, az üzembezárási ár = átlagos változó költség minimum értékével.
Ha a piaci ár nagyobb, mint az üzembezárási ár, akkor a profitmaximalizáló tökéletesen versenyző vállalat annyit termel, hogy határköltsége egyenlő legyen a piaci árral. Így kínálati görbéje az üzembezárási ár felett egybeesik a határköltség görbéjével.
-A határköltség (MC) és az általános változó költség (AVC) metszéspontját, ahol AVC minimális, üzembezárási pontnak nevezzük, jele Ü. Az üzembezárási pontban:
P=MC=AVC
-Azt az árat, amelynél a vállalat profitja éppen nulla, fedezeti árnak nevezzük (PF).A fedezeti pont a határköltség görbe és az átlagköltség görbe metszéspontja, tehát ebben a pontban az átlagköltség minimális. Ennélfogva a fedezeti ár megegyezik az átlagköltség minimumával.
PF=ACmin=MC
Ha a piaci ár megegyezik az átlagköltség minimumával, akkor a vállalat gazdasági profitja nulla, sem nyeresége, sem vesztesége nincsen. Mivel ekkor bevétele éppen fedezi összes gazdasági költséget, ezért az átlagköltség minimumával megegyező piaci árat fedezeti árnak hívjuk.
-A kínálati ár az a minimális piaci ár ami rábírja a vállalatot adott mennyiségű termék előállítására. Adott mennyiséghez tartozó kínálati ár megegyezik az adott mennyiségnél mért határköltséggel

2010-03-11T01:05:00.000-08:00

A piac működése

2010-03-11T01:02:00.000-08:00

2. A piac működése

A szükséglet az emberekben felmerülő hiányérzet, termékek és szolgáltatások iránti igény, amely egyben ezen igény kielégítésére is serkenti a fogyasztót. A szükséglet fajtái:

Ø Létszükséglet

Ø Magasabb rendű szükséglet

Ø (Vagy kielégíthető vagy nem kielégíthető szükséglet)

A piac a tényleges és potenciális eladók és vevők illetve azok cserekapcsolatainak rendszere, melynek legfontosabb elemei a kereslet, a kínálat az ár és a jövedelem.

Piaci szereplőknek nevezzük mindazokat a személyeket, szervezeteket, intézményeket és vállalatokat, amelyek fogyasztói vagy termelői tevékenységükkel közvetlenül befolyásolják a piaci eseményeket és a piaci események szempontjából egységnek tekinthetők.

A piac mindig egy adott áru cseréjének, adásvételének színtere, ahol az áru, illetve szolgáltatás iránt érdeklődők és az azt elcserélni szándékozó piaci szereplők találkoznak. A piac a modern gazdaságok egyik legfontosabb jelensége. A piaci csere két szereplője a vevő és az eladó. A vevők azért lépnek a piacra, hogy ellássák magukat azokkal a javakkal és szolgáltatásokkal, amelyekre szükségük van. Az eladók ugyanakkor azzal a szándékkal jelennek meg a piacon, hogy a saját maguk szempontjából felesleges többletüket eladják. A piaci kereslet tárgya az áru.

A gazdaság klasszikus körforgásában a résztvevők hol vevőként, hogy pedig eladóként jelennek meg a piacon. Az emberek kétféle módon juthatnak jövedelemhez: munkájuk eladásával vagy a tulajdonukban lévő anyagi termelési tényezők (föld, tőke, nyersanyag) bérleti jogának eladásával.

A termelési tényezők piacán (inputpiacon) a vállalkozások a termelésben használható javak és szolgáltatások vevőiként találkoznak a termelési tényezők tulajdonosaival mint eladókkal.

A fogyasztási javak piacán (outputpiacon) a jövedelemmel rendelkező tényezőtulajdonosok a tovább már nem feldolgozott javak és szolgáltatások vevőiként találkoznak a vállalkozásokkal mint eladókkal.

Elsődlegesen tehát azért megyünk a piacra, hogy ott beszerezzük szükségleteinket. A fogyasztási cikkeket a termékek piacán vásároljuk. Az értük kifizetett pénzhez viszont úgy jutunk, hogy előzetesen a termelési tényezők piacán értékesítettük valamilyen, a tulajdonunkban lévő termelési szolgáltatást. Ily módon az adásvételi cserék, a tranzakciók egy körfolyamatot alkotnak, amely összeköti az outputpiacot az inputpiaccal, valamint a két piac vevőit egymással.

A kereslet és a kínálat

Egy termék piaci kereslete azt fejezi ki, hogy az összes vásárló – különböző lehetséges árak mellett- mennyit akar és képes együttesen megvásárolni az adott termékből.

Valamely termékből az egy adott árhoz tartozó keresett mennyiség az a termékmennyiség, amelyet a vásárlók képesek és meg akarnak venni az adott áron.

Egyéni kereslet: Kifejezi, hogy valamelyik terméke egyik fogyasztója mennyit képes és hajlandó megvásárolni a termék lehetséges árai mellett. A piaci kereslet ezeknek az egyéni keresleteknek az összege.

Keresleti függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely az adott termék lehetséges piaci áraihoz a kereslet mennyiségét rendeli hozzá.

A kereslet törvénye: Növekvő árhoz csökkenő, csökkenő árhoz növekvő keresleti mennyiség tartozik. Ha P₁ >P₀ akkor Q₁ <>0

A keresletet befolyásoló tényezők:

Ø A fogyasztók száma

Ø A fogyasztók ízlésvilága

Ø A fogyasztók jövedelme A kereslet jellegét befolyásoló tényezők

Ø Más termékek árai

Ø Az adott termék ára : A kereslet mennyiségét befolyásoló tényező

Egy termék piaci kínálata azt fejezi ki, hogy az összes termelő különböző lehetséges árak mellett mennyit akar és képes együttesen eladásra termelni az adott termékből.

Az egyéni kínálat kifejezi, hogy egy adott termék valamelyik termelője a termék lehetséges piaci árai mellett mennyit képes és hajlandó előállítani az adott termékből. ( a piaci kínálat az egyéni kínálatok összege).

Termelői többletnek nevezzük azt a haszonmennyiséget, amelyet a termelők minden olyan termék eladása után realizálnak, amelynek határköltsége alacsonyabb a piaci árnál.

A határköltség mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik meg a vállalat összköltség, ha egységnyivel megváltoztatja kibocsátását valamely termékből.

Valamely termékből az egy adott árhoz tartozó kínált mennyiség az a terméknagyság, amelyet a termelők képesek és meg akarnak termelni eladásra az adott áron.

Kínálati függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a termék lehetséges piaci áraihoz a piaci kínálat mennyiségét rendeli hozzá.

A kínálat törvénye: magasabb árhoz nagyobb kínálati mennyiség, alacsony árhoz pedig kisebb kínálati mennyiség tartozik. Ha P₁ > P₀ akkor Q₁ > Q₀

A kínálatot befolyásoló tényezők:

Ø Termelők száma

Ø A termelés természeti adottságai

Ø A termelés technikai, technológiai feltételei A kínálat jellegét befolyásoló

Ø A termelés költségviszonyai tényezők

Ø A termék ára : A kínálat mennyiségét befolyásoló tényező.

A piaci egyensúly, a túlkereslet és a túlkínálat értelmezése

A keresleti és kínálati függvényeknek közös koordináta-rendszerben való ábrázolásával és viszonyuk elemzésével nagyon összevont formában jellemezhetjük egy termék piacát. Mindkét esetben a termék ára a független változó, s a kínálat és kereslet mennyisége ugyanarra a termékre vonatkozik. Az így kapott ábra a közgazdaságtan legalapvetőbb eszköze, amelyet Marshall-keresztnek nevezünk.

Az egyensúlyi ár az a kitüntetett piaci ár, amely mellett a termék keresleti és kínálati mennyisége éppen megegyezik. Piaci egyensúly esetén mind az eladók, mind a vevők elégedetek a kialakult piaci helyzettel. Az érvényes piaci ár mellet nincsen eladatlan termék, illetve kielégítetlen fizetőképes kereslet.

A piaci ár valamely terméknek a piacon érvényesülő tényleges ára, amely a vevői és eladói szándékok viszonyát fejezi ki, és ezek alakulásától függően folyamatosan változik.

Amikor a ténylegesen kialakuló piaci ár valamiért kisebb lesz az egyensúlyi árnál, akkor ez túlkeresletet okoz: az adott ár mellett a keresett mennyiség meghaladja az eladásra kínált mennyiséget. Ilyenkor a vevők hiányt érzékelnek a termék piacán, s versenyeznek, hogy hozzájussanak a korlátozott mennyiségben kínált termékhez

Ha a ténylegesen kialakuló piaci ár valamilyen oknál fogva magasabb az egyensúlyi árnál, akkor ez túlkínálatot idéz elő a piacon: az adott ár mellett a kínált mennyiség meghaladja a keresett mennyiséget, s ezért az eladóknak nehézsége támad a megtermelt termékek eladásakor.

A piaci automatizmus: A piaci szereplők százezreinek – önmagában jelentéktelennek tűnő egyéni cselekedeti összeadódnak, s a piac , mint „élő rendszer” automatikus reakcióként valósulnak meg. A szereplőknek alapvető szabályokkal, törvényszerűségekkel kell szembenézniük, s ezt piaci automatizmusnak nevezzük.

Az externália, mint piaci elégtelenség

2010-03-11T01:01:00.001-08:00

12. Az externália, mint piaci elégtelenség

A piaci adásvétel esetében az adott ügyleten kívülálló szereplők környezetét befolyásoló, nem szándékolt hatásokat külső gazdasági hatásnak, externáliának nevezzük.

Az extern hatások csoportosítása: a külső gazdasági hatásokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik lehetséges felosztás szerint pozitív és negatív externáliáról beszélhetünk.

Ø Pozitív externália esetében a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália kedvezően befolyásolja a környezetét. Ez azt jelenti, hogy az érintett ember tevékenysége a külső hatásnak köszönhetően nagyobb hasznossággal jár vagy kisebb költséggel valósítható meg, mint extern hatás nélkül. Ekkor az egyedi kalkuláció révén megvalósuló profitmaximalizáló output kisebb lesz, mint a társadalmilag kívánatos mennyiség (MSC=MSB)

Ø A negatív externália esetében a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália hátrányosan befolyásolja a környezetet. Ekkor az externália az azonos volumenű termelés költségeinek emelkedését, illetve az azonos nagyságú fogyasztás hasznosságának csökkenését idézi elé. Ekkor az egyéni költségek és bevételek által meghatározott profitmaximalizáló output meghaladja a társalmilag kívánatos mennyiséget.

Megkülönböztethetjük a fogyasztói és a termelői externáliákat is. Ha egy fogyasztói tevékenység okoz külső hatást, akkor fogyasztói externáliáról beszélünk. Amikor pedig egy termelő tevékenysége idéz elő környezeti hatást, akkor termelői externáliáról van szó.

A társadalmi határhaszon (MSB) egy termék pótlólagos egységének előállításából, felhasználásából, elfogyasztásából eredő összes haszonváltozás.

A társadalmi határköltség (MSC) egy termék pótlólagos egységének előállításával, felhasználásával, elfogyasztásával adódó összes költségváltozás.

Az egyéni határhaszon (MU) kifejezi, hogy hány egységgel változik a fogyasztó által realizált teljes haszon, ha egységnyivel megváltoztatja a fogyasztási mennyiséget adott termékből.

Határköltség (MC) egy mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik az összköltség, ha, egységnyivel megváltozik a kibocsátás valamelyik termékből.

Externális haszon = Társadalmi határhaszon – Egyéni határhaszon = MSB – MU

Externális költség = Társadalmi határköltség – Egyéni határköltség = MSC – MC

Az externáliák hatása a társadalmi jólétre:

Társadalmi szempontból az externáliák létezése akadályozza a szűkös erőforrások hatékony elosztását. A külső gazdasági hatásokkal termelő és fogyasztó gazdasági szereplők ugyanis társadalmi szempontból nem valós költség és haszonfüggvényekkel kalkulálnak. Az erőforrások társadalmi szinten akkor osztódnának el hatékonyan, ha minden esetben ismert lenne az adott tevékenység tényleges, teljes társadalmi haszna, illetve költsége, és ezek figyelembevételével határoznák meg az optimális termelési mennyiségeket. Társadalmi szinten ez ott van, ahol a társadalmi határhaszon éppen megegyezik a társadalmi határköltséggel.

Azoknál a tevékenységeknél, ahol pozitív extern hatás van, az egyéni haszon és költség elemzésével kialakított haszon vagy profitmaximalizáló output kisebb a társadalmilag kívánatos mennyiségnél. Ahol pedig negatív extern hatás létezik, az egyéni haszon, illetve profitmaximalizáló output nagyobb a társadalmilag optimális mennyiségnél. Úgy is mondhatjuk, hogy a pozitív külső hatás alultermelést, a negatív externália pedig túltermelést idéz elő a társadalmilag kívánatos szinthez képest.

Az állami beavatkozás szükségessége: internalizálás

Az extern hatások internalizálása azoknak a módszereknek az összessége, amelyek segítségével a gazdasági szereplők számára „érzékelhetővé” teszik tevékenységük összes költségét és hasznát.

Ø Önkéntes megállapodások: viszonylag gyors és kényelmes megoldás. Gondot okoz, ha a szereplők valamelyike nem hajlandó kompromisszumra. Az önkéntes megállapodások további korlátját képezheti a résztvevők nagy száma. Minél több embert érint egy külső hatás, annál nehezebben képzelhető el egy mindenki számára elfogadható és technikailag kivitelezhető megoldás.

Ø Kártérítések (kényszerű kártalanítás): csak akkor sikeres, ha a tulajdonviszonyok egyértelműen meghatározottak. Elengedhetetlen továbbá, hogy hatályos jogrendszer tartalmazza azokat a tiltásokat, korlátozásokat, szankciókat és garanciákat, amelyek szükségesek az extern hatások igazságos és hatékony kezeléséhez.

Ø Környezetvédelmi előírások:

Ø Környezetvédelmi adók

Ø Állami támogatások

A javak csoportosítása

A termékek csoportosítása elsajátíthatóságuk alapján:

Ø Tiszta magánjavak: a magánjavak esetében az emberek a piaci ármechanizmus segítségével viszonylag jól ki tudják fejezni értékítéleteiket. A magánjószágoknak két alapvető tulajdonságuk van. A magánjavakból az egyes emberek fogyasztása csökkenti a mások számára megmaradó elfogyasztható készletet. A fogyasztás miatt csökkenő készlet azt jelenti, hogy rivalizálás van a fogyasztók között a magánjószágok fogyasztásában. A magánjavak másik tulajdonsága, hogy esetükben megvalósítható a fogyasztók bizonyos részének, például a nem fizetőknek a kizárása a fogyasztásból. A magánjavakat a piacon, pénzért lehet megszerezni, ahol egyéni termelők biztosítják a kínálatot, és egyéni fogyasztók saját személyes fogyasztásuk kielégítése céljából támasztanak keresletet. A magvásárolt magánjószág átkerült a vevő tulajdonába, aki fizikailag is birtokolja azt, és szabadon dönthet arról, hogy mikor mire használja fel, esetleg eladja egy másik fogyasztónak. Fontos jellemzője a magánjavaknak, hogy a vásárló pontosan azonosítható, illetve a termékhez kapcsolható. Ezzel összefüggésben jellemző még, hogy a magánjavak elfogyasztásából nyerhető haszon általában közvetlenül a fogyasztónál jelentkezik. A magánjavak lényegében az ún. hagyományos piaci javak vagyis az áruk.

Ø A tiszta közjavak azok a jószágok, amelyek fogyasztásából nem zárható ki senki, s amelyek egyének általi fogyasztása nem csökkenti a többiek rendelkezésére álló készletet, azaz nincs rivalizálás a fogyasztók között. A közjavakra a kollektív fogyasztás jellemző, azaz egyidejűleg többen is fogyaszthatják ugyanannak a közjószágnak a szolgáltatását. A közjavaknak két csoportját különböztetjük meg. Az egyik az ún. szabad természeti javak, amelyek korlátlanul mindenki számára hozzáférhetően állnak rendelkezésre. A másik csoport a termelt közjavak, amelyek termelési folyamatok eredményeképpen állnak rendelkezésre. Mindkét jószágcsoportra igaz, hogy azokat mindenki igénybe veheti. A termelt közjavakra az is jellemző, hogy rendszerint kollektív nemcsak a fogyasztása, hanem az előállítása is.

Ø Vegyes javak: a két csoportba nem sorolhatók be, mivel csak részben felelnek meg a fenti kritériumoknak. Bizonyos vegyes javak fogyasztásakor az egyéni fogyasztás nem csökkenti ugyan a rendelkezésre álló készletet, de megvalósítható bizonyos személyek kizárása a fogyasztásból. Ezzel együtt megoldható a jószág fogyasztásáért történő pénzbeszedés. Ilyen vegyes jószág pl a kábeltévé-hálózat. A vegyes javak másik csoportja túlzsúfoltságra hajlamos javak köre. Ide olyan jószágokat sorolhatunk, amelyek elvileg korlátlanul mindenki rendelkezésére állnak, és az egyéni fogyasztás nem csökkenti a rendelkezésre álló készletet. Gyakorlatilag azonban bizonyos létszám fölött már oly mértékű a zsúfoltság, hogy emiatt mindenki számára csökken az adott jószág fogyasztásából eredő hasznosság, pl. közutak, napozóterület.

A közjavak és a vegyes javak jellemző tulajdonságai:

A közjavak és a vegyes javak általában olyan jószágok, amelyek a mindennapos élet és termelés normális működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Ennek látszólag ellentmond, hogy ezeknek a javaknak az előállítása, kielégítő kínálatuk biztosítása valamilyen oknál fogva piaci mechanizmuson keresztül nem megoldott. A piaci szabályozás ráadásul nemcsak a kínálat biztosítására alkalmatlan, de az adott jószágok keresletét sem tudja kifejezni, illetve közvetíteni. Ez azt jelenti, hogy az adott jószágnak nem alakult ki piaca, nincsen piaci kereslete és kínálata, holott lehet, hogy a gazdaság egészének működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű jószágról van szó.

A közjavak jellegüknél fogja meglehetősen költségesek. (autópálya, közművek) Az ilyen közjavak általában nagymértékű beruházókat képviselnek. A rendkívül nagy tőkeigény mellett jellemző a fix költségek magas aránya a teljes költségen belül. Ehhez még hozzá kell számítani azt is, hogy időben gyakran elhúzódó beruházásokról van szó, ami előre nem befektetendő és tartósan lekötött tőkeberuházást jelent.

A közjavaknál a megtérüléssel kapcsolatban is számtalan speciális körülmény vetődik fel.

Ø A közjavak jellemzően sokáig működnek, gyakran több évtizeden keresztül. Elképzelhető, hogy ezalatt többszörösen megtérülnek a költségek, de kinek van ideje ezt kivárni, s ki akarja vállalni a kockázatot, mikor számtalan rövid távon is jól jövedelmező, kevésbé kockázatos befektetési lehetőség is van.

Ø Gyakori jelenség a közjavaknál, hogy nem lehet azonosítani a fogyasztókat, akiktől a szolgáltatás értékét elkérhetnénk. Ehhez járul, hogy sokszor az igénybe vett szolgáltatás mértéke sem könnyen mérhető. A potyautas-magatartás azt a jelenséget nevezi meg, amikor is a közjavak fogyasztásában a fogyasztó igyekszik minimalizálni a közös költségekből a részvállalást, és maximalizálni a közös eredményekből a részesedést.

Ø Vannak olyan tradicionális közjavak, amelyeknek fogyasztásából a kizárás nem célszerű vagy egész egyszerűen nem valósítható meg.

Ø A megtérülést, illetve bevételszedést az is akadályozhatja, hogy a közjavak fogyasztásából nem lehet kizárni bizonyos fogyasztókat. A kizárás akadálya lehet technikai vagy költségszempontú. A kizárás célja sokféle lehet, de közöttük is elsősorban a nem fizetők kizárása volna célszerű, amennyiben a bevételekhez jutás az elsődleges szempont.

A közjavak elégtelen kínálata azt jelenti, hogy bár sokak számára hasznos, alapvetően fontos jószágokról van szó, de mert a piaci mechanizmus nem mutatja meg a tényleges fogyasztókat és rezervációs áraikat, így a bevétel lassúvá és bizonytalanná válik. Emiatt az egyéni termelőknek nem jövedelmező ezekben az iparágakban tevékenykedni, s a kínálat megvalósítása az állam feladata.

Az állam felelőssége felbecsülhetetlen a közjavak előállításában. Az állam először felülbírálja a piac értékítéletét, majd helyettesíti a piacot. A piac az egyéni profit- és haszonmaximalizálás elvére támaszkodva nem biztosítja ezeknek az alapvető jószágoknak a kínálatát, mivel nem alkalmas a társadalmi hasznok és a társadalmi költségek közvetítésére. Az állami beavatkozás végső célja ugyanaz, mint a piaci szabályozásé: megtalálni az erőforrások hatékony allokációját. Az optimalizáció elve is hasonló a piaci racionalitáshoz: a határhasznok egyezzenek meg a határköltségekkel. Miután az állam felismeri a tényleges alapvető szükségleteket, mérlegelnie kell az adott jószág társadalmi méretű hasznosságát, és ezt össze kell vetni az előállítás-fenntartás társadalmi költségeivel. Akkor hatékony az elosztás, ha MSB = MSC.

A közjavak finanszírozása

A közjavak előállítása mindig az adott jószágot fogyasztó közösség kollektív döntésére van utalva. Az állam ilyen értelemben az állampolgárok többsége szempontjából alapvetőnek minősíthető közjavakat termelteti meg. Ehhez a pénzügyi hátteret az ország hozzájárulása adja. Az adózók által a költségvetésbe befolyó pénzeket az állam átcsoportosítja, és készpénz valamint természetbeni juttatások formájában visszatereli az adózó állampolgárokhoz ennek az újraelosztásnak az egyik eleme a közjavak létrehozása a lakosság számára ingyenes vagy ártámogatásos formában. A pénz felhasználásának elméletileg egyetlen hatékonysági kritériuma van: a közjószágra fordított társadalmi határköltség (amely alternatív költség) legyen egyenlő a közjószágból nyerhető összes társadalmi határhasznonnal.

A vállalat piaci kapcsolatai és gazdálkodása

2010-03-11T01:01:00.000-08:00

5. A vállalat piaci kapcsolatai és gazdálkodása

A vállalat olyan gazdasági szervezeti alapegység, amely a gazdasági élet más szereplőitől elkülönülten gazdálkodik. A piac közvetítésével kapcsolódik ezekhez, és pénzjövedelem szerzésére törekszik. A vállalatban zajló folyamatok kettős jellegűek. Egyrészt erőforrásokat szerez be az erőforrások piacáról és aktiválva azokat szolgáltatásokat bocsát kis a termékek piacára. Mindezek úgynevezett reálfolyamatok. A bevételek és a kiadások a reálfolyamatokkal párhuzamos de ellentétes irányú folyamatok.

A vállalatok környezete:

Ø Piaci környezet

Ø Piaci kapcsolatok: - inputpiac

- outputpiac

Ø Piaci automatizmusok (piaci mechanizmus)

Ø Politikai, gazdasági, jogi, társadalmi, kulturális környezet

Ø Természeti környezet

A vállalat racionális gazdasági szereplő, bizonyos célok elérésére törekszi. Feltételezzük, hogy a vállalat profitot, jövedelmet akar elérni. Számára több lehetőség közül mindig az az ésszerű, amelyik több profitot eredményez. A vállalatnak hosszabb-rövidebb ideig számos egyéb célja is lehet, de a megfelelő profit elérésével azonban a vállalat céljai is könnyebben teljesülhetnek. Vannak olyan szervezetek, amelyek eleve nem profitszerzés céljából rendeződnek be, például alapítványok, klubok, vallási csoportok. Ezek az ún. nonprofit szervezetek.

A vállalat főbb céljai:

Ø Jövedelmezőség, profit

Ø A vagyon megtartása

Ø Növekedés, fejlődés

Ø Piaci pozíciók megtartása, javítása

Ø Korszerűsítés és termelékenység növelése

Ø Fizetőképesség, likviditás

Ø Fizikai és pénzügyi erőforrások megszerzése

Ø Vezetői különcélok

A modern nagyvállalatok többnyire speciálisan képzett szakemberek: a menedzserek vezetik. A vállalat irányítása ekkor részben a tulajdonosok, részben a menedzserek feladata. A profit tehát domináns cél, amely a vállalati magatartás alapvető mozgatórugója.

A vállalatok szervezeti formái:

A tulajdonformák szerint vannak állami, önkormányzati, szövetkezeti és magánvállalatok. A modern gazdaságokban valamennyi forma megtalálható. A társas vállalkozási formák a gazdaság meghatározó elemei. Lényeges tulajdonságuk, hogy a tagok önkéntes vagyoni hozzájárulásával keletkeznek, ezért magánvállalkozások. Az alapítók lehetnek természetes személyek (emberek) vagy jogi személyek (különböző szervezetek). Fontos szempont, hogy milyen a tagok felelőssége. Korlátlan a felelősség, ha a tagok minden létező vagyonukkal felelnek a társaság üzleti kötelezettségeiért. Korlátozott a felelősség, ha a társaság tagjai csak a bevitt vagyonukkal és az ott elért jövedelmükkel felelnek a cég tartozásaiért. A társas vállalkozási formák legnagyobb előnye a rugalmas tulajdoni szerkezet. A tulajdoni részesedések megvásárlásával az önmagukban is társas vállalkozások egymás résztulajdonosaivá válnak. Ezzel ún. leányvállalatok szövevénye jön létre. A más vállalatok részesedéseit kézben tartó vállalati központot holdingnak nevezzük.

A vállalatok fajtái tulajdonosok szerint:

Ø Állami

Ø Önkormányzati

Ø Magán

Ø Vegyes tulajdonú

A vállalatok fajtái méretük szerint:

Ø Kis

Ø Közepes

Ø Nagy

A vállalatok fajtái tevékenységük jellege körük szerint:

Ø Termelő

Ø Szolgáltató

Ø Kereskedelmi vállalatok

Ezen belül megkülönböztetünk:

ü Ipari

ü Mezőgazdasági

ü Bel-és külkereskedelmi

ü Kis- és nagykereskedelmi vállalatokat

A vállalatok fajtái társasági forma szerint:

Ø Közkereseti társaság

Ø Betéti társaság Bt.

Ø Közös vállalat

Ø Korlátolt felelősségű társaság Kft.

Ø Részvénytársaság Rt.

Részvénytársaság az a vállalat, melynek reáltőkéjét a részvények ellenértéke fedezi, és a részvényesektől független önálló jogi személyként működik.

A részvények megvásárlásával társult vállalkozók korlátolt felelősséggel tartoznak a cég ügyeiért. Az rt. ügyeit nem a tulajdonosok, hanem fizetett alkalmazottakból és választott vezetőkből álló igazgatótanács irányítja, s fölötte részvényesekből és külső szakértőkből álló felügyelőbizottság gyakorol ellenőrzést. A részvénytársaságokban három alapvető döntési szint különböztethető meg:

Ø A napi döntések a fizetett menedzserek feladatai

Ø A komolyabb döntések például beruházások, hitelfelvételek, piaci akciók az igazgatótanács hatáskörébe tartoznak.

Ø A részvényesek közgyűlésének főbb feladatai a társaság éves tevékenységének értékelése, döntés a mérleg szerinti eredmény felosztásáról, részvénykibocsátás elhatározása, menedzserek beszámoltatása, visszahívása.

A részvénytársaság főbb éves eredményadatait a sajtó útján nyilvánosságra kell hozni. Az rt. komoly gazdasági előnyökkel jár, gyakorlatilag korlátlan vállalati méret egyesíthető benne. A részvénytársaság teljesítményének kiemelt jelentőségű mércéje részvényeinek árfolyam-alakulása.

Betéti társaság Bt.

A Bt-nek legalább 1 beltagja van korlátlan felelősséggel és személyes közreműködéssel, és 1 kültagja van, akinek felelőssége a bevitt vagyon erejéig terjed. Személyes részvétele a társaság tevékenységében nem szükséges. A társaságot csak a beltag képviselheti. Jogi személyiség nélküli személy alapíthatja. Mivel előirt minimális tőke nincs, Magyarországon jelenleg ez a legelterjedtebb társasági forma.

Közkereseti társaság Kkt.

A Kkt alapításával a tagok arra vállalnak kötelezettségek, hogy közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyon a társaság rendelkezésére bocsátják pénz vagy apport formájában. Felelősségük a tartozásokért korlátlan és egyetemleges. A társaság működése során létrejött vagyon a társaság tulajdona. A tagok kötelesek személyesen közreműködni a társaság tevékenységében. A legfontosabb ügyekben a taggyűlés járhat el. (Jogi személyiség nélküli)

Korlátolt felelősségű társaság Kft.

A Kft. olyan jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, amelyet előre meghatározott törzsbetétekből álló törzstőkével alapítanak üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására. A tagok által szolgáltatott vagyon nevezzük törzsbetétnek. A törzstőke a törzsbetétek összege. A Kft. legfőbb szerve a taggyűlés. A tagok szavazati jogának mértékét a társasági szerződésben kell szabályozni.

A szövetkezet is egy társas tulajdonforma. A tagok csak a bevitt vagyonukkal felelnek a szövetkezet veszteségeiért. Választott igazgatótanács irányítja. A szövetkezetek közgyűlésein az egy tag egy szavazat elve érvényesül. A szövetkezetek a tulajdonosok, más vállalkozók vagy a fogyasztók számára nyújtanak szolgáltatásokat. A szövetkezetek bizonyos gazdálkodási funkciókat vesznek át tagjaiktól (pl. a fogyasztók érdekeit védő „fogyasztási szövetkezetek).

Az idő szerep a gazdaságban

A gazdasági idő kifejezi, hogy a vállalat mennyi idő alatt és milyen módon tud reagálni a piaci eseményekre.

Gazdasági időtávok:

Ø A piaci időtáv, más néven nagyon rövid időtáv az, amelyen belül a vállalat a termelés megváltoztatásával már nem képe reagálni a külső eseményekre, csak piaci eladás vagy vétel lehetséges.

Ø A rövid időtáv az a periódus, amelyen belül a vállalat egy vagy több termelési tényező változtatásával, a termelés módosításával is reagálhat a piaci fejleményekre, miközben más tényezői változtathatatlan fix tényezők.

Ø A hosszú időtáv az a periódus, amelyen belül a vállalat valamennyi termelési tényezőjének mennyiség megváltoztatható.

A termelés műszaki összefüggései:

Technikailag hatékonyak azok a technológiák, amelyekben nincs fölös kapacitás. A fölösleges kapacitás egy termelési tényező azon mennyiség, amelynek bevonása a termelésbe nem növeli a kibocsátást, vagy az adott kibocsátási szintet feltételezve nem helyettesít másik termelési tényezőt.

A gazdasági hatékonyságot úgy állapítjuk meg, hogy adott feladat elvégzéséhez meghatározzuk a legkisebb költségű eljárást, vagy fordítva: adott összköltség mellett keressük a legnagyobb termelési eredményt.

A termelési függvény: Termelési függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a termelési tényezők lehetséges kombinációihoz a maximális kibocsátási mennyiséget rendeli hozzá.

Hosszútáv esetén Q = f (K, L) (K = tőke, L = munka)

Rövidtáv esetén Q = f (K₀, L)

A munka határterméke mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik a kibocsátás, ha egységnyivel megváltozik a felhasznált munka mennyisége.

A munka átlagterméke mérőszám, amely kifejezi az egységnyi munkafelhasználásra jutó kibocsátás mennyiségét.

A csökkenő hozadék elve az a tétel, miszerint egy tényező határterméke csökken, amint egyre növelik annak felhasználást, miközben a többi termelési tényező mennyisége változatlan.

A piaci formák jellemzése; versenyszabályozás

2010-03-11T01:00:00.001-08:00

7. A piaci formák jellemzése; versenyszabályozás

A piaci versenyhelyzet két szélsőséges formája a tökéletes verseny és a tiszta monopólium, de sok átmeneti piaci helyzet is lehetséges, közülük kiemelkedik az a helyzet, amikor néhány egymást jól ismerő egymáshoz alkalmazkodni képes vállalat verseng adott termék piacán. Az utóbbit kétszereplős (oligopol) piacnak nevezzük. A piaci verseny jellegét meghatározó tényezők:

Ø Mennyien vannak az eladók és a vevők

Ø Könnyű-e vagy nehéz új termelőknek, illetve vásárlóknak belépni a piacra

Ø Képes-e egy-egy szereplő egyedül befolyásolni a piaci árat

A piaci verseny formái:

Ø Tökéletesen versenyző piacok (kompetitv)

Ø Monopolizált piacok

ü Tiszta monopólium piaca

ü Oligopol piac

A tökéletes verseny

Tökéletes verseny alakul ki egy termék piacán, ha sok kis eladó és sok kis vevő van. Ekkor egyikőjük sem képes egyedül befolyásolni a piacot. Nem tud olyan árat vagy olyan mennyiséget kínálni, hogy az elmozdítsa a piac egészét.

Tökéletes verseny az a piaci forma, amelyben a piac végtelenül nagy egy-egy szereplőhöz képest, és a szereplők árelfogadók, s e piacon szabad a be és kilépés. A tökéletes verseny elengedhetetlen feltétele a szabad be- és kilépés, tehát hogy senki és semmi ne akadályozza újabb termelők és vevők be- vagy kilépését. Jogi vagy pénzügyi-gazdasági feltételek gátolhatják a termelők szabad mozgását. Például komoly gazdasági akadályt jelent, ha óriási tőkét kell indulásként befektetni.

Monopolizált piacok – tiszta monopólium

A monopolizált piac kifejezést használjuk akkor, amikor általánosabban akarjuk kifejezni, hogy a tiszta verseny feltételei hiányoznak. Ez azt jelenti, hogy csak néhány nagy vállalat van a piacon. A monopolpiac különleges esete a tiszta monopólium, amikor egyetlen termelőre szűkül egy termék piaca. Ha egy vállalat egyedüli eladója valamely terméknek vagy szolgáltatásnak, sem hazai versenytársai sem importált termékek nem befolyásolják érdemben a hazai piacát, akkor monopol szerepet játszik.

Tiszta monopólium az a piaci forma, amikor egyetlen eladója van a terméknek az adott piacon.

A monopolvállalat közvetlenül érzékeli a piacot, s egyszerre képes meghatározni, milyen áron és mennyit érdemes gyártani. A monopólium nem árelfogadó, hanem önmaga is képes befolyásolni a piaci árat. A monopólium kialakulásának több oka is lehet:

Ø A beinduláshoz szükséges beruházások és pénzbefektetések nagysága. Néhány modern iparág nagyméretű komplex gyárakat, elszereléseket, nagyobb pénzbefektetést kíván. Minél nagyobb pénzbefektetés kell adott piacra való sikeres belépéshez, annál inkább korlátozott a belépők köre.

Ø Szabadalmak, licencek, know-how-k. A technikai fejlődés legújabb eredményeit általában szabadalmak védik. A termék pontos leírását és termelésének engedélyét valamint gyártási eljárását meg kell vásárolni. Monopolhelyzetbe jut egy cég, ha megszerez egy értékes szabadalma és a licencet nem adja tovább.

Ø Ellenőrzési monopólium fontos nyersanyagforrások felett. Az iparágban hosszabb ideig működő cégek fokozatosan megszerezhetik az ellenőrzést a termelési folyamathoz szükséges nyersanyagok területén. Az ilyen engedélyek (koncessziók) megvásárlásával monopolhelyzetbe kerülhet a vállalat, ami egyoldalú előnyöket biztosít piaci partnereivel szemben.

Ø Az állami piacszabályozás is korlátozhatja a piacra lépést. A vámok hatásosan védik a belső piacot, korlátozzák a külföldiek belépését, mert megdrágítják termékeiket. A behozatali tilalom még keményebb korlát. Egy vállalat monopolistává válhat azzal, hogy az államtól sikerül megszereznie egy adott szolgáltatás nyújtásának vagy termék termelésének kizárólagos jogát adott földrajzi régióban.

Az oligopólium egy gyakran előforduló monopolizált piac, átmenet a tiszta verseny és a tiszta monopólium között. Az új belépő kemény munkával, óriási reklámkampánnyal kénytelen megdolgozni a piacot, mert vagy befér a piacra, kiszorítva valakit, vagy újabb keresletet támaszt és bővül a piac.

Oligopólium az a piaci forma, amikor néhány nagyobb termelő kínálata látja el a teljes piacot. Az oligopol vállalatok sajátos alkalmazkodási stratégiákat választanak, melyek eredményeképp sajátos egyensúlyi ár alakul ki.

Versenyszabályozás

Az állam feladata a piaci versennyel kapcsolatban

Ø Megakadályozni a piac monopolizálódását azokban az iparágakban, ahol a gazdaságos üzemméret és egyéb tényezők nem indokolják a monopólium létét (antitröszt politika)

Ø A létező monopóliumokat szabályozni kell a jóléti veszteségek csökkentése érdekében. (regulációs politika)

Az antitröszt politika részei mindazon törvények és intézkedések, amelyek a monopolpozíciók kialakulását akadályozták, vagy a verseny élénkítését támogatják az olyan piacokon, ahol a termelés mérete, a termelési költségek nem indokolják monopolpiac kialakulását. A versenytörvény tiltja a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokat, amelyeknek gyűjtőfogalma kartell. A törvény értelmében tilos a versenytársak mindennemű egyeztetett magatartása. Tilos egyeztetett árak kialakítása, a piac felosztása, egyéb versenytársak kizárása.

Az antitröszt politika eszközei:

Ø A tisztességtelen piaci magatartás tilalma: a versenytörvény fogalmazza meg. Tilos a versenytárgyalás, az árverés, a tőzsdei alku tisztaságát bármilyen módon megsérteni. Azaz tilos a megtévesztő tájékoztatás, a hírnév rontás, az üzleti titok megsértése, az utánzás.

Ø A fogyasztók megtévesztésének tilalma: Tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. A fogyasztó megtévesztésének minősül valótlan tényt közölni az áruról, megtévesztő tartalmú címkét használni, elhallgatni ha az áru szabványon kívüli. Tilos árengedményt imitálni, hogy egy nem létező magas árat áthúzva egy ehhez képest adott árengedményt feltüntetni.

Ø Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma: Tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen:

ü A szerződésekkel kapcsolatban: indokolatlan egyoldalú előnyt kötni

ü Indokolatlanul elzárkózni a szerződéskötéstől

ü A másik fél döntéseit indokolatlan előnyszerzés céljából befolyásolni

ü Piacra lépést vagy műszaki fejlődést akadályozni

Ø Fúziókontroll: Előzetesen engedélyeztetni kell egy fúziót akkor, ha ezzel a résztvevők ún. „meghatározó piaci befolyást”, részesedést érnek el. Engedélyt kell kérni a fúzióhoz, ha az egyesült vállalat árbevétele meghaladja a 10 milliárd forint nagyságrendet. Ha a fúzió ronthatja a gazdaság, a piac hatékonyságát, akkor a hivatal megtiltja az egyesülést.

Ø Dömpingár tilalma: Kimondja, hogy az árak meghatározása az üzletfelekre tartozik (azaz a legfőbb szabályozó a piac). Meghatározza hol és hogyan avatkozhat be az állam az árakba. Tilos az ún. dömpingár alkalmazása. Ennek értelmében súlyos kártérítésre kötelezik a céget, ha kiderül, hogy a termékét a költségeinél alacsonyabb áron vitte egy piacra óriási mennyiségben. Ezzel a dömpinggel tönkreteszi a versenytársakat, hogy után a piac egyedüli eladójaként megemelje az árat és monopolprofitot érjen el.

A monopolellenes intézkedések sajátos módja a privatizáció, az állami vállalatok magánkézbe adása. A monopolizált iparágak jelentős része állami tulajdon a világ számos országában.

Regulációs politika

A regulációs politika sem tagadja azt az elvet, hogy a verseny előnyösebb a társadalomnak, mint a monopolizált piac. Vannak azonban kivételek. A kormányzatok által pénzügyileg is támogatott óriási kutatási programok (űrhajózás, hadiipar stb.) monopolhelyzetbe hoznak nagyvállalatokat. Számos olyan fogyasztási cikk is van, amelyeknek a termelése úgy a leghatékonyabb, ha egyetlen vállalat van a piacon.

Regulációs politikának nevezzük a tényleges és tartósan működő monopóliumokat szabályozó bizonyos intézkedéseket.

A reguláció lényege: úgy szabályozni a természetes monopóliumok tevékenységét, hogy az ár az indokolt ráfordításaikat fedezze, de a normálprofitjuk, a hosszú távú tőkemegtérülésük biztosítva legyen. Időről időre felül kell vizsgálni, hogy érdemes-e egyetlen regulált céget működtetni az adott iparágban, vagy meg kell engedni a versenyt. 1990 a dereguláció éve volt hazánkban. Ekkor töröltek kb 800 olyan szabályt, rendeletet, törvényt, amelyek hihetetlenül apró részletekben előírták az állami vállalatok működését.

Gazdasági elemzések költségoldalról

2010-03-11T01:00:00.000-08:00

6. Gazdasági elemzések költségoldalról

Az idő szerep a gazdaságban

A gazdasági idő kifejezi, hogy a vállalat mennyi idő alatt és milyen módon tud reagálni a piaci eseményekre.

Gazdasági időtávok:

Ø A hosszú időtáv az a periódus, amelyen belül a vállalat valamennyi termelési tényezőjének mennyiség megváltoztatható.

A termelési költség a termelés érdekében felmerült ráfordítások pénzben kifejezett értéke.

A költségek csoportosítása:

Költségnemek szerint:

Ø Személyi jellegű ráfordítások

Ø Anyagi jellegű ráfordítások

Ø Amortizáció

Összetételük szerint:

Ø Egyszerű költségek

Ø Összetett költségek

Elszámolási módjuk szerint:

Ø Közvetlen költségek

Ø Közvetett költségek

A volumen változásához való viszony szerint:

Ø Fix költségek

Ø Változó költségek

A fix költségek jellemzői:

Ø Piaci és rövid időtávon jellemzi a vállalat gazdálkodását

Ø Ha csökken a termelés a fix költség összege nem változik

Ø A fix költség akkor is felmerül, ha vállalat szünetelteti a termelést

Ø A nem megváltoztatható mennyiségű inputtényezők felhasználásával kapcsolatban merül fel.

Fix költség függvénye:

A változó költségek jellemzői:

Ø Rövid és hosszú távon jellemzi a gazdálkodást

Ø Ha a kibocsátás növekszik, akkor a változó költségek összeg is növekszik, ha a kibocsátás csökken a változó költség összege is csökken.

Ø A változó mennyiségű inputtényezők felhasználásával kapcsolatban merül fel.

A változó költségek csoportosítása:

ü Lineárisan változó költségek

ü Progresszíven változó költségek: gyorsulva nő a költség, gyorsabban mint a termelés, az újabb termékek egyre nagyobb költséggel állíthatók elő.

ü Degresszíven változó költségek: ha nő a termelés egyre kisebb mértékben nő a költség:

A határköltség mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik az összköltség és a változó költség, ha egységnyivel megváltozik a kibocsátás mennyisége:

Az átlagos változó költség kifejezi az egységnyi kibocsátásra jutó változó költség összegét.

A termelés összköltsége (TC) rövid távon két fő részből áll: állandó költségek (FC=fix költségek) és változó költségek (VC)

TC = FC + VC

Az átlagköltség kifejezi az egységnyi kibocsátásra jutó összköltség összegét:

Az átlagos fixköltség kifejezi az egységnyi kibocsátásra jutó fixköltség összegét.

AC = AFC + AVC

Költségek és profitok kapcsolata

A költségek csoportosítása megtérülésük alapján:

Ø Lekötött tőke: A befektetés, más néven lekötött tőke az a kiadás, amelyre a termelés érdekében egy adott időpontban kerül sor, de lassan, fokozatosan térül meg.

Ø Folyó költségek: azok a termelési ráfordítások, amelyek az adott évben merülnek fel, és a termékek eladásával az adott évben meg is térülnek.

Folyó költségek

Explicit költségek Imlicit költségek

Amortizáció Számvitelileg nem

elszámolható költségek

(haszon-áldozatok, normálprofit)

Számviteli költségek

Teljes gazdasági költség (alternatív költség)

Explicit (kifejezett) költségek azok, amelyek adott időszak (pl 1év) folyamán, az adott év termelésével kapcsolatban számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezett formában jelennek meg.

Implicit költségek (rejtett költségek) azok a kiadások, amelyek az adott időszak ráfordításai, bár tényleges pénzkifizetésekben, számlákon az adott időszakban nem jelennek meg.

A számviteli költségek az adott évben felmerülő, számvitelileg nyilvántartható folyó költségek: az explicit költségek és néhány belső kimutatások alapján elszámolható implicit költség (pl épületek, berendezések értékcsökkenése).

A termelés gazdasági költségei (alternatív költség) az explicit és implicit ráfordítások összessége, azaz a számviteli költségek és azon lehetőségek elveszett hozama, amelyekről le kellett mondania az adott tevékenység érdekében.

Az alternatív költség kifejezi, mennyit kell feláldoznia a vállalkozónak annak érdekében, hogy a szűkös erőforrásokat saját célára elvonja a gazdaság más szereplőitől.

Normálprofit az adott gazdaságban, iparágban bárki által szokásosan elvárható profit.

Számviteli profit a bevételek és a számviteli költségek különbsége, azaz a profit nagysága számviteli értelemben.

Számviteli profit = árbevétel – számviteli költségek

A gazdasági profit a számviteli profit és a normálprofit különbsége. Gazdasági profitot ér el a cég akkor, ha a bevételei meghaladják az alternatív költségeit.

Gazdasági profit = árbevétel – teljes gazdasági költség

Gazdasági profit = számviteli profit – normálprofit

A tökéletesen versenyző vállalat piaci stratégiája

2010-03-11T00:59:00.001-08:00

8. A tökéletesen versenyző vállalat piaci stratégiája

A tökéletes verseny

Tökéletes verseny esetén a vállalkozó számára a piaci ár adottság. Ekkor a vállalat egyetlen „p” piaci árat érhet el. Ezen az áron bármennyit eladhat saját szerény lehetőségein belül. Ennél többért egyetlen darabot sem vesznek meg tőle! A tökéletes verseny vállalat összbevétele a zár és a mennyiség szorzata:

TR = P * Q

Az átlagbevétel mérőszám, amely kifejezi az egységnyi kibocsátásra jutó bevétel értékét.

A határbevétel mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik a teljes bevétel, ha egységnyivel megváltozik a kibocsátás.

A tökéletes verseny vállalata számára a piaci ár, az átlag- és a határbevétel azonos. Ha függvényként rajzoljuk meg, akkor ez a három tényező egyetlen vízszintes egyenes, ami kifejezi, hogy minden termelési nagyság mellett azonos az ár az átlagos- és a határbevétel.

A vállalat legfőbb célja a profit elérése. A profit legáltalánosabban a bevételek és a költségek különbsége.

A gazdasági profit az összbevétel és az összes gazdasági költség különbsége: T¶ = TR - TC

Az átlagos profit mérőszám, amely kifejezi, az egységnyi kibocsátásra jutó összprofit értékét:

A határprofit mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik a teljes profit, ha egységnyivel megváltozik a kibocsátás

A tökéletes verseny egy vállalatának proftija akkor maximális, ha addig fokozza termelését, amikor a határköltsége éppen egyenlővé válik a határbevételével. MC = MR

A profit mindaddig növelhető, amíg MC < style=""> a profit, ha az eladott utolsó darab határbevétele már éppen egyenlő a határköltséggel. A profit még növelhető, ha újabb darabot eladva MC <>

Az optimális vállalati kibocsátás kritériumai

Ø A profit maximális vagy a veszteség minimális (elsődleges kritérium)

Ø A határprofit 0 és előjele pozitívról negatívra változik

Ø A határbevétel egyenlő a határköltséggel azaz MR = MC

A tökéletesen versenyző vállalat piaci alkalmazkodásának lényege: elfogadja a piacon kialakult árat és ennek függvényében határozza meg kibocsátásának optimális mennyiségét.

A vállalatok rövid távú piaci stratégiái:

Ø A profitmaximalizáló piaci stratégia jellemzői:

ü Az árbevétel meghaladja a teljes gazdasági költséget

ü A termék piaci ára magasabb, mint a fedezeti pont (Fedezeti pont: tökéletes verseny esetén az átlagköltség minimumával megegyező ár)

Ø A veszteségminimalizáló piaci stratégia jellemzői:

ü Az árbevétel kisebb mint a teljes gazdasági költség, de a változó költség értékét meghaladja

ü A termék piaci ára alacsonyabb a fedezeti pontnál, de magasabb mint az üzemszüneti pont (Üzemszüneti pont tökéletes verseny esetén az átlagos változó költség minimális értékével megegyező ár)

Ø Szüneteltetni kell a termelést, ha az árbevétel kisebb, mint a változó költség illetve, ha a piaci ár kisebb az üzemszüneti pontnál. Az üzemszüneti pont az átlagos változó költségek minimuma, mert ennél kisebb piaci ár esetén szüneteltetni kell a termelést, s csak ennél nagyobb piaci ár mellett célszerű termelni.

A tökéletes verseny piacán szereplő vállalat úgy alkalmazkodik a piachoz, hogy elfogadja a piaci árat, és meghatározza saját kínálatát az ár alapján. A tökéletes verseny vállalatai addig fokozzák termelésüket, amíg növekvő határköltségük el nem éri a piaci árt. Ez azt jelenti, hogy a piaci kínálatukat az MC határköltség határozza meg.

A tökéletes verseny vállalatának egyéni kínálati függvénye (S) azonos az MC határköltségfüggvénnyel, az üzemszüneti pont fölötti ár esetén. A kínálat egyébként 0. Az iparág kínálatát rövid távon a z iparági kínálati függvény fejezi ki. Az iparági kínálat a tökélete versenyben szereplő sok ezer vállalat aprócska kínálatának összegződése. Egy termék teljes piaci kínálatát szokás iparági kínálatnak nevezni. Az iparági kínálati függvény, a tökéletes versenyben szereplő vállalat egyéni kínálati függvényeinek, tehát az MC egyéni határköltségfüggvényeknek az összegződése.

2010-03-11T00:59:00.000-08:00

Munkapiac

Munkakínálatnak nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a háztartási szektor különböző reálbérek mellett felajánl a vállalati szektornak.

Munkakeresletnek nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a vállalati szektor különböző lehetséges reálbérek mellett fel kíván használni a termelési folyamatban.

A munkakínálat felső határa a lakosság száma.

A munkaképes korú lakosság megoszlik:

- Aktív népességre, amely mint munkavállaló a munkapiacon megjelenik és hajlandó munkát vállalni

- Inaktív népességre, amely nem szándékozik munkát vállalni, hanem Pl tanul, kisgyermeket nevel, tartósan beteg, örökölt vagy szerzett jövedelemből él.

Mindig csak egy adott időpontra értelmezhető. Az aktív népesség a lakosság azon része, amely adott időpontban munkát vállal, vagyis az adott időpont munkaerő-állománya.

Az aktív népesség felbontható:

- Foglalkoztatottakra: munkát keresnek és találnak is

- Munkanélküliekre(kényszerű): adott reálbér mellett hajlandóak lennének dolgozni, de valamilyen okból kifolyólag nem találnak munkáltatót. (Önkéntes: adott reálbér mellett minden kényszerű ok nélkül nem hajlandók munkát vállalni.

A nominálbér a pénzbérek átlaga: w Nominálbérnek vagy pénzbérnek nevezzük azt a pénzösszeget, amelyet a munkavállaló az őt foglalkoztató gazdálkodó egységtől kap.

Reálbér: Egységnyi munkáért kapott nominálbéren vásárolható termékek és szolgáltatások halmaza. Matematikailag a nominálbér és az árszínvonal hányadosa.

A reálbér a munkavállalói döntés alapját képezi. Növekvő reálbér fokozza a munkakínálatot, azonos munkával több termék vásárlása válik lehetővé.

Munkakínálati fgv-nek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér minden szintjéhez a háztartások munkakínálatát rendeli hozzá. A munkakínálati függvény pozitív meredekségű: minél nagyobb a reálbér annál nagyobb a háztartások munkakínálata.

Munkakeresleti fgv-nek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér minden szintjéhez a vállalati szektor munkakeresletét rendeli hozzá. Negatív meredekségű: A munkakereslet a vállalati szféra munkaerőigénye. Minél nagyobb a reálbér, annál drágább lesz a munkaerő, nő a vállalati szféra költsége, ami csökkenti a munkaerőkeresletet. Csökkenő reálbér növeli a munkakeresletet.

A munkapiac egyensúlyát a munkakínálat és a munkakereslet egyenlősége adja.

L* munkamennyiség mellett fennáll a kereslet és kínálat egyenlősége. Ehhez a w/p reálbér tartozik, melyet egyensúlyi reálbérnek nevezzük.

A munkapiac egyensúlyi helyzete tehát két, egymással szorosan összefüggő tényezőtől függ: a munkamennyiségtől és a reálbérszinttől.

A magasabb reálbér a vállalati szféra számára költségnövekedést jelent, megdrágult munkaerőt olcsóbb termelési tényezőkkel helyettesítse, a munkakereslet csökkeni fog.

Ha a munkakínálat meghaladja a munkakeresletet akkor nem foglalkoztatnak mindenkit, aki hajlandó munkát vállalni. Munkanélküliséggel állunk szemben.(túlkínálat, kényszerű munkanélküliség:Ls-Ld, önkéntes munkanélküliség: gazdaságilag aktív-munkakínálat, foglalkoztatottak: Ld,)

Az egyensúlyinál magasabb reálbér munkanélküliséghez vezet.

Ha a reálbér az egyensúlyi szint alatt van, kevesebben akarnak dolgozni mint amennyi embert a vállalat alkalmazni kíván, munkaerőhiány alakul ki.(túlkereslet(Ld-Ls, önkéntes munkanélküliség: gazdaságilag aktív-munkakínálat, foglalkoztatottak: Ls, )

A munkapiaci helyzet a reálbér függvénye.

A munkanélküliség igen komoly szociális probléma: a segélyekből élők elszegényednek, kikerülnek a társadalmi körforgásból, kevesebb emberrel érintkeznek.

A kényszerű munkanélküliség okai:

- elégtelen kereslet: amely a makrogazdaságban a termékek iránt nyilvánul meg. Ennek fő oka, hogy a vállalat értékesítési nehézségekkel küzd mivel termékei iránt csökken a kereslet, más vállalat olcsóbban vagy jobb minőségben gyártja ugyanazt a terméket. A vállalat bevétele csökken, változatlan munkáslétszám foglalkoztatása nagy költségekkel járna, ezért kénytelen lesz a munkások egy részét elbocsátani.

- A keresletcsökkenésnek lehet konjunkturális oka: az adott országban illetve környezetében valamely ágazat termékeit pillanatnyilag nem lehet eladni. A munkanélküliség konjunkturális okait említve olyan foglalkoztatási zavarokkal találkozunk, amelyek az egész gazdaságra kihatnak, de csak valamely ágazatban jelentkeznek konkrétan.

- Ha a munkakereslet és munkakínálat szerkezetében eltér egymástól, strukturális munkanélküliségről beszélünk. Ez nem egyszerre és mindenkorra adott. A gazdasági szerkezet kényszerű, azaz piaci hatásokra visszavezethető változásával természetesen a munkapiac struktúrája is módosul.

- Technológiai munkanélküliségnek nevezzük a technikai haladás hatására kialakult állástalanságot.

- A munkatermelékenységnél gyorsabb ütemű reálbér emelkedés

Munkakínálatot befolyásoló tényezők:

- Rövid távon befolyásoló tényező a reálbér. Ha a munka ellenértékeként kapható bér túl alacsony, a munkával járó áldozat nagyobb, mint a belőle származó haszon. Az egyén nem vállal munkát. Ha a munkanélküli-segély illetve a támogatások magasak és gondtalan életet biztosítanak ilyen körülmények között a vállalati szférának komoly béreket kell felajánlania, hogy aktivizálni tudja a munkásokat.

- A munkahely és lakóhely változtatáshoz kapcsolódó munkanélküliséget súrlódásos munkanélküliségnek nevezzük.

- Hosszú távon befolyásoló tényező:

- Lakosság számát és megoszlását meghatározó tényezők:

- Demográfiai folyamatok

- Migrációs folyamatok

- Aktivitási rátát befolyásoló tényezők

- Lakosság egészségi állapota

- Általános kulturális színvonal

- Technikai fejlődés

- Jövedelemtermelés üteme

Okun törvénye: ahhoz hogy egy adott makrogazdaságban 1%-kal csökkenthető legyen a munkanélküliség 2,2%-kal kell növelni a GDP-t a potenciális kibocsátáshoz viszonyítva.

A potenciális kibocsátás Keynes-i értelemben: A kibocsátásnak az a rövid távú maximuma, amely a munkanélküliség természetes rátája mellett érhető el.

A munkanélküliség természetes rátája Keynes-i értelemben: a munkanélküliségnek az a minimális szintje, amely anélkül fenntartható, hogy felgyorsulna az infláció.

A makrogazdasági folyamatok

2010-03-11T00:58:00.000-08:00

13. A makrogazdasági folyamatok

A mikroökonómia a gazdasági jelenségeket és folyamatokat az egyes gazdasági alanyok nézőpontjából vizsgálja. Valójában a vállalat, illetve a háztartás mindig egy közelebbről meg nem határozott, de konkrét, egyedi vállalat, illetve háztartás modelljét jelentette. A makroökonómia ugyanezen rendszerek egy másik metszetét vázolja. A makrogazdaságtan a vállalatról nem mint valamely konkrét vállalatról beszél, hanem az összes vállalatból álló aggregátumról. A makroökonómia nem valamilyen termék előállítására fordítja a figyelme, hanem az összes terméket foglalja össze az általa használt output fogalommal. Így a makroökonómiára a kettő aggregálás jellemző: a gazdasági szereplőket ágazatokká, szektorokká foglaljuk össze, a termékeket pedig termékcsoportokká vagy akár egyetlenegy termékhalmazzá összesítjük.

Gazdasági folyamatok

Gazdasági folyamatnak nevezzük az adott makrogazdaságban a termékek előállításával, elosztásával, cseréjével és felhasználásával valamint a jövedelmek keletkezésével, elosztásával és felhasználásával kapcsolatos áru- és pénzmozgások összességét.

Gazdasági folyamat

Reálfolyamat Jövedelmi folyamat

Termékek és szolgáltatások áramlása Pénzáramlás a makrogazdasági szereplők a makrogazdasági szereplők (szektorok) (szektorok) között.

között.

Folyóügyletek Felhalmozási ügyletek Folyóügyletek Felhalmozási ügyletek

A termékek útját a reálfolyamatok követik nyomon. A jövedelmek reálfolyamatok keretében keletkeznek és a reálfolyamatok keretében költik el azokat. A reálfolyamatok és a jövedelmi folyamtok tehát a gazdasági folyamatok két vetületét fejezik ki. Mind a reál- mind a jövedelemfolyamatokat további két csoportba soroljuk. Azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek növelik vagy csökkentik a gazdasági erőforrások állományát, felhalmozási ügyleteknek nevezzük. Azokat pedig, amelyek nem érintik a folyóügyleteknek nevezzük.

A makrogazdasági kibocsátás (Q) az adott makrogazdaságban meghatározott idő, általában 1 év alatt előállított termékek és szolgáltatások összessége.

A makrogazdasági jövedelem (Y):

- a reálfolyamatok oldaláról: realizált kibocsátás (a végtermékek összértéke)

- jövedelmi folyamatok oldaláról: a termelési tényezők tulajdonosai által realizált jövedelmek összege (realizált munkabérek, profitok, kamatok, bérleti díjak összege.

A makrogazdasági jövedelem felhasználása:

- Fogyasztás (C): Makrogazdasági fogyasztás a makrogazdasági jövedelemnek az a része, amelyet a szükségletek kielégítését szolgáló termékekre és szolgáltatásokra költenek el.

- Megtakarítás (S): A makrogazdasági jövedelemnek az a része, amelyet nem költenek el fogyasztásra.

Jövedelem (Y)

Fogyasztás C Megtakarítás (S)

Felhalmozás

Beruházás (bruttó) Készletfelhalmozás

Pótló Bővítő inputkészletek Outputkészletek

Az el nem költött jövedelem megtakarítás (S). A felhalmozás olyan javak felhalmozása, amelyeket az adott időszak termeléséből arra a célra fordítanak, hogy azokkal bővítsék a termékek előállításához szükséges eszközöket. A felhalmozás egyrészt beruházás, amely az állótőke pótlására és bővítésére fordított tőkejavak pótlását jelenti, másrészt készletfelhalmozás. A készletfelhalmozás magában foglalja a folyamatos termeléshez szükséges nyersanyagok, segédanyagok, egyszóval az inputkészletek, valamint az értékesítésre váró termékhalma, az outputkészletek felhalmozását.

A beruházás (bruttó beruházás) két részből áll:

- Az elhasznált állóeszközök pótlásából

- A jövőbeni többletcélok eléréséhez szükséges bővítésből

A nettó beruházás (I) tulajdonképpen a bővítő beruházást jelenti, azaz a felhalmozott eszközöknek azt a növekményét tartalmazza, amely a termelés folyamán elhasználódott állótőke értékét meghaladja.

Nettó beruházás = Bruttó beruházás – Pótlás

Árszínvonalon a makrogazdaság termékárainak termékmennyiséggel súlyozott átlagát értjük, amely megmutatja, mennyibe kerül a kibocsátás. Az árszínvonal reciprokát a pénz vásárlóértékének nevezzük. A pénz vásárlóértéke kifejezi, hogy az adott makrogazdaságban egységnyi pénzmennyiségért átlagosan mennyi termék és szolgáltatás vásárolható.

A makrogazdaság szereplői

Gazdasági szektor azon gazdasági alanyok összessége, amelyek hasonló gazdasági célokat akarnak elérni, azonos erőforrásokkal és korlátozó tényezőkkel számolnak, és mindezek alapján azonos jellegű gazdasági döntéseket hoznak.

- Magánszektor: háztartások, vállalatok

- Állam

- Külföld

A háztartási szektor jellemzői:

- Gazdasági célja a szükségletek kielégítése

- A háztartási szektor a termelési tényezők eladásából illetve bérbeadásából szerez jövedelmet.

- Döntéseiben a jövedelem optimális felhasználására, tehát a szükségletek legteljesebb kielégítésére törekszik

A vállalati szektor jellemzői:

- A termékeket és szolgáltatásokat előállító gazdasági alanyok összessége

- Célja a profit

- A profit elérése érdekében a termelési tényezők optimális felhasználására törekednek

Az állami szektor jellemzői:

- A kormányzati szervek valamint a különböző önkormányzatok összessége

- Gazdasági célja a társadalmi jólét, a biztonság és a szabadság biztosítása

- Az állam kiadásait adóbevételekből finanszírozza

- Az állam az adóbevételek és a támogatások révén újra elosztja a makrogazdasági jövedelmet Y_DI= Y- T + TR

A külföld szektor jellemzői:

- Azok a gazdasági alanyok tartoznak ide, amelyek nem tartoznak a nemzetgazdasághoz de kapcsolatban vannak a hazai gazdasági szereplőkkel.

A makrogazdasági jövedelem körforgása

A gazdasági folyamatok megismeréséhez olyan információ-rendszer kidolgozása szükséges, amely a jövedelmek keletkezését, elosztását, illetve felhasználásának folyamatát követi nyomon. Ezt a nemzetgazdaságok elszámolási rendszere foglalja egységes keretbe. E rendszer nyomon követi a reálfolyamatok során keletkezett jövedelmeket, azok elosztását és felhasználását, egyben megteremti a kapcsolatot a reál- és jövedelmi folyamatok között.

A makrogazdasági jövedelmi folyamat szakaszai:

- Jövedelmek keletkezése

- A jövedelem elsődleges elosztása: a jövedelem elsődleges elosztásán a jövedelem elosztását érjük a termelési tényezők tulajdonosai között.

- A jövedelem újraelosztása: az állam által kivetett adók és az állam által kifizetett támogatások révén.

- A rendelkezésre álló jövedelmek felhasználása

- A megtakarítások átcsoportosítása beruházási célokra

A nemzeti számlarendszer elemei: folyótételszlák , tőkeszámla, hazai össztermékszla

A monopolpiac

2010-03-11T00:57:00.002-08:00

9. A monopolpiac

Tiszta monopólium az a piaci forma, amikor egyetlen eladója van a terméknek az adott piacon.

Ø Az optimális üzemméret nagysága a piachoz. Ha az üzemméret viszonylag kicsi a piachoz képest, akkor az iparág közelít a tökéletes versenyhez. A gazdaságos üzemméret alapján kialakuló monopóliumot természetes monopóliumnak nevezzük. (A kormányzatok által pénzügyileg is támogatott óriási kutatási programok (űrhajózás, hadiipar stb.) monopolhelyzetbe hoznak nagyvállalatokat. Számos olyan fogyasztási cikk is van, amelyeknek a termelése úgy a leghatékonyabb, ha egyetlen vállalat van a piacon)

Tiszta monopóliumról beszélünk, ha egy terméknek egyetlen gyártója, eladója van egy országban. Ez azt jelenti, hogy képes a teljes piaci keresletet kielégíteni. A monopólium egymaga áll szemben a piaci kereslettel, a monopólium kínálata maga a piaci kínálat egésze. A terméknek a monopólium által megszabott ára maga a piaci ár.

A monopólium piaci alkalmazkodásának lényege, hogy egyszerre határozza meg saját kínálatának mennyiségét és a piaci árat.

A monopólium számára is nagyon kemény adottság a piaci keresleti függvény, amihez alkalmazkodnia kell. Annak tudatában emelheti az árát, hogy kisebb lesz a keresett mennyiség, az eladott darabszám. Ha többet akar eladni, akkor csökkentenie kell az árat.

A monopólium fő eltérései a tökéletesen versenyző vállalattól:

Ø A monopólium összbevétele (TR) nem nő együtt az eladás növelésével, hanem egyre lassabban nő a bevétel, s nagyon nagy kínálat esetén az összbevétel csökkenhet is.

Ø A monopólium egyre kisebb áron képes eladni nagyobb és nagyobb mennyiségeket.

Ø Az előbbiekből következik, hogy a monopólium határbevétele (MR) nem fix, és nem egyezik meg egyetlen piaci árral sem, (mint tökéletes verseny esetén) mert újabb és újabb mennyiségeket csak egyre kisebb áron tud eladni.

A monopólium nem különbözik lényegesen a tökéletes verseny vállalatától, a profitmaximalizálás szempontjából. Rá is érvényes az optimális profit fő szabálya:

A monopólium akkor ér el legtöbb profitot, ha olyan termelési mennyiséget választ, hogy határköltsége és határbevétele éppen egyenlő legyen. Maximális a profit, ha MC = MR

Lényeges különbség a monopólium és a tökéletes verseny vállalatai között, hogy a monopólium határbevétele csökkenő, mert a monopólium egyetlen eladóként csökkenő ár mellett növelheti eladott mennyiségét.

Makro piac

2010-03-11T00:57:00.001-08:00

15. A makrogazdaság piacai

A gazdasági folyamatok színtere a piac. Ott adják illetve veszik a különböző termékeket. A makroökonómia a különböző piacokat különbözteti meg egymástól:

Fogyasztási javak piacát
Tőkejavak piacát
Pénzpiacot
Munkapiacot

A négy piac közül az első kettő igen szoros kapcsolatban áll egymással, hiszen itt a vállalati szféra kibocsátása cserél gazdát. A fogyasztási cikkek piacát és a tőkejavak piacát ezért együttesen árupiacnak nevezzük. A gazdaság működését ezen piacok közötti kölcsönhatásokhoz kapcsolhatjuk. A működésképtelen gazdaság esetén e szerint valamelyik piac nem működik, illetve az ott keletkezett zavarok tovagyűrűznek, más piacok működésének gátat szabva.

Az árupiac

A piac elemzéséhez bizonyos kitüntett helyzetből, az egyensúlyi helyzetből kell kiindulni. Árupiaci egyensúlyon a makroökonómiában is a kereslet és a kínálat egyenlőségét értjük. A makroökonómiai kereslet az árupiacon a javak azon mennyisége, amelyet a gazdaság szereplői adott árszínvonalon vásárolni képesek és hajlandók. A makrogazdaság árukínálata pedig az a termékmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott technológiai kapacitások mellett ugyancsak adott árszínvonalon hajlandók termelni. A makroökonómiában nem foglakozunk az egyes termékek áraival, hanem az egész gazdaságra jellemző átlagárral. Csupán annyit tudunk, hogy a termékek átlagosan mennyivel drágultak, illetve mennyivel lettek olcsóbbak, de az árak szerkezetét nem ismerjük. A mikroökonómiában a keresletet és a kínálatot mindig termékek vonatkozásában értelmeztük. Ezért nem vihetjük át a mikroökonómiai kereslet- és kínálatelemzést a makrogazdaságba.

A makrogazdasági keresletet befolyásoló tényezők:

· A tervezett makrogazdasági jövedelem

· A forgalomban lévő pénz mennyisége

· Az előző két tényezőt befolyásoló egyéb tényezők

Az árukereslet

Egyszerűsítő feltevések az árupiaci kereslet elemzésével kapcsolatban:

· Kétszektoros makrogazdasági modell

· A forgalomban lévő pénz mennyisége állandó

· Az árszínvonal változatlan

Így egy olyan makrogazdasághoz térünk vissza, amelyben csak a vállalati és a háztartási szféra működik. Mindkét szféra képes megtakarításokra.

Makrogazdasági fogyasztási kereslet

Makrogazdasági fogyasztás a makrogazdasági jövedelemnek az a része, amelyet a szükségletek kielégítésére szolgáló termékekre és szolgáltatásokra költenek el. Makrogazdasági fogyasztási függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a tervezett makrogazdasági jövedelem minden szintjéhez a fogyasztási keresletet rendeli hozzá. A fogyasztási kereslet összetevői:

· Autonóm fogyasztás: a jövedelemszinttől független fogyasztási kereslet. C_o

· A jövedelemtől függő fogyasztás: Fogyasztási határhajlandóság mérőszám, mely kifejezi, hogy hány egységgel változik a fogyasztási kereslet, ha egységnyivel változik a tervezett makrogazdasági jövedelem értéke. C*Y

A megtakarítás

A megtakarítás az a jövedelemrész, amelyet nem költenek el fogyasztási javakra. Fogyasztási függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a tervezett makrogazdasági jövedelem mindenszintjéhez a megtakarítások értékét rendeli hozzá.

A megtakarítási határhajlandóság mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik a megtakarítás értéke, ha egységnyivel megváltozik a tervezett makrogazdasági jövedelem.(ez a megtakarítási függvény meredeksége)

Az autonóm megtakarítás a megtakarításnak az a része, amelynek nagysága nem függ a tervezett makrogazdasági jövedelem alakulástól. Azt is mondhatjuk, hogy az autonóm fogyasztás levonás a megtakarításból. Így nyilvánvaló a megállapítás: Nincs autonóm fogyasztás autonóm megtakarítás nélkül.

A beruházás

A beruházás az állótőke pótlása és bővítése, másrészt pedig készletfelhalmozás. A beruházás autonóm keresleti tényező, nagysága független a makrogazdasági jövedelem alakulásától. Ennek magyarázata:

· A beruházási tevékenységben lényegesen nagyobb szerepet játszik az időtényező és a kockázatvállalás, mint a fogyasztásban.

· A megtakarítás nem válik automatikusan beruházássá

· A beruházási szándékokat nem várható makrogazdasági jövedelem motiválja, hanem annak egyik összetevője, a profitvárakozás. A makrogazdasági jövedelem többi összetevője a beruházó számára költségtényező.

A beruházási tevékenység függ:

- a profitvárakozásoktól :a beruházási kereslet a profitvárakozások növekvő függvénye

- a kamatlábtól: a beruházási kereslet a kamatláb csökkenő függvénye

Az egyensúlyi jövedelem

Az egyensúlyi jövedelem lényege: A tervezett makrogazdasági jövedelem értéke megegyezik a szándékolt fogyasztás és beruházás összegével. Azaz egyensúlyi jövedelemnél a megtermelni szándékolt jövedelem érétke megegyezik az elkölteni szándékolt jövedelem értékével.

A kiadási multiplikátor mérőszám, amely kifejezi, hogy hány egységgel változik meg az egyensúlyi jövedelem, ha egységnyivel megváltozik valamely autonóm keresleti tényező.

A makrogazdasági jövedelem számbavétele

2010-03-11T00:57:00.000-08:00

14. A makrogazdasági jövedelem számbavétele

A világgazdaság makroszintű egységeinek az egyes országok gazdaságát, a nemzetgazdaságokat tekintjük. A nemzetgazdasági mértékben lezajló gazdasági folyamatok magukban foglalják:

- a javak kibocsátásával megvalósuló jövedelemképződést

- a keletkezett jövedelmek elsődleges elosztását

- a jövedelmek újraelosztását, és ennek alapján a végső felhasználásra rendelkezésre álló jövedelemösszegek kialakulását.

- A jövedelmek felhasználásának az alapvető célok közötti megosztását.

Hazánkban és más országokban is általában az ENSZ nemzeti számlarendszerének, az SNA-nak 1993-ra kidolgozott, korszerűsített változatát alkalmazzák a makrofolyamatok adatainak rendszerbe foglalt összesítéséhez. Nemzeti számlarendszerek csak századunkban alakultak kis, és az SNA-n kívül csak az MPS állt fenn hosszú ideig. Ez utóbbi kezdeti formájában az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején alakult ki a Szovjetunióban. Fogalomrendszerében Marx elméletének közgazdasági fogalmait vette alapul, és felépítésében a szovjet gazdaság működéséhez igazodott. Csak az anyagi termelésre terjedt ki és figyelmen kívül hagyta a nem anyagi szolgáltatásokat. A volt KGST-országok is az MPS-t alakították ki. Az ENSZ megfelelő intézményei a kialakuló SNA mellett az MPS-t is alkalmazták. A története során több átalakuláson átment MPS azzal szűnt meg, hogy a volt KGST-országok a piacgazdaságra törekedve az ehhez igazodó SNA-ra tértek át. Az SNA Keynes által meghatározott fogalmakra építette fogalomrendszerét, és a piacgazdaság viszonyai között fejlődött ki az USA-ban és Nyugat-Európában. Bevezetése az ötvenes évekre tehető a fejlett országokban. 1968-ban és 1993-ban korszerűsítették. Ez utóbbi formájában lett az ENSZ egyedüli nemzeti számlarendszere. Hazánkban a negyvenes-ötvenes évek fordulóján, összhangban az uralkodó gazdasági rendszerrel, az MPS rendszer épült ki. A hatvanas évek elejétől hazánk statisztikusai támogatták azokat az ENSZ-ajánlásokat, amelyek az MPS- és SNA-rendszert úgy kívánták fejleszteni, hogy közeledjenek egymáshoz. 1968-ban az MPS jellegű számlarendszert több SNA-ban alkalmazott elemmel bővítették.

Egy-egy makrogazdaság éves eredményeit átfogóan az SNA-alapmutatói tükrözik, amelyek megmondják:

- mennyi jövedelmet termeltek meg egy gazdaságban

- mennyi jövedelemhez jutottak az elsődleges elosztás során az adott makrogazdasághoz tartozó gazdasági szereplők

- mennyi jövedelem állt rendelkezésre összesen végső felhasználásra az újraelosztás után, az adott makrogazdasághoz tartozó gazdasági szereplőknél.

Az SNA törekvése, hogy a javak összegében minden létrehozott terméket és szolgáltatást számításba vegyen. Az összesítés során sokféle termék és szolgáltatás különböző mennyiségeit kell összeadni, azaz heterogén javak halmazait kell összegezni.

Bruttó kibocsátás

Régi érték Nettó jövedelem (új érték)

Amortizáció Folyótermelő felhasználás

A folyótermelő felhasználás azoknak a javaknak az értéke, amelyek a számbavétel időszakában, az adott makrogazdaságban tovább feldolgozásra kerülnek.

Végterméknek nevezzük azokat a javakat, amelyek a számbavétel időszakában az adott makrogazdaságban nem kerülnek tovább feldolgozásra, hanem a végső fogyasztást vagy a felhalmozást szolgálják. Végtermékek csoportjai:

- Beruházási javak (állótőkejavak)

- Fogyasztási javak

- Készletfelhalmozásra kerülő javak

- Exportjavak

A hozzáadott érték kifejezi, hogy az adott vállalat vagy termelési fázis mennyivel növelte az előző termelési fázisból felhasznált javak értékét. Azt is kifejezi, hogy az adott termelési fázis mennyivel járult hozzá a végtermék értékéhez. Kiszámítása: Új érték + Amortizáció

Árbevétel – Folyótermelő felhasználás

Egy nemzetgazdaságban az 1 év alatt kibocsátott javak árösszegéből a folyó termelőfelhasználás levonásával kapjuk meg az abban az évben termelt bruttó jövedelmet.

A megtermelt javakat a nemzteti számlarendszerben kibocsátásuk idején érvényes piaci árukon összesítik. Az összesítés eredményét a termelés folyó áron számított nagyságának, a termelés nominális mutatójának nevezzük. Ha össze akarjuk hasonlítani egymással az egymást követő években a jövedelem nagyságát, akkora nominális mutatók gyakran félrevezető képet adnak. Ilyenkor a termelés reálmutatóját használjuk, úgy számíthatjuk ki, hogy a kibocsátás folyó áron számított összegét elosztjuk az árszínvonalnak a kiinduló évhez mért viszonyszámával, a kiinduló évhez viszonyított árindexszel.

GDP: Bruttó hazai termék, 1 év alatt az ország területén előállított végtermékek összértéke

Kiszámítása: GDP=GO – Folyótermelő felhasználás

GDP=C + G + I_B + X – IM

A GDP az SNA egyik alapmutatója.

NDP: Nettó hazai termék: 1 év alatt az ország területén előállított nettó végtermékek összege.

Kiszámítása: NDP=GDP – Amortizáció

NDP=GO – régi érték

NDP=C + G + I_N + X – IM

GNI: Bruttó nemzeti jövedelem: 1 év alatt az ország állampolgárai által az elsődleges elosztás

keretében akár külföldről akár belföldről realizált bruttó jövedelmek összege.

Kiszámítása: GNI=GDP + Hazai gazdasági alanyok külföldi tényezőjövedelmei –

külföldi gazdasági alanyok hazai tényezőjövedelmei.

NNI: Nettó nemzeti jövedelem: 1 év alatt az ország állampolgárai által az elsődleges elosztás

keretében akár külföldről, akár belföldről realizált nettó jövedelmek összege.

Kiszámítása: NNI=GNI – Amortizáció

NNI=NDP + Hazai gazdasági alanyok külföldi tényezőjövedelmei –

külföldi gazdasági alanyok hazai tényezőjövedelmei

GNDI: Bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem: 1 év alatt az ország állampolgárai által

végső felhasználásra, fogyasztásra és felhalmozásra fordítható bruttó nemzeti jövedelem

Kiszámítása: GNDI=GNI + beáramló transzferek – külföldre utalt transzferek

NNDI: Nettó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem: 1 év alatt az ország állampolgárai által

végső felhasználásra, fogyasztása és felhalmozásra fordítható nettó nemzeti jövedelem.

Kiszámítása: NNDI=GNDI – Amortizáció

NNDI=NNI + beáramló transzferek – külföldre utalt transzferek

Az Y (Jövedelem) azonosítható a GDP-vel és az NDP-vel egyaránt. Ha Y=GDP, akkor az I a bruttó beruházásokat jelzi és az amortizáció része a vállalat megtakarításának, az S_V-nek

Ha viszont Y=NDP, akkor az I a nettó beruházásokat jelzi, és az amortizáció nem szerepelhet az S_V-ben.

A munkapiac

2010-03-11T00:56:00.000-08:00

16. A munkapiac

A legegyszerűbb makrogazdasági körforgásból tudjuk, hogy a háztartási szféra a munka kínálója, a vállalati szféra pedig a munka felhasználója. A munka adásvétele tehát e két szféra között zajlik.

Munkakínálatnak nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a háztartási szektor különböző reálbérek mellett felajánl a vállalati szektornak.

Munkakeresletnek nevezzük azt a munkamennyiséget, amelyet a vállalati szektor különböző lehetséges reálbérek mellett fel kíván használni a termelési folyamatban.

A munkakínálat

Bármelyik makrogazdaságban létezik a munkakínálat felső határa, a lakosság száma. Természetesen még elméletileg sem közelíti meg a munkakínálat a határt, hiszen a lakosság egy része koránál fogva nem képes munkát végezni. A gyerekek, és a nyugdíjkorhatárt elért emberek nem vesznek részt a munkában. Valamint vannak olyan emberek, akik életkoruk alapján munkát vállalhatnának, de egészségi állapotuk vagy egyéb problémáik miatt nem végezhetnek munkát.

A munkaképes lakosság megoszlik

- az aktív népességre, mely mint munkavállaló a munkapiacon megjelenik.

- inaktív népességre, mely nem szándékozik munkát vállalni (pl háztartásokban dolgozik vagy örökölt vagyona van)

A munkaképes korú lakosság felbontása az aktív és az inaktív részre mindig csak egy adott időpontra értelmezhető. Az aktív népesség a lakosság azon része, amely egy adott időpontban munkát vállal, vagyis az adott időpont munkaerő-állománya.

A valóság azt mutatja, hogy nem minden munkára jelentkező embert foglalkoztatna, így az aktív népesség felbontható:

- foglalkoztatottakra, vagyis olyan emberekre, akik munkát keresnek és találnak is

- munkanélküliekre, akik hiába keresnek munkát, nem találnak munkahelyet ahol foglalkoztatnák őket. A munkanélkülieken belül megkülönböztetünk kényszerű és önkéntes munkanélkülieket.

Nominálbér és reálbér

Nominálbérnek vagy pénzbérnek nevezzük azt a pénzösszeget, amelyet a munkavállaló az őt foglalkoztató gazdálkodó egységtől kap. Egy makrogazdaság nominálbére a pénzbérek átlaga, vagyis a vállalati szféra által egy munkahóért kifizetett pénzösszeg. A nominálbér jele: W

A reálbér a nominálbér és az árszínvonal hányadosa: A reálbér a munkáért kapott nominálbéren vásárolható termékek és szolgáltatások halmaza.

Várható, hogy növekvő reálbér fokozza a munkakínálatot, hiszen azonos munkával most több termék vásárlása válik lehetővé. Ellenkező esetben csökken a háztartások munkavállalói kedve, mert a munkavégzéssel járó áldozat meghaladja az ellenértékként kapott hasznot. Azt tételezzük fel, hogy a munkakínálat javul a növekvő reálbér hatására. Ezt az összefüggést fejezi ki a munkakínálati függvény. A munkakínálati függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér mindenszintjéhez a háztartások munkakínálatát rendeli hozzá.

A munkakereslet a vállalati szféra munkaerőigénye. Ezért a nominálbér ill. a reálbér egyfelől a háztartási szféra bevétele, de másfelől a vállalati szféra költségtényezője. Minél nagyobb a reálbér, annál drágább lesz a munkaerő, annál nagyobbak a vállalati szféra költségei, ami csökkenti a munkakeresletet. A csökkenő reálbér ezzel szemben a munkakereslet növekedését eredményezi. Ezt a munkakeresleti függvénnyel írhatjuk le. Munkakeresleti függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a reálbér minden szintjéhez a vállalati szektor munkakeresletét rendeli hozzá.

A munkapiaci egyensúly

A munkapiac egyensúlyát a munkakeresleti és kínálati összefüggések alapján jellemezhetjük. Egyensúly akkor jön létre, ha a munkakereslet egyenlő a munkakínálattal. A helyzetet a makroökonómiából ismert Marshall-kereszttel ábrázoljuk.

Látjuk, hogy L* munkamennyiség mellet fennáll a kereslet és a kínálat egyenlősége. Ehhez a (W/P)* reálbér tartozik, amelyet egyensúlyi reálbérnek is nevezhetünk. A munkapiac egyensúlyi helyzetet teát két, egymással szorosan összefüggő tényezőtől függ: a munkamennyiségtől és a reálbérszinttől.

A potenciális kibocsátás klasszikus értelemben: A makrogazdasági kínálat rövid távú maximuma, amely csak munkapiaci egyensúly mellett érhető el.

A munkanélküliség

A kényszerű munkanélküliség okai

A kényszerű munkanélküliség általános oka az elégtelen kereslet.

A kényszerű munkanélküliség okai:

- A keresletcsökkenésnek lehet konjukturális oka, vagyis arról van szó, hogy az adott országban, illetve környezetében valamely ágazat termékeit pillanatnyilag nem lehet eladni.

- Strukturális munkanélküliség: a munkakínálat és a munkakereslet szerkezetében eltér egymástól.

- Technológiai munkanélküliség: technológiai munkanélküliségnek nevezzük a technikai haladás hatására kialakult állástalanságot.

- A munkatermelékenységnél nagyobb ütemű reálbér-növekedés: a bérnövekedés a munkatermelékenység növekedését haladja meg

A munkakínálatot meghatározó tényezők:

A munkakínálatot rövid távon befolyásoló tényező a reálbér.

A munkakínálatot hosszú távon befolyásoló tényezők

- a lakosság számát és megoszlását befolyásoló tényezők

o demográfiai folyamatok

o migrációs folyamatok (kivándorlás)

- az aktivitási rátát befolyásoló tényezők

o a lakosság egészségi állapota

o az általános kulturális színvonal (munkához való hagyományos viszony, életszínvonal, igények)

o technikai fejlődés

o jövedelemtermelés üteme

Önkéntes munkanélküliségről beszélünk, ha az emberek adott reálbér mellett minden kényszerű ok nélkül nem hajlandók munkát vállalni, kényszerű munkanélküliségről pedig akkor, amikor adott reálbér mellett hajlandók lennének dolgozni, keresnek is munkát, de valamilyen okból kifolyólag nem találnak munkáltatót.

A munkanélküliség és a jövedelem

Okun törvénye: Ahhoz, hogy 1%-kal csökkenthető legyen a munkanélküliség egy adott makrogazdaságban, 2,2 %-kal kell növelni a GDP-t (a makrojövedelmet) a potenciális kibocsátáshoz viszonyítva.

A munkanélküliségi ráta=

A potenciális kibocsátás Keynes értelmezésében: A kibocsátásnak az a rövidtávú maximuma, amely a munkanélküliség természetes rátája mellett érhető el.

A munkanélküliség természetes rátája Keynes értelmezésében: A munkanélküliségnek az a minimális szintje, amely anélkül fenntartható, hogy felgyorsulna az infláció.

Keresletrugalmasság

2010-03-11T00:55:00.001-08:00

4. Keresletrugalmasság

A kereslet rugalmassága kifejezi, hogy hány százalékkal változik meg adott termék keresletének mennyisége, ha valamely keresletet befolyásoló tényező 1%-kal megváltozik.

A keresletrugalmassági számítások fajtái:

Ø Kereslet árrugalmassága

Ø Kereslet keresztrugalmassága

Ø Kereslet jövedelemrugalmassága

A kereslet árrugalmassága kifejezi, hogy hány százalékkal változik meg adott termék keresletének mennyisége, ha a termék ára 1%-kal megváltozik

A kereslet árrugalmassága általában negatív szám. Növekvő ár esetén a kereslet csökken, csökkenő ár esetén a kereslet nő. Az ár és a kereslet tehát általában ellentétes irányba mozog.

A kereslet árrugalmasságát befolyásoló tényezők:

Ø A jószág természeti, használati tulajdonságai.

Ø Helyettesítő termékek: annál rugalmasabb egy jószág kereslete, minél több termék elégíti ki ugyanazt a keresletet.

Ø A helyettesítő termékek árának közelsége: annál nagyobb a kereslet árrugalmassága, minél közelebb van a helyettesítő termékek ára a vizsgált termékek árához.

Ø A termékek ára a fogyasztó jövedelméhez viszonyítva.

Egyes jószágokat mindezen hatások alapján kifejezetten árrugalmas áruknak nevezzük. Ezen cikkel 1%-os árváltozása esetén keresletük több mint 1%-kal változik.

A kereslet kereszt-árrugalmassága kifejezi, hogy hány százalékkal változik meg egy adott x termék keresletének mennyisége, ha egy másik y termék ára 1%-al megváltozik.

E_xpy> 0 helyettesítő termékek

E_xpy <>

E_xpy= 0 független termékek

A kereslet jövedelemrugalmassága kifejezi, hogy hány százalékkal változik meg adott termék keresletének mennyisége, ha a fogyasztók jövedelme 1%-kal megváltozik.

Giffen javak körébe tartoznak azok az inferior termékek, amelyeknél paradox árhatás tapasztalható.

Paradox árhatás esetén növekvő árhoz növekvő kereslet, csökkenő árhoz csökkenő kereslet tartozik. (Luxujavaknál is előfordulhat ezek Weblen javak vagy sznob javak)

18. A pénzpiac

2010-03-11T00:55:00.000-08:00

18. A pénzpiac

Nominális pénzkínálatnak nevezzük azt a pénzmennyiséget, amelyet a bankrendszer a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsát.

Pénzkeresletnek nevezzük azt a pénzmennyiséget, amelyet a gazdasági szereplők tranzakciós, óvatossági és spekulációs megfontolásokból szándékoznak tartani.

Tranzakciós pénzkeresletnek nevezzük azt a pénzmennyiséget, amelyet a gazdasági szereplők termékek és szolgáltatások megvásárlására, valamint fizetési kötelezettségeik teljesítése céljából szándékoznak tartani. A tranzakciós pénzkereslet a makrogazdasági jövedelem növekvő függvénye.

Az óvatossági pénzkereslet az a pénzmennyiség, amelyet a gazdasági szereplők előre nem tervezhető kiadások finanszírozására szándékoznak tartani. Az óvatossági pénzkereslet a makrojövedelem növekvő és a kamatláb csökkenő függvénye.

Spekulációs pénzkeresletnek nevezzük azt a pénzmennyiséget, amelyet a gazdasági szereplők értékpapírok vásárlására szándékoznak tartani. A spekulációs pénzkereslet a kamatláb csökkenő függvénye.

1. A pénzkereslet alakulását két tényező határozza meg, az egyik a jövedelem, amelynek módosulása egyenes arányban, a másik pedig a kamatláb, amelynek megváltozása fordított arányban hat a pénzkeresletre. Ezt a kapcsolatot fejezi ki a pénzkeresleti függvény. Pénzkeresleti függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a makrojövedelem adott szintje mellett a kamatláb minden lehetséges értékéhez a gazdasági szereplők pénzkeresletét rendeli hozzá.

2. Ha a pénzkereslet két tényezője egymástól független, akkor a hatást külön- külön jellemezhetjük a következő ábra segítségével. Tegyük fel, hogy a gazdaság jelenlegi állapotát M^D pénzkeresleti függvény írja le. Látható, hogy ha a kamatláb növekszik, akkor a pénzkereslet – az óvatossági pénzkereslet csökkenése miatt – csökken. Ha nő a jövedelem, akkkor a pénzkereslet is nő, mégpedig változatlan kamatláb mellett. A gazdaság új állapotát az M^D’ pénzkeresleti függvény jellemzi. Mivel a jövedelemnek ez az elmozdulása bármilyen kamatláb esetén érvényes, azt is mondhatjuk, hogy a pénzkereslet görbéje a jövedelem növekedésével jobbra tolódik, míg a csökkenő jövedelem nyilván balra tolja a függvényt:

A pénzpiac egyensúlya – a kamatláb alakulása:

Nominális pénzkínálatnak nevezzük azt a pénzmennyiséget, amelyet a bankrendszer a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsát. M^S= nominális pénzkínálat

A reálpénzkínálat a nominális pénzkínálat és az árszínvonal hányadosa :

1. Adott nominális pénzkínálat mellett a reálpénzkínálat és a kamatláb összefüggését egy függőleges egyenes adja meg. A kamatláb és a pénzkereslet kapcsolat a már ismert negatív meredekségű egyenes. Az ábrán az M^S/P reálpénzkínálat és az M₀^D pénzkeresleti függvény metszéspontja határozza meg a pénzkeresleti egyensúlyt biztosító kamatlábat, az i₀-t.

2. Most tegyük fel, hogy a nominális jövedelem nő. Ennek két különböző oka lehet: vagy nőtt a reáljövedelem, vagy az árszínvonal emelkedett. Az első esetben a megnövekedett jövedelem hatására nő a pénzkereslet, a pénzkeresleti függvény jobbra tolódik. A pénzpiacon régi i₀ kamatláb mellett túlkereslet lép fel. Ha a központi bank nem bocsát ki több bankjegyet, akkor a hitellehetőségek relatíve szűkülnek, azaz i₀ kamatláb mellett többen kívánnak hitelt felvenni, mint amennyi a jelenlegi hitelkínálat. Ez a helyzet végül a kamatláb emelkedését eredményezi. Ez pedig csökkenti a pénzkeresletet és így helyreáll a pénzpiaci egyensúly. A jövedelem növekedése tehát az egyensúlyi kamatláb növekedését eredményezi:

A pénzkereslet – reálmennyiség lévén – nem

változik. A régi i₀ kamatláb mellett pénztúl- kereslet jelentkezik. A kamatláb növekedni

kezd. A függvények új metszéspontja azt

mutatja, hogy az árszínvonal emelkedése mi-

att az egyensúlyi kamatláb i₀-ról i₁-re nőtt.

Hasonlóképpen mutatható ki az ellenkező e-

setben, hogy csökkenő árszínvonal mellett a-

lacsonyabb kamatláb alakul ki.

Az árszínvonal hatása az egyensúlyi kamatlábra:

Láthatjuk, hogy alacsony árszínvonal (P0) a-

lacsony kamtlábbal (i0) jár együtt.

Magasabb árszínvonal (P1) pedig magasabb

kamatlábat (i1) eredményez.

A VÁLLALATI KÍNÁLATI GÖRBE; A KÍNÁLATI ÁR

2010-02-11T21:10:00.000-08:00

A VÁLLALATI KÍNÁLATI GÖRBE; A KÍNÁLATI ÁR

Adott piaci ár van a termelő szempont-
jából, melyhez olyan output-ot rendel,
mellyel a költség maximalizálható.

Ü: üzembezárási pont
P: ár
PÜ: határköltség Ü-pontban
PF: fedezeti ár

Ha a piacon nő a piaci ár, létrejön egy
PÜ-ár.

A PÜ ár alatt amíg a termelő kibocsátása nulla (a P-ár < átlag változó költség), nem éri meg termelni, mert a veszteség nagyobb, mint a fix költsége.

A PÜ ár felett a termelő kínálata egybeesik a határköltséggel (a PÜ ár = az Ü-pontbeli határköltséggel), a fix költséggel megegyező lesz a vesztesége.

Ü-pont (üzembezárási pont) felett érdemes termelni, az Ü-pont alatt be kell szüntetni a termelést.

RÖVID TÁVÚ KÍNÁLATI FÜGGVÉNY/GÖRBE

Rövid távú kínálati görbe: a határköltség függvény Ü-pont feletti szakasza. Megmutatja, hogy az adott piaci ár mellett érdemes-e termelni.

F-pont: a határköltség függvény és az átlagköltség függvény metszéspontja. F-pont reprezentál egy PF árat (fedezeti árat). PF az az ár, mely mellett a vállalkozó nulla profitot termel.

Az átlagköltsége a vállalkozónak a PF pontban a legkevesebb (AC=PF, azaz átlagköltség = fedezeti ár).
F-pont felett gazdasági profitot realizál a vállalkozó.
Ü és F pont között a vállalkozó (termelő) veszteséges, de érdemes termelni, hiszen a veszteség nem éri el a fix költséget.
Ü pont alatt be kell szüntetni a termelést.

KÍNÁLATI ÁR

A kínálati ár a mennyiség függvénye, az a minimális ár, melynél a vállalkozó hajlandó termelni. A kínálati ár az a legkisebb ár, melyen a vállalkozó hajlandó adott mennyiséget kibocsátani, vagyis a kínálati ár megegyezik a vállalkozó határköltségével.

PIACI KÍNÁLATI FÜGGVÉNY

P Pozitív meredekségű a függvény.
S Megmutatja az egész gazdasági
ágazat által piacra vitt mennyiséghez
tartozó piaci árat.

PSmin: a legalacsonyabb kínálati ár.
Sajátossága, hogy ez alatt a pont
PSmin alatt az ágazat egyik termelője sem
hajlandó termelni. Másik sajátossá-
ga, hogy a legkisebb határköltséggel
termelő üzembezárási pontjánál van
q a PSmin.

A VÁLLALAT; GADSASÁGI KÖLTSÉGEK; SZÁMVITELI KÖLTSÉGEK

2010-02-05T06:13:00.000-08:00

7. tétel
A VÁLLALAT; GADSASÁGI KÖLTSÉGEK;
SZÁMVITELI KÖLTSÉGEK

A vállalkozó, termelő szervezetek keretében működik.
Sajátossága: termelési tényezőket vásárol,
- munka termelői
- tőke folyamat
- föld, ill. természeti kincsek INPUT-jai
melynek eredménye a transzformációs folyamat.

OUTPUT: termékek előállítása, melyet a termelő a
reálpiacon értékesít, ezáltal bevételhez jut,
melyet valamilyen célra felhasznál.
INPUT beszerzése költséggel jár a vállalkozó számára (A vállalat: inputokat outputtá alakító szervezet).

További sajátosság:
- kockázatvállalás,
- veszteségek viselése,
- profit megszerzése.

Vállalati oldal célja:
- Főcél: a profit maximalizálása (a háztartás főcélja a hasznosság maximalizálása!).
- Közös cél: egymást erősítik, de
- Egyéni cél: belső érintettekre lebontott. egymást gyengíthetik is!
A célokat egyeztetni kell! (Elégedett munkásokkal profit termelése!)

Vállalkozások belső érintettjei:
- tulajdonosok köre,
- menedzsment köre,
- munkavállalók köre.

Vállalkozások külső érintettjei:
- állami gazdasági környezet,
- társadalmi környezet,
- természeti környezet.
GAZDASÁGI KÖLTSÉGEK
Három fajta csoportosításuk ismert:
A: egyfajta áldozat az erőforrás megszerzéséért,
B: a felmerülő költségek mely termelési tényezőhöz tartoznak ,
C: a költségek felmerüléséről dönthet-e a vállalkozó.

A-csoportosítás: egyfajta áldozat az erőforrás megszerzéséért.
Explicit költségek, melyben benne van a:
- saját tőke
- saját tőke utáni kamat.
Implicit költségek, melyben benne van a:
- saját ingatlan használat
- saját bér.

B-csoportosítás: felmerülő ktsg-k mely termelési tényezőhöz tartoznak.
- Munkaköltségek
o munkavállaló és a menedzsment bére (explicit ktsg.)
o saját munkabér (implicit ktsg.)
- Tőke költségek (a tőke használatához kapcsolódik)
o állóeszközök költségei
o forgóeszközök költségei
o kamat költségek.
Állóeszköz: fizikai tőkejavak. Jellemző sajátossága, az állóeszközök hosszú ideig szolgálják a vállalkozást. Az új termék árába folyamatosan kerül át (gépek, berendezések, épületek...). Értékcsökkenésüket figyelembe kell venni (amortizáció)!
Forgóeszközök: általában fizikai tőkejavak. Értéke egy termelési ciklusban beépül az új termék árába (anyagok, segédanyagok, nyersanyagok, félkész termékek).
Kamat: hitel felvételéhez társul (állóeszközök megvételére, forgóeszközök feltöltésére).
- Föld- és bányahasználati költségek
o bérleti díjak,
o járadékok.
Az 1-3. pontokban: közgazdasági költség, mely különbözik a számviteli költségtől, amelyben az implicit költség is benne van.

C-csoportosítás: a költségek felmerüléséről dönthet-e a vállalkozó.
- Elsüllyedt költségek: melyek múltbeli döntéseinkhez kötődnek. A jelen döntés során ezeket már figyelembe venni nem lehet, nagyságát befolyásolni nem lehet.
- Várható költségek: jelenbeni, vagy jövőbeni döntések következményei. Nagyságuk meghatározható, ezek befolyásolhatóak. A vállalkozónak a várható költségek esetében mérlegelési lehetősége van.
Mindkettő jelen van a vállalkozás során, de nem mindegy az egymáshoz viszonyított arányuk.
Az arány függ:
- a vállalkozó döntési lehetőségétől,
- a gazdasági időtávoktól.

MEGTAKARÍTÁSOK; BEFEKTETÉSEK; DÖNTÉSI SZABÁLY

2010-01-11T01:13:00.000-08:00

MEGTAKARÍTÁSOK; BEFEKTETÉSEK; DÖNTÉSI SZABÁLY

Megtakarítás: a jelenbeni fogyasztásról való lemondás. Az egyik leg-fontosabb magatartás, ez az alapja a tőkeállomány bővítésének. A fogyasztói oldal folyamatos döntés elé kerül: a jelenben kíván-e fogyasztani, vagy elhalasztja azt a jövőbe.

Fogyasztói magatartás lehet:
a) Jövedelem csökkenésre számít: ez a csoport növeli megtakarítását és elhalasztja a fogyasztását.
b) Jövedelem emelkedésre számít: ez a csoport előre hozza a fogyasztást (pld. hitelt vesz fel) és csak később fog takarékoskodni. A hitel felvétel miatt jelentősége van a kamatlábnak, mely meghatározza a jelenbeni fogyasztás árát.

Kamatláb:
- nominál kamatláb: reálkamatláb + infláció
- reálkamatláb: nem tartalmazza az inflációt, az inflációtól megtisztított kamatláb.Jele: i . A mikroökonómia a reálkamatlábat vizsgálja.

Hogyan hat a kamatláb a megtakarításokra?

- Helyettesítési hatás: ha nő a kamatláb (i), akkor a jelenbeni fogyasztás megdrágul. Ez a jelenbeni fogyasztást csökkenti, azonban növeli a megtakarítást.
- Jövedelmi hatás: ha nő a kamatláb (i), akkor ez megemeli a háztartások jövedelmét (betétek utáni magasabb kamattal több, nem munkajövedelemhez jut). A háztartás minden más jószágból többet fogyaszt, növeli a jelenbeni fogyasztást és csökkenti a megtakarítást.

A reálkamatláb változás a megtakarítást olyan irányban befolyásolja, mely hatás erősebb. A hatás erősségétől függ a megtakarítás nagysága.

VAGYONTÁRGYAK

Megtakarítunk, de mibe fektessük? A háztartásnak döntenie kell!

Vagyontárgyak: tartós javak, melyek hosszú ideig nyújtanak szolgáltatást.
Lehetnek:
1. fizikai:
- ingatlan
- műkincs
- nemesfém
2. pénzügyi (pénzügyi követelés):
a) pénz: vagyontartási formája kettős
- jó vagyontartási forma: mentes az árfolyam kockázattól; ez a leglikvidebb forma, bármikor és a legkönnyebben átváltható szinte bármire
- nem jó vagyontartási forma: nincs kamat és érzékeny az inflációs hatásokra
b) értékpapírok, mely kétféle is lehet
- kötvény: itt futamidő van és annak lejáratakor visszafizetik;
- részvény: tulajdonosi jogokat testesít meg, hozama a részesedés és az árfolyam nyereség.
3. emberi tőke:
- tudás
- munkaképesség
- egyéb képesség

Probléma a jövőbeni hozamok problémája, hiszen a jelenben jutunk hozzá, de bizonytalan a jövőbeni hozama. Két idősík van, ezt kell valahogy összehasonlítani, egyensúlyt teremteni.
A két időpontbeli értéket át kell számítani:
a) jelenből jövőbe: kamatszámítás (kamatos kamat)
b) jövőből jelenbe: diszkontálás

DÖNTÉSI SZABÁLY

Nettó jelenértéken alapul, ami a hozamok tőkésített értékéből kivonva a vagyontárgyak ára.

SZÁRMAZTATOTT KÖLTSÉGEK (HATÁRKÖLTSÉG, ÁTLAG TIPUSÚ KÖLTSÉGEK, FÜGGVÉNYEK)

2009-11-11T08:10:00.000-08:00

10. tétel
SZÁRMAZTATOTT KÖLTSÉGEK
(HATÁRKÖLTSÉG, ÁTLAG TIPUSÚ KÖLTSÉGEK, FÜGGVÉNYEK)

Határköltség (MC)

Határ: a fogyasztói oldalhoz hasonlóan, a pótlólagos kibocsátás változás
hogyan befolyásolja a vállalkozó döntéseit, illetve költségeit.

Kétféle képpen írhatjuk le:

A
MC = költség változás
termelés változás

(bármelyik – teljes, vagy változó – költség figyelembe vehető)

Határköltség (MC): a teljes, vagy változó költség output szerinti
differenciál hányadosa.

B
MC = dTC = dVC
dq dq

Határköltség függvény:

Értéke mindig pozitív, mert nagyobb
mennyiségű output, mindig nagyobb
min. mennyiségű változó költséggel jár.

Jellemző:
2 elkülöníthető szakasza van
(minimuma szerint különíthető el):
1. szakasznál: csökken a határköltség
2. szakasznál: egyre nő a határköltség

Határköltség függvény:
- Csökken a hozadéki szférában,
- Emelkedik a csökkenő hozadéki szférában (ld. 8. tétel).

Határköltség függvény lényege:
Választ ad arra, hogy mennyibe kerül a vállalkozásnak, ha valamennyi plusz terméket bocsát ki.

ÁTLAT TIPUSÚ KÖLTSÉGFÜGGVÉNYEK

Átlag típusú költségfüggvények (AC):
Átlagos értékeket fejeznek ki. Származtatása a 3 eredeti költségfüggvényből (fix, változó, teljes) történik.

Átlag típusú költségfüggvény (AC) kiszámítása:

AC = TC = teljes ktsg.
q kibocsátás

Átlag fix költségfüggvény (AFC) kiszámítása:

AFC = FC = fix ktsg.
q kibocsátás

Átlag változó költségfüggvény (AVC) kiszámítása:

AVC = VC = vált. ktsg.
q kibocsátás

Átlag teljes költségfüggvény (ATC) kiszámítása:

ATC = AFC + AVC

Átlag költségfüggvény:

A függvény minimuma ott van, ahol az átlag költség függvények (AC, AVC) metszik a határfüggvényt (MC-t).

AFC függvény értéke csökken a kibocsátással.

Ezek a költségfüggvények az output megtermeléséhez szükséges minimális gazdasági költségeket mutatják meg. Alakulásuk függ a vállalkozó döntésétől.
A költségeket meghatározzák az inputok árai. Mi határozza meg az inputok árait? Inputhoz a termelési tényező piacán jut a vállalkozó, ezért a piaci formák közvetve befolyásolják a vállalkozó költségeit. Fontos a piacok vizsgálata!!!

GAZDASÁGI RENDSZEREK, GAZDASÁGI SZEREPLŐK ÉS PIACOK

2009-05-11T06:08:00.000-07:00

2. tétel
GAZDASÁGI RENDSZEREK, GAZDASÁGI SZEREPLŐK
ÉS PIACOK

Gazdasági rendszerek: elkülönítésükre azért van szükség, mert
meghatározza a gazdaság szerkezetét.
Milyen a rendszer az országban → milyenek a termelési tényezők → milyenek az elosztási módok → milyen gazdasági folyamatok vannak ?
A gazdasági rendszer mikéntje keretet ad a gazdaságnak. Sajátosságát meghatározza az uralkodó világnézet, illetve a gazdasági rendszer. A diktatórikus rendszer sajátossága a tervgazdaság, a demokráciában pedig piacrendszer van.
Gazdasági rendszer fajtái:
- tervutasításos gazdaság (diktatúrában)
- piacgazdaság (demokráciában)

Tervgazdálkodás jellemzői:
- központi utasítások szabályozzák,
- kollektív célok elsődlegessége,
- központi tervek megléte (rugalmatlan),
- a központi tervek lebontásra kerülnek (3 és 5 éves terv az iparra, mezőgazdaságra és azok alágazataira),
- ösztönző rendszerek megléte (brigád-verseny, Sztahanov mozgalom),
- nincsenek magántulajdonosi termelő eszközök (bénítólag hat),
- a javak racionális elosztása (igények és szükségletek szerint).

Piacgazdaság feltétele:
- magántulajdon,
- piac elosztása.

Piacgazdaság formái:
- Tiszta piacgazdaság: alapja a liberalizmus, legfontosabb a személyes szabadság, az individium van a központban, jelentős a két szereplő (termelő és fogyasztó). Sok van mindkettőből, ezért verseny alakul ki közöttük. A piaci monarchia érvényesül. Hajtóerő a nyereség és a hasznosság.
Elosztás: piaci alapon valósul meg. Az állam szerepe korlátozott. „Éjjeliőr-állam” szerepének betöltése: az állam csak jogi keretet ad, a rendet és biztonságot nyújtja.
- Szociális piacgazdaság: fontos az egyén és a közjó összhangja. A piac irányít, de ahol ez nem elegendő, ott az állam beavatkozik → piac-komform módon → a cserefolyamatokat az állam nem zavarja, csak javítja.
Sajátosság: a magántulajdon a közjó érdekében korlátozható, az egyéni törekvés befolyásolható (adó, támogatás).

GAZDASÁGI SZEREPLŐK ÉS PIACOK

Gazdasági szereplők:
- háztartások:
o végső fogyasztók,
o tulajdonosok (termelési tényezők tulajdonosai)
- termelők, vállalatok, vállalkozás: a javakat megtermelik, megvásárolják, bérelik a termelési tényezőket;
- állam: feladata a szabályozás és újraosztás;
- külföld: befolyással bír a mikro-, de főleg a makro-folyamatokra.

A gazdaság szervezeti struktúrája:

•Háztartás: a fogyasztás színtere, megtakarít, vagyont gyűjt,
•Üzleti szervezet(vállalat): javak és szolgáltatások előállításának színtere
•Az állam (kormányzat): közhatalmi tényező.

Piac felosztása:
- fogyasztási javak piaca (REÁL-PIAC),
- termelési tényezők piaca:
o munkapiac,
o tőkepiac,
o földhasználati piac.

Sajátosság: egyik piacon vevők, másik piacon eladók!

PIACI EGYENSÚLY; EGYENSÚLY RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVON

2009-03-13T06:55:00.000-07:00

14. tétel

PIACI EGYENSÚLY; EGYENSÚLY RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVON

A mikroökonómia célja megállapítani azt, hogy mi határozza meg az egyes termékek és termelési tényezők relatív piaci árát, illetve mi határozza meg a piacon elcserélendő mennyiséget.

Nagy szerepe van a mikroökonómia elemzésében a termelők kínálatának, illetve a háztartások keresletének.
A piaci egyensúly elemzésénél fontos tényező a tökéletes versenyző (sok eladó és vevő; homogén termékek; a piacon az ár egy adottság)

PIACI EGYENSÚLY ÁLLAPOTA

• A termelés és a fogyasztás egyensúlyának megteremtése: a piaci
mechanizmus révén.
• A piaci kereslet és kínálat között az ár mozgása teremti meg az egyensúlyt.
• Egyensúlyi ár: az az ár, amelynél a D = S.
• Egyensúlyi mennyiség: az a terméktömeg, ahol D = S.

Marshall-kereszt:

q* = mennyiség
p*= ár

Piaci egyensúly kialakulásának
vizsgálata „a” és „b” szempont
szerint.

p*: kitüntetett ár. Ebben a pontban a piaci kereslet megegyezik a piaci kínálattal, vagyis ugyanannyian akarnak eladni, mint vásárolni. A piac ekkor nyugalmi állapotban van. Ez a nyugalmi állapot meghatároz egy egyensúlyi mennyiséget és egyensúlyi árat.

Ha a piac nyugalomban van, az ideális, de soha el nem ért állapot. A nyugalmat tükrözi, hogy a p* pontban mindkét oldal eléri célját: a fogyasztó hasznosság minimumhoz jut, a termelő profit maximumhoz.

A PIACI EGYENSÚLY KIALAKULÁSA

Vizsgálata két szempont szerint történhet:
a) a kínálat nagyobb, mint a kereslet
b) a kereslet nagyobb, mint a kínálat.

Kínálat nagyobb, mint a kereslet - túlkínálatos piac.
A termelők számára elégtelen a kereslet. Ekkor a piaci ár nagyobb, mint a határköltség. Érdemes lenne tovább fokozni a termelést, mert ezzel növelhető lenne a profit. Ehhez viszont csökkenteni kell az árat. Néhány vállalkozás csökkenti is az árat, ezáltal a piaci ár csökken és növekszik a kereslet. Ez azt eredményezi, hogy a vállalkozások árcsökkentése csökkenti a túlkínálatot. Ez a folyamat addig tart, míg be nem áll az egyensúlyi állapot; a túlkínálat lefelé nyomja a piaci árat.

Nagyobb a kereslet, mint a kínálat - túlkeresletes piac.
Ekkor a fogyasztók részéről elégtelen a kínálat. A háztartás fogyasztani akar, ezért hajlandó megemelni árajánlatát, ezzel növekszik a piaci ár. Ez csökkenti a piaci keresletet, vagyis csökken a túlkereslet.
Amikor a keresleti ár megegyezik a piaci árral, beáll a piaci egyensúly. A túlkereslet felfelé húzza a piaci árat.

A piaci árak felfelé és lefelé való elmozdulása csak akkor lehetséges, ha a piaci árak szabadon mozoghatnak.
A piaci egyensúlyt külső tényezők is befolyásolhatják, elmozdíthatják a piaci egyensúly görbéit. Ilyen külső tényező például az állami beavatkozás (háztartások állami támogatása / transzfer)

HOSSZÚ TÁVÚ EGYENSÚLY

Hosszú táv: a termelő bármely termelési tényezőt meg tudja változtatni,
hosszú távon a vállalkozó költségei változó költségek
lesznek.

Ha a vállalkozó a termelést növelni akarja, több input kell, ezért a költségei megnövekednek. Hosszú távon nincs fix költség. Ha nulla a termelés, a profit is nulla lesz.

Hosszú távon akkor termel a vállalkozó, ha árbevétele fedezi a költségeit. Az árak hosszú távon úgy alakulnak, hogy minden termelő legalább nulla gazdasági profitot (F-pont) akar elérni.

A fogyasztói döntés elemzése

2009-01-11T05:53:00.000-08:00

3. A fogyasztói döntés elemzése

A fogyasztó és a háztartás funkciói:

Ø Végső fogyasztói a termékeknek és a szolgáltatásoknak

Ø A fogyasztás finanszírozásához szükséges jövedelmet a tulajdonukban lévő termelési tényezők eladásából illetve bérbeadásából biztosítják

Ø A háztatások gazdasági célja a szükségletek lehető legteljesebb kielégítése az adott jövedelemkorlátok mellett

Ø Megtakarításokat képeznek

A fogyasztói döntés tényezői:

A fogyasztói magatartás alapvető mozgatója a szükségletek kielégítése. Egy-egy szükséglet kielégítése során azonban az egyén számtalan lehetőség közül is választhat. A fogyasztó a hasznos tulajdonságok alapján választja kis és vásárolja meg a terméket. A fogyasztó döntésének egyik kiindulópontja a terméknek tulajdonított hasznosság. A terméket, kémiai, fizikai, biológiai tulajdonságai teszik hasznosság, de számos szokás is befolyásolja a hasznosság megítélését. A hasznosság a termék tulajdonságaihoz kapcsolódik. Az egyes fogyasztók különböző hasznosságot tulajdonítanak ugyanazon termékeknek, sőt ugyanazon fogyasztó ízlése is megváltozhat.

A fogyasztói döntés tényezői

Szükséglet A termelési tényezők szűkössége

Fogyasztói preferencia-rendszer Ár Nominális jövedelem

Hasznosság Reáljövedelem

Kereslet: Fizetőképes kereslet, azon javak halmaza, amelyeket a fogyasztó képes és hajlandó megvásárolni.

A szükséglet az emberekben felmerülő hiányérzet, a termékek és a szolgáltatások iránti igény, amely egyben ezen igény kielégítésére serkenti a fogyasztót.

A preferencia-rendszer a szükségletek rangsora. A fogyasztó a hasznosságuk szerint értékeli és hasonlítja össze a különböző termékeket. A mikroökonómiában feltételezzük, hogy a fogyasztók a termékek és szolgáltatások hasznosságából kiindulva képes rangsorolni a különböző fogyasztási lehetőségeket. Ezt a hasznossági rangsort, amely az egyes fogyasztók egyéni ízlését (preferenciáit) fejezi ki, a fogyasztó preferencia-rendszerének nevezzük.

A fogyasztók rendelkezésére álló jövedelme behatárolja, korlátozza a vásárlásaikat. A nominális jövedelem a rendelkezésünkre álló, adott pénznemben kifejezett pénzeszközök számszerű értéke. A nominális jövedelem és a termékek, szolgáltatások ára együttesen határozzák meg a megvásárolható javak halmazát, ami a mikroökonómiában reáljövedelemnek nevezünk.

A fogyasztói racionalitás: A mikroökonómiában racionálisnak tekintjük azt a fogyasztót, aki döntéseiben az adott feltételek (reáljövedelem) mellett a lehető legjobb eredményre – maximális hasznosságra – törekszik, valamint választásaiban következetes.

Hasznosságon értjük valamely termék vagy szolgáltatás hasznos tulajdonságainak összességét, illetve azt a kielégülést, amelyet a fogyasztó az adott jószág vagy szolgáltatás elfogyasztásával nyer.

Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.

A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél a fogyasztó összhaszna maximális, a határhaszon pedig nulla. A telítettségi pont egy jószág azon mennyisége, amelynél többet fogyasztva az összhaszon már nem nő tovább.

A teljes hasznon (TU) kifejezi, hogy a fogyasztó valamely termék összesen elfogyasztott mennyisége révén milyen mértékű szükséglet-kielégítést nyer.

A határhaszon (MU) kifejezi, hogy hány egységgel változik a fogyasztó által realizált teljes haszon, ha egységnyivel megváltoztatja a fogyasztási mennyiséget az adott termékből.

Gossen I. törvénye: A csökkenő határhaszon elve szerint az egymást követő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő, a határhaszon pedig csökken. (David Ricardo: „Miért drága az önmagában haszontalan gyémánt és az elefántcsont, míg a levegő az élet elsőrendű feltétele ingyenes?”) A csökkenő határhaszon elve megmutatja, hogy minél több van valamiből, annál kevésbé értékeljük. Ebből következik, hogy egy-egy további termékmennyiség megszerzése érdekében egyre kevesebb áldozatot vagyunk hajlandók meghozni. Ha a jószág pénzbe kerül, akkor mindez egyszerűen azt jelenti, hogy egyre kevesebbet vagyunk hajlandók fizetni érte. Vagy akkor fogunk többet vásárolni, ha azt alacsonyabb áron kapjuk meg. A csökkenő élvezetek értelmében minél többet fogyasztunk valamiből, annál kisebb élvezetet nyújt számunkra egy újabb falat elfogyasztása az adott dologból. Ezért nem lesz értéke annak a jószágnak, amelyik korlátlanul áll rendelkezésre, és bárki tetszése szerint fogyaszthat belőle annyi, amennyit a saját hasznosságérzete alapján maximálisan igényel.

Az előnykiegyenlítődés elve szerint a fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát fogyasztási szerkezetének átrendezésével, ameddig a nyert haszna meghaladja a feláldozott haszna mértékét. Optimális helyzetben a nyert és a feláldozott hasznok kiegyenlítődnek.

Gossen II. törvénye: A fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó elköltött pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos.

MU_t = MU_ü

P_t P_ü

Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.

A közömbösségi térkép a közömbösségi görbék rendszere. A fogyasztó preferencia-rendszerét tükrözi két termék különböző lehetséges kombinációival kapcsolatban.

A közömbösségi görbe azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó számára azonos hasznosságot képviselnek.

A közömbösségi térkép jellemzői:

Ø A közömbösségi térkép minden pontja x és y jószág valamely mennyiségét jelöli, az ilyen jószágkombinációkat szoktuk fogyasztói kosárnak nevezni.

Ø Egy görbe, azaz „szintvonal” adott U hasznosságot képvisel. Az x és y jószág olyan mennyiségi kombinációi, amelyek azonos görbén helyezkednek el, egyben azonos hasznosságot jelentenek. Ezek a fogyasztó számára közömbös lehetőségek, azaz számára az összes ilyen fogyasztási lehetőség a hasznosság szempontjából egyenértékű.

Ø Minél magasabban fekszik egy U görbe, annál nagyobb hasznosságot jelöl.

A helyettesítési ráta az az arány, amely kifejez, hogy a fogyasztó milyen mértékben hajlandó helyettesíteni egyik terméket a másikkal adott szükséglet-kielégítési szint mellett. Jele: RS

A helyettesítési ráta csökkenő tendenciájú. A helyettesítési ráta csökkenő tendenciája Gossen I. törvényét fejezi ki.

A költségvetési egyenes azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyeket a fogyasztó adott jövedelemből megvásárolhat, annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett. A költségvetési egyenes a fogyasztó által ténylegesen megvásárolható, megfizethető jószágkosarakat tartalmazza. A költségvetési egyenes a fogyasztó döntésének korlátját fejezi ki. A költségvetési egyenes meredeksége a két termék árarányát fejez ki. Az árarányoktól függ, hogy milyen mértékben tudja a fogyasztó a piacon a két terméket egymásra cserélni.

Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzösszegből elérhető legmagasabb közömbösségi görbén választ. Az optimális választás a költségvetési egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószágkombináció.

A piaci keresleti görbe az egyéni keresleti görbék horizontális összege, amely a fogyasztók optimális választását tükrözi az árak függvényében.

3. A fogyasztói döntés elemzése

A fogyasztó és a háztartás funkciói:

Ø Végső fogyasztói a termékeknek és a szolgáltatásoknak

Ø A fogyasztás finanszírozásához szükséges jövedelmet a tulajdonukban lévő termelési tényezők eladásából illetve bérbeadásából biztosítják

Ø A háztatások gazdasági célja a szükségletek lehető legteljesebb kielégítése az adott jövedelemkorlátok mellett

Ø Megtakarításokat képeznek

A fogyasztói döntés tényezői:

A fogyasztói döntés tényezői

Szükséglet A termelési tényezők szűkössége

Fogyasztói preferencia-rendszer Ár Nominális jövedelem

Hasznosság Reáljövedelem

Kereslet: Fizetőképes kereslet, azon javak halmaza, amelyeket a fogyasztó képes és hajlandó megvásárolni.

A szükséglet az emberekben felmerülő hiányérzet, a termékek és a szolgáltatások iránti igény, amely egyben ezen igény kielégítésére serkenti a fogyasztót.

Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.

A teljes hasznon (TU) kifejezi, hogy a fogyasztó valamely termék összesen elfogyasztott mennyisége révén milyen mértékű szükséglet-kielégítést nyer.

A határhaszon (MU) kifejezi, hogy hány egységgel változik a fogyasztó által realizált teljes haszon, ha egységnyivel megváltoztatja a fogyasztási mennyiséget az adott termékből.

Gossen II. törvénye: A fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó elköltött pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos.

MU_t = MU_ü

P_t P_ü

Hasznossági függvénynek nevezzük azt az összefüggést, amely a fogyasztó által elfogyasztott termékmennyiségek értékeihez a fogyasztó által realizált hasznosságot rendeli hozzá.

A közömbösségi térkép a közömbösségi görbék rendszere. A fogyasztó preferencia-rendszerét tükrözi két termék különböző lehetséges kombinációival kapcsolatban.

A közömbösségi görbe azon termékkombinációk halmaza a közömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó számára azonos hasznosságot képviselnek.

A közömbösségi térkép jellemzői:

Ø A közömbösségi térkép minden pontja x és y jószág valamely mennyiségét jelöli, az ilyen jószágkombinációkat szoktuk fogyasztói kosárnak nevezni.

Ø Minél magasabban fekszik egy U görbe, annál nagyobb hasznosságot jelöl.

A helyettesítési ráta csökkenő tendenciájú. A helyettesítési ráta csökkenő tendenciája Gossen I. törvényét fejezi ki.

A piaci keresleti görbe az egyéni keresleti görbék horizontális összege, amely a fogyasztók optimális választását tükrözi az árak függvényében.

NEMZETKÖZI KERESKEDELEM; KOMPARATÍV ELŐNYÖK

2009-01-03T08:13:00.000-08:00

18. tétel
NEMZETKÖZI KERESKEDELEM; KOMPARATÍV ELŐNYÖK

Mind a magánszereplők, mind az állam külgazdasági tevékenysége befolyásolja a nemzetközi kereskedelmet. Lényeges a munkamegosztás szerepe, az egyes államok hogyan szakosodnak egyes termékek előállítása során.

Szakosodás megvalósulhat:
- Abszolút előnyök elmélete szerint (Smith elmélete): egy tevékenységet annak érdemes végeznie, aki abban a legtermékenyebb. A termelékenység azt jelenti, hogyan alakulnak a ráfordítások. Az a termelékenyebb, akinél kevesebb a ráfordítás.
Okai lehetnek:
a) természeti adottság
b) hagyomány
c) előzetes szakosodás
d) munkaerő képzettsége, fejlettsége.

- Komparatív előnyök elmélete (David Riccardo elmélete): az eltérő fejlettségű államok is kereskedhetnek egymással; érdemes az eltérő előnyöket kihasználni.
Eltérő előnyöknél alternatív költség (az adott termék termelésének egységnyi növekedése érdekében a másik termékből feláldozott mennyiség).
Komparatív előnyök lényege a kisebb alternatív költség.

1. példa

Riccardo két ország (Anglia és Portugália) termelését vizsgálta – az egységnyi bor előállításának és egységnyi posztó előállításának alternatív költségeit.
Portugália mindkét terméket olcsóbban tudja előállítani, tehát abszolút előnyben van
Bortermelésnél még nagyobb az előnye. Tehát termeljen bort, Angliának adja el, a bevételből pedig vásároljon posztót Angliától.

2. példa

Fogorvos és kertész. Fogorvos 1 óra alatt 40, a kertész 1 óra alatt 20 palántát ültet el.
A fogorvos órabére 8.000,- Ft, a kertész órabére 1.000,- Ft. KOMPARATÍV ELŐNYök szerint a fogorvos maradjon fogorvos (hiszen 1 óra alatt 8.000,- forintot keres), a palántázást hagyja a kertészre. A kertész a 40 palántát 2 óra alatt ülteti el (2x1.000,-Ft). Ha a fogorvos a palántázásért a kertésznek kifizeti a 2.000,- forintot, még mindig marad 6.000,- Ft-ja.
A fogorvos kihasználta komparatív előnyét; mindkét fél jövedelemhez jut, növekszik a hasznosság és egyik szereplő sincs kizárva a piacról.

Komparatív előnyök forrásai:
a) a termelési előnyök nagyságának elérése;
b) az országok termelési tényezőkkel való ellátottságának elérése
- tőkegazdag: tőkeigényes termelés alternatív költsége alacsony, komparatív előnyök jelen vannak, cél az ilyen terméket előállítani és exportálni
- munkagazdag: munkaigényes termékek alternatív költsége alacsony, itt is jelen vannak a komparatív előnyök; ezt a terméket kell exportálni.

A MONOPÓLIUM KIALAKULÁSA; HATÁRBEVÉTELE; PROFIT MAXIMALIZÁLÁSA.

2008-05-11T01:12:00.000-07:00

15. tétel

A MONOPÓLIUM KIALAKULÁSA; HATÁRBEVÉTELE;
PROFIT MAXIMALIZÁLÁSA.
Piaci formák:
- tökéletesen versenyző;
- oligobol (kevés versenyző, de 2-nél több);
- monopol (csak az egyik oldalon van 1 szereplő, ha ez a szereplő a termelői oldalon van, akkor monopólium, ha a fogyasztói oldalon, akkor monopszónium).

MONOPÓLIUM KIALAKULÁSA

A piacra való belépésnek valamilyen korlátjai vannak. Ezek a természetes monopóliumok lehetnek:

1. Jogi korlát: azaz jogi eszközökkel generált monopólium. Ekkor az állam csak egy szereplőnek ad engedélyt valamilyen tevékenység végzésére (pld. posta, tömegközlekedés). Ezek a tevékenységek hatósági engedélyhez kötöttek.
2. Szabadalmi korlát: csak 1 vállalkozó kezében van az adott szabadalom (pld. korábban a POLAROID cég).
3. Kevesek kezében koncentrálódnak az input tényezők, pld. olyan termékek előállításánál, ahol egy kézben van az input (pld. az uránium esetében a Paksi Atomerőmű).
4. Az adott konkrét termék szűk piacot igényel (pld. kis településen nem érdemes 2 pékséget, vagy 2 ugyanazon profilú boltot fenntartani).
5. Egy olyan vállalkozás van, amely a legkisebb költséggel el tudja látni a szolgáltatást, vagy előállítani a terméket.

MONOPÓLIUM HATÁRBEVÉTELE, KERESLETI ÁRA

A termék homogén, 1 szereplős. Ebből következik, hogy a monopólium testesíti meg az ágazatot. Ebből adódik, hogy a monopólium árképző, ő határozza meg az árat, de ezt nem teheti meg korlátlanul, mert alkalmazkodnia kell a kereslethez.

Ha a monopólium többet akar eladni, árat kell csökkentenie, vagyis a termelésnövekedés árcsökkentést eredményez. Ezért kisebb lesz a határbevétele, mint az ahhoz tartozó piaci ár.

MONOPÓLIUM HATÁRBEVÉTELI FÜGGFÉNY

A függvény csökkenő, ebből követ-
kezik az, hogy ha csökken a mono-
pólium határbevétele, akkor keve-
sebb lesz az összbevétele.

Akkor csökken az összbevétel, ha
az árcsökkentés miatti bevétel csök-
kenés felülmúlja az árcsökkenés mi-
att eladható többlet terméken szer-
zett bevétel növekedést.

A monopólium határbevétele lehet pozitív és negatív, vagyis a terméket a monopóliumnak a Q0 kibocsátásig érdemes fokozni.

MONOPÓLIUM PROFIT MAXIMALIZÁLÓ DÖNTÉSE

Hasonló a tökéletesen versenyző profit maximalizálásához. A monopólium profit maximalizáló döntésénél ott van a maximum, ahol a határbevétel megegyezik a határköltséggel. ez a Q* kibocsátás, ahol MC = MR.

Ott van a maximum, hol a határköltség függvény emelkedő szakasza van! A függvény megmutatja, hogy a monopóliumnak mennyit érdemes termelnie és a kibocsátást milyen áron tegye meg.

A profit maximum metszéspontot felvetítjük a keresleti ár függvényre és megkapjuk a kibocsátás árát (A-pont).